A magyar ugaron
  - Anima Sound System / DJ Palotai Győrött -
   
Szerintetek a mai Magyarországon lehet polgárt pukkasztani, kihívónak lenni, provokálni Dávid-csillaggal, kenderlevelekkel, a Himnusz feldolgozásával, meg a cigánytéma feszegetésével? Szerintem nem. Hogyha igen, akkor ez itt az igazi Magyar Ugar, és Adynak fogalma sem volt semmiről. (Mi meg szokjunk hozzá a gondolathoz, hogy a periféria legszélén élünk.) Mindegy, az Anima pedzegeti a fenti kérdéseket, de legfeljebb mitugrásznak tűnnek, nem provokatívnak. Esetleg páran elhiszik, hogy ez a politikai korrektség. A Kárpát-medencei magyar ugar egyik legelhagyatottabb terepe Győr. Higgyétek el. Győri vagyok, tősgyökeres. Én már csak tudom. Nem a XII. ker. rózsaszín szemüvegén át nézve és spleenjével mondom. Nem is baj. Ami iparváros, az miért lenne kulturális fellegvár? Nem az. Így miért csodálkozzam azon, hogy a médiakedvenc, elismert és híres, sőt, a haladó zene ikonjaként, a tört ütemek hazai helytartóiként számon tartott Animára csak egy maroknyi ember volt kíváncsi? Töredelmesen bevallom: én két éve eladtam az összes Anima CD-met. Mert én egy ilyen kis finnyás audiofil, vájtfülű zenei gourmand vagyok. A szombathelyi zenekar pedig legfeljebb azzal büszkélkedhet, hogy a magyar ugaron ők vannak a legkevésbé elmaradva attól, ami Hegyestől nyugatra történik. Nem rossz, de semmi több – akkor meg minek? Mégis, a mostani koncert volt az eddigi legjobb, amit láttam (kb. tízszer volt hozzájuk szerencsém). Jó az énekes csaj, az új számok szórakoztatóak, színpadon is meg bírnak szólalni. Derék. Budapesten mindig hányinger kerülgetett a fellépéseik “állati jófejek vagyunk, igazi egyéniségek, sőt füvet is szívtunk már” típusú közönségétől, Győrben ennek nyoma sem volt, így végül is jól éreztem magam. A slágerek (mind a kettő: ’68; Még, még, még) és az olyan bulizós dalok, mint pl. az Evening In Transylvania gondoskodtak arról, hogy a csöpp közönség igazán lelkes legyen. Mégis, szerintem azoknak való az Anima, akiket nem érdekel a zene, de szeretnének bevágódni a csajoknál, coolnak tűnni a haverok előtt. Nem mintha baj lenne, sőt. Egyszer lehet nekünk is egy korrekt kis popcsapatunk, nem? Pláne ha még ilyen polgárpukkasztó… Ám ha esetleg valaki többre vágyik: Thievery Corporation, Andrea Parker, Gus Gus, Amon Tobin, Coldcut, DJ Shadow, stb. Igazán szétcsúszott arcoknak pedig: Mouse On Mars, Oval, Microstoria, Pan Sonic.
(Palotai Zsolt szettjét pár szám után hanyagoltam. Így nem nyilatkoznék róla. Zsolt sosem lesz akkora sztár, mint az apja. Palotai Károly rulz!)

-a-

Alternatíva:

Nem jött el a lány, akit hívtam. Hiába magyaráztam neki, hogy ez nem progresszív gépzene, hanem ún. folk-os tánczene, illetve underground. A stílus volt idegen, vagy félreértettem a szituációt? Azt hittem, már tartunk ott. Vagy mégsem?
Emiatt nem fogok visszafordulni. A nem kommersz zenét játszók két nagyágyúja játszik az ebédlőben, ezt nem fogom kihagyni.
Kicsit kevésnek tűnik az a jóindulattal kétszáz ember, aki ott van. Ahhoz képest, hogy Lagzi Lajcsira negyven ezren voltak kíváncsiak a Dunakapu téren… Az biztos viszont, hogy aki itt van, az nem sznobériából, hanem őszinte érdeklődésből jött. Ez egy válogatott társaság.
Nem ismertem az előadókat konkrétan, inkább a stílust. Meglepetés, ezek nagyon jók. Az Anima magyar és zsidó népi motívumokkal átszőtt zenét játszik. Szaxofonszólók teszik még dallamosabbá a sodró zenét, ezt megspékeli a feltűnően attraktív énekesnő …hangja. Még teszek egy kísérletet, és SMS-párbajt folytatok egy másik lánnyal, de már késő van, nem jön el. A hangulat azonban kezd magával sodorni, már nincs is szükség olyan konvencionális tartozékokra, mint például a nő. A néhány joghallgató megtalálja egymást, megtörténik a “bekattanás”, a ritmus magával ránt, a külvilág megszűnik.
Döntő változás áll be az ötödik nagyfröccs után, amikor valamilyen oknál fogva elkezdek nyomulni az Amnézia pincérlányára. Ekkorra már a kevésből is kevesen tartanak ki, a kínálat egyre szegényesebb, de ez a lány most hirtelen megszemélyesíti az alternatív életstílust a szememben. Nem is rossz – gondolom, és a korábban az Amnéziában eltöltött idő alatt megszerzett halvány ismeretségre kezdek alapozni.
Nem haladok rosszul, de rá kell döbbennem, hogy az alkohol hatása több látogatónál is bejátszik, és az egy férfira jutó lányok tekintetében szinte már csak a pincérlány versenyez egyedül. A kontaktus mindenesetre létrejön, de nem túlzottan érdeklem, már ő is a hangulat tetőfokára hágott. Én meg már nem is fogok a tetőfokon hágni. Ma már biztosan nem.
Inkább szemügyre veszem az egykedvűen cigarettázó, közben mixelő Palotai Zsoltot. Az éjszaka e pontján furcsán hat, de annak az ismerősömnek kell igazat adnom, aki intellektuálisnak nevezte a DJ stílusát. Bár most nem ez a réteg a domináns, hihetetlenül el tudja ragadni az embert ez, a kommersz fülnek idegen világ. A végén megköszönöm a zenét, aztán leterít az élmények kavalkádja és az alkohol.
Másnap rámosolygok a pincérlányra, és megtárgyaljuk a koncertet. Kedves velem, még azt is bevallja fű alatt, hogy őt más anyag terítette le. Aha, nem kell feladnom, lehet ebből még valami.
Azért a másik két lánytól is megkérdezem, miért nem jöttek el. Mit hagytak ki!


Charles Foster Kane