Az európai Unió és a mezőgazdaság

Az európai uniós csatlakozásnak a magyar mezőgazdaságra irányuló várható hatásairól beszélt Udovecz Gábor. Az Agenda 2002 elnevezésű mezőgazdasági program már számol Magyarország EU-tagságával, holott egyre nyilvánvalóbb, hogy arra nem fog 2003-2006-nál hamarabb sor kerülni. Ezzel együtt Magyarországnak teljesítenie kell bizonyos kritériumokat, mert a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzete korántsem rózsás. A mezőgazdaságban jövedelemhiány van. Mindez nemcsak a jövedelmező ágazatokkal összevetve szembetűnő, hanem bármivel. Ma rendezetlenség, instabilitás uralkodik. Nem lehet tudni, ki min gazdálkodik. Iszonyúan nagy szakmai különbségek vannak országos átlagban. Igazából nem az a kérdés, hogy a mezőgazdaságon belül melyik lesz a jövedelmező ágazat, hanem az, hogy a szektoron belül ki fog majd elbukni. Ezzel kapcsolatos alapprobléma, hogy még mindig túl sokan akarnak megélni a mezőgazdaságból. 1991-ben 1 300 000 ember kötődött ehhez a szektorhoz, de még ma is 7-800 000. Sokan mondják azt, hogy “nekem kérem van két disznóm, meg tíz tyúkom. Nem tudok megélni.” Nem is fognak megélni. További probléma, hogy az elmúlt évtizedben elmaradt 1000 milliárd forint beruházása. Ennek a pótlására az utóbbi időben semmiféle kísérlet nem történt. Amennyiben a közös agrárpolitika korszakába érünk, két különböző elv küzdhet meg egymással: Hulljon a férgese! A sokszínűség megőrzése. Két azonnali hatása az egységes piac kialakulása, illetőleg a hatékonyság és ezen keresztül remélhetőleg a minőség, valamint a szervezettség emelkedése lesz. E három fejlődési folyamatnak együtt kell járnia. A jelenlegi EU-támogatások ismeretében elmondható, hogy a csatlakozás felszabadítólag fog hatni mind a jövedelmekre, mind a földárakra. A támogatás-, illetőleg a kvótarendszer természetesen a hasznot is lényegesen növelni fogja majd. A magányos magyar agrárszektor nem képes befolyásolni az EU-árakat. Ma a termékeink zömével nem vagyunk piacalakítók. A belépés után azonban három év elég lenne a piacvezetők árszintjének megközelítésére. Tekintve, hogy az agráriumnak van a legcizelláltabb támogatási rendszere az EU-ban, a többi társadalmi csoport számára ez féltékenységre adhat okot: - A magyar ápolónő nem kap majd semmit, a paraszt meg itt hízik? - Rögtön elmennének Mallorcára a parasztok. Mindezt a félelmet ellenpontozza a tömeges tönkremenés lehetősége is, hiszen többen nem fogják bírni a versenyt. Egy biztos: ha mindez nem győzte volna meg a kételkedőket, az euroszkeptikusokat, akkor azzal az egyszerű igazsággal kell őket szembesíteni, hogy “pályán belül könnyebb piacot szerezni”. Farkas Dénes