 |
|
| Ha a sor beszélni tudna... | |
| - prágai elmélkedések - | |
|
|
| Ha a sor beszélni tudna... | |
| - prágai elmélkedések - | |
|
Ha valaki nem tudná, a Múltat és a
Jelent a Vltava választja el egymástól. Ködös őszi
estéken a Történelem ráparancsol jeles, vagy
jelentéktelenebb gyermekeire, akik komótosan
felkerekednek, s átballagnak a Károly-hídon a múltba,
itt hagyva kort, stílust, hangulatot, mindazt amire már
nem lesz szükség a mennyei menzán. S ha elvonultak a
céhmesterek, császárok, peckes léptekkel menetelve a
Monarchia, a jó öreg Prága leltárt készít utánuk,
stílus szerint rakosgatva várakat, házakat,
templomokat a girbegurba utcák mentén... A jó öreg Prága... Ahova még éppen, hogy csak betört a TESCO-knédli... Ahol a sarki fűszeres még nem a skanzenek nosztalgikus alakja. Ahol a kocsi Skoda és a sör Pivo, s legfeljebb csak az évjárat változik. Ahol az álmukat alvó árakkal még próbálkozik Infláció-herceg. Dolgos kereskedőnép bársonyos posztókkal és forradalmakkal. Ami még nem műemlék, az majd az lesz. Egy Város, ahol meg is lehet öregedni. Kattogó villamossínek visznek embert és híreket, alvó külvárosok kontra belváros, tétre, helyre, befutóra. Svejk immár metróval jár. Arany város, mondják. Kissé morcos is, mondom én. Nem adnak nevet az idegennek, nem utálnak, de nem is szeretnek. Ki tudja, talán igazuk van. A magunkfajta zajos turisták jönnek meg továbbállnak januártól-decemberig, s valljuk be, melyikünk szeretne az év 365 napján kedves lenni, mosolyogni, ne adj 'isten jó étvágyat kívánni. Ráadásul takarékos népek is, így az év egyetlen napján sem teszik ezt. (Bezzeg saját fővárosunkban, vagy a Balaton-part jobb éttermeiben egy akcentusos "Guten Appetit" minimum kijárna a kedves vendégnek mielőtt jól megvágják.) Ellenben van íncsiklandó, ropogós sültkolbász a Vencel-tér bódéinál, 11 Kc. Kiváló eszköz a tüntető tömegek leszerelésére. "Mustárral, vagy könnygázzal?" A globalizált hatalom sötét kis konspirációja most nem jött be. Mi is ettünk kolbászt, de csak ... tüntetőleg. Valaha Havel is itt reggelizett két szónoklat között. Az orvosoknak sikerült megmenteniük Innsbruckban. Persze, most is, mint mindig, sikerült lemaradnunk mindenről. Pedig állítólag a Mcdonaldsben 1 napig Mckockakövet is lehetett kapni. (Szép kis "meglepetés hetek"! Már látom magam előtt a reklámját: "Ha Mcdobnak Mcpurcansz!") Mint már mondottam, a cseh takarékos nép, így van ez a közlekedésben is. A tömegközlekedés például megspórolta az utazási feltételek idegen nyelveken történő kifüggesztését, elősegítve a turistákban egy más fajta takarékosság gondolatának megizmosodását. Így történhetett, hogy bizonyos teljesen jóhiszemű és gyanútlan, semmiféle nyelven még véletlenül sem kommunikáló 50 fős csoportok 4 napon át 3, azaz három darab 4 koronás, gyermek - szakaszjeggyel közlekedtek a város összes metró és villamos vonalán... Micsoda sajnálatos félreértés. Belváros, várnegyed versenyfutás a lehetőségekkel. Hradzsin: díszes fogadótermek, képkiállítások, trágyadombra kihajított tisztségviselők története. Íme, az igazságszolgáltatás méltatlanul elfeledett gyöngyszeme. Elszabaduló fantáziánk nyomán ezen intézmény hazai meghonosítására ad-hoc munkacsoport alakul. Szt. Vitus székesegyház: A katolicizmus szép erődje ostrom alatt. Ájtatos cseh helyett ásító ázsiai. Kíváncsi lennék, vajon megérthető-e, ami lefilmezhető? Kufárok, alkuszok, idegenvezetők, semmi sem szent, de érdekes és főként, eladó. Az egyik padsorban magányos alak, összekulcsolja kezét és magába merülve nem törődik a durva külvilággal. Amíg a szendvics el nem fogy... Harangtorony: Csigalassan a csigalépcsőn. Beteges, hogy megint bebeszéltem magamnak: Lehetséges lehetetlen szögekből, valószerűtlen tömegben, rámás keretbe illő tájképeket csinálnom. Eredmény: eszeveszett exponálás. De azért ott fent esőfelhőkön könyökölhetsz és vedeled a látványt , a magasság eufóriáját, a vésett kőbe zárt lebegést. A repülés elmélete. Károly Egyetem: A Campus néhány lakóházzal kiegészítve ki is tölti a belvárost. A jogi kar komor és fenséges (a világháború alatt a Gestapo szemelte ki központjának.). Az impozáns méretű Aulában szívélyes fogadóbizottság, kölcsönös érdeklődés angolul, németül. A liliputi egyetem hallgatói ekkor elindulnak, megszemlélik az ezerfős előadót, az Internetes könyvtárat és videó-termet és hallanak az uszodával felszerelt kollégiumról és a gazdag múltról és sajnálják szegény cseheket , hogy még csak itt tartanak. Nagykövetségi látogatás: otthon-idegenben. Konzul munka közben. Letartóztatott magyar tüntetők és a sajtótájékoztatók között vidám hangulatú intermezzo a fogadásunk. Információk első kézből, enyhe pozitív diszkrimináció ez egyszer hagy várjanak egy kicsit a világhíradók. Diplomácia, úgy általában. Érdekességek egy kevéssé ismert tevékenységről. Egy díszterem hétköznapjai... De ah, tovább-tovább van még, amit látni, hallani, inni, enni kell. És sietsz, hogy még lásd a Halált, amint pontban hatkor, az óratoronynál kaszál. (Még hogy sosem tudható, hol és mikor csap le? Hát minden egészkor és mindig ugyanott! Tessék csak tessék! Óra üt, halál ki, apostolok jobbra el, kakukk-kakukk, vakuvillanás, a többi néma csend. Valahol fenn az aranymívesek utcájában Kafka virraszt a színes pólókon, a per csak holnap folytatódik. Lecsengnek az utolsó csoportképek, elered az eső, korsó kiürül, egyetemisták el, függöny. Kulcsár Gábor Vendéglátóipari kalauz |
