A Multi Level Marketing csapdái | |
A “mai világban” rendkívül nehéz
kevés munkával sok pénzhez jutni, főleg akkor, ha az
embernek semmilyen végzettsége, szakmai képesítése
nincsen. Törvényesen. Mert ugye bankrablással, vagy
egyéb jogszabályokba ütköző tevékenységgel azért
lehet. Ezek egy része egyértelműen bűncselekmény,
más része viszont éppen, hogy súrolja a
büntethetőség határát. Több nemrég még legális
tevékenységi forma mára büntetendő cselekmény lett,
önálló paragrafust kapott a Btk.-ban. Ha valaki olyan álláshirdetéssel találkozik, ami „minimális befektetéssel, kevés munkával és óriási haszonnal kecsegtet, sőt akár másodállásban is végezhető”, legyen résen, ne kezdjen mindjárt álmodozni a milliókról. Pénz csak munkából, vagy pénzből lesz, senki nem fog a sajátjából nekünk adni egy részt a semmiért. Az ilyen hirdetések általában egyszerű csalást, vagy piramisjátékot lepleznek. Itt a Multi-Level Marketing vagy más néven network marketing, mint üzleti tevékenységi forma, illetve a Piramisjáték (pilótajáték) címmel a Büntető Törvénykönyvben megjelölt cselekmény közötti különbségekről és hasonlóságokról lesz szó, valamint arról, hogyan lehet észrevenni és elkerülni az MLM csapdáit. Hogyan is történik a beszervezés napjainkban? X-et megkeresi egyik közeli ismerőse, mondván tudja, hogy anyagilag nem megy neki túl fényesen mostanság. Beszél neki új munkahelyéről, ahol fantasztikus pénzeket keres, nem is kell sokat dolgozni és akár ő is dolgozhatna ott, sőt akár vele együtt is. X kérdezősködik, de az ismerős nem árul el neki semmi konkrétat, felajánlja x-nek, jöjjön el vele egy előadásra, ott úgyis mindent jobban el tudnak neki mondani, mint ő, és ha végül úgy dönt, ő is dolgozni szeretne, akkor helyben is van, mert ott lesz tagfelvétel is. Mindössze egy-két ezer forintot kell befizetni, mert ez egy “elit” helyen lesz, esetleg svédasztal, meg azért is, hogy lássák, komoly-e a szándéka. X úgy gondolja, hisz barátjának, elmegy vele egy ilyen előadásra. Kicsit feszeng talán, sok pénzes ember, öltöny, konferencia, kitűző, rajta neve, és hogy asszisztensjelölt. Aztán elkezdődik a show, a lényeg, a rábeszélés, minden elképzelhető pszichológiai módszerrel. Hangos, ütemes zene, szinte extázisban lévő, tapsoló emberek. X látja, hogy az ismerőse is tapsol, őrjöng. Mintha egy szektagyűlésre keveredett volna. A színpadra a füstfelhőből előugorva felszalad egy dekoratív hölgy vagy sármos úriember, és belekezd előre betanult, pszichológusokkal megíratott előadásába. Első rész: a mézesmadzag, hogy itt mennyi pénzt lehet keresni, micsoda álomélet vár a szerencsésekre, akik jelöltként itt vannak, és örökre hálásak lesznek a barátjuknak, aki elhozta őket. Pergő beszélgetés a közönség beavatott embereivel, autó, ház, nyaralás, jacht, luxus, poénok. Taps, zene, taps. Munkáról egy szó sem. Szünet. X kábultan elindul kifele, de előfordulhat, hogy ekkor aláíratnak vele papírokat, figyelmezetve őt, csak akkor ülhet be a második részre, ha ezeket aláírja, pl.: titoktartási nyilatkozat, jelenléti ív, biztosíték a komoly szándékról és érdeklődésről. X tovább megy, aláírja. Kezdődik a második rész. Zene, taps, őrjöngés, füst. Újra pénzről van szó. Semmi lényeg. Nulla munka, maximális kereset. Felvázolják a módszert, hogy és miért jár a fizetség. Ha beléptetsz ennyi embert, ennyi pénzt kapsz, ha ők is hoznak, azután meg annyit, és ha ők is stb., közben haladunk a ranglétrán, asszisztens, menedzserjelölt, menedzser,… persze az új tagok beszervezését nem beszervezésnek nevezik, hanem: lehetőség megadásának, gesztusnak, meghívásnak. Szünetben kérdezi X a barátját, aki készségesen válaszol. Harmadik rész: bonyolódik a dolog, hogy a piramisjátéknak még a gyanúját is eloszlassák, elmondják, kapunk is valamit a pénzért, azt nem a felettünk állóknak fizetjük be, hanem (egy terméket is kapunk érte, hiszen ez multi-level-marketing) tanfolyamra, továbbképzésre, esetleg a szervezet működését fedező kasszába. Azonban a piramisjáték esetében ez nem valódi termék! Eladhatatlan vagy nem is létező dolog, vagy csupán egy hangzatos fogalom, mint a siker, vagy a siker útja, esetleg: a boldogság elérésének módszere könyv(ek)ben leírva. Aztán, amikor kellően megszédítik X-et, elkápráztatják és összezavarják, elhangzik az összeg, amit be kell fizetni belépéskor. Ezt általában befektetésnek nevezik, amely bőven megtérül, méghozzá rövid idő alatt. A kockázat persze nulla. Vége. Azaz mégsem. Azonnal kell döntenie X-nek, belép-e, avagy elzárja magát végleg, esetleg csak néhány évre a lehetőségtől, hogy csatlakozzon, és aztán majd bánhatja. Gyorsan kell beléptetni, amíg nem kezd el gondolkodni, amíg a hallottak hatása alatt van. Kérdőív-kitöltés, belépési nyilatkozat. Pár napos határidő a pénz befizetésére. És beleesett a hálóba. X futhat a pénze után. Megpróbálja ismerőseit beszervezni, kockáztatva kapcsolatait, de hát kit tudna beszervezni, ha őket nem. Persze a hierarchiában felette állók is féltik a pénzüket, ha X nem hoz embert, ők szereznek neki. Biztos jele a játék végének, ha már újsághirdetéssel, Interneten, vagy sms-ben, esetleg más nyilvános módon kapkodnak jelöltek után. A Multi-Level Marketing lényege, hogy a forgalmazott termékek értékesítése nem a hagyományos úton történik (nagyker., kisker., felhasználó), hanem egy lépcsőzetesen kialakított ügynöki hálózaton keresztül. A tagok feladata a termék(ek) értékesítésén, illetve az értékesítés megszervezésén kívül a tagság folyamatos bővítése, a lánc továbbépítése. A lánc természetesen hiararchikus felépítésű, az új tagok illetve a hierarchiában alacsonyabb szinten lévők pénzt juttatnak a láncban felettük állók felé, és ahogy a mátrix bővül, mindenki jövedelemhez jut mindaddig, amíg új tagok toborzása lehetséges. Azonban egy egyszerű logaritmusszámítással kiszámítható, hogy a piramist egy idő után nem lehet tovább szélesíteni, hiszen a bevonható emberek száma korlátozott. Nincs, aki fizessen, a piramis megfelelő alap hiányában összedől, akik későn léptek be, elvesztik a pénzüket. Ami megkülönbözteti a piramisjátékot az MLM-től, az a termék, pontosabban a termék termelői és fogyasztási ára közötti különbözet. A tagok olcsóbban jutnak a termékhez mint a láncon kívül állók. Ez a különbözet folyamatosan áramlik a tagok között, tehát lehetséges, hogy mindenki nyer vele; a Piramisjáték pedig egy számelméleti szempontból zárt rendszer, vagyis ott a nyerteseknek pont annyi lesz a nyeresége, amennyi a vesztesek vesztesége. A csapda: ha a termék külsőknek eladhatatlanná válik, a bevétel egésze csak az új tagok általi befizetésekből fog származni, vagyis az eddig nyitott rendszer gyakorlatilag bezárul (elméletileg nem!), ha a jelentkezők elfogynak, tönkremegy a vállalkozás, és akik utoljára léptek be, ugyanúgy elvesztik a pénzüket, mintha egy piramisjátékba szálltak volna be. Nem egyszerű tehát elhatárolni egymástól a két “módszert”, a jól szervezett piramisjátékban gyakran a láncban felsőbb szintekre jutott tagok se tudják megmagyarázni, miért MLM szervezet az övék, és miért is nem pilótajáték. A dolgot azonban nem csupán jogászi szemmel lehet és kell csak szemügyre venni. Egy rossz döntés (a piramisba való bekapcsolódás) egy életre tönkreteheti az illetőt és egész családját. Mindenki emlékszik a legnagyobb piramis-bombára, ami néhány éve Albániában robbant, egy ország szinte egész lakosságát döntve nyomorba, végezetül nemzeti felkelésbe és kormányválságba torkollott milliók álma a gyors meggazdagodásról. De nem is kell országhatárainkon túlra menni, hazánkban is számos szervezet lepleződött le. A korai, rendszerválás utáni egyszerű, leplezetlen játékokba sokan beléptek, hiszen hazánk információtól megfosztott polgárai mit sem tudhattak eme leleményes pénzkicsalási módszerről, jött aztán a csőd, elfogytak az emberek. Finomodtak azonban a technikák, lassabban buknak le a csalók. Legkönnyebb a tapasztalatlan, egyszerű gondolkodású embereket megszédíteni, főleg azokat, akiknek nem sikerült addig sokat elérni az életben, és már nem is reménykedhetnek a meggazdagodásban. Ilyenek pedig mindig lesznek. Bejczi Arnold |