A polgárosodás bölcsői
	- a szakkolégiumokról -

Egyre gyakrabban találkozhatunk a felsőoktatási intézményekben különböző elnevezésű (pl.: Széchenyi István) szakkollégiumokkal. Ma szinte minden szerveződésre, mely egy kis önkéntességet, szabadidő ráfordítást igényel, a megnevezésében szerepeltetik a szakkollégium kifejezést, mellyel plusz legitimációt próbálnak szerezni. Mi is az a szakkollégium? Jogszabályi meghatározásával nem igazán lehet találkozni, bár várhatóan még az idén megszületik a szakkollégiumokról szóló állami szintű szabályozás. A Magyar Értelmező Kéziszótár szerint: szakosított diákotthon. Tehát egyrészt diákotthon, azaz, egy olyan intézmény, ahol együtt élnek a tagok. Másrészt szakosított ez a kollégium, tehát azonos érdeklődésű, valamely tudományág (pl.: természettudomány, közgazdaságtan, jog, vallás,…) felé orientálódó diákok laknak itt együtt. Így kizárhatjuk a magukat e fogalom alá soroló azon szerveződéseket, melyeknél nem valósul meg valamely feltétel (együtt élés, azonos szakmai irányultság). Továbbá következtetni tudunk a szakkollégiumi kritériumokra a meghívásos állami pályázatokból is. Ezeket összegezve megállapítható, hogy ma hazánkban nyolc szakkollégium működik, és mindegyik a fővárosban funkcionál, a következő eloszlásban: három a BKE-hez, egy-egy az ELTE-TTK,-BTK,-ÁJK-hoz, egy a BME-hez és egy a katolikus egyházhoz kapcsolódik. Ezen intézmények nem a rendszerváltás “termékei”, hanem nagy múltúak, minimum 15-20 éves múltra tekintenek vissza. Miben áll a szakmaiság? A kollégiumba felvételizőknek egy több lépcsős szűrőn kell keresztül menniük, ahol a tanulmányi eredményt, az eddig önkéntes szakmai elmélyülést, az elvégzett különböző plusz kurzusokat veszik számba, illetve egy feladatsorból áll, mely az adott szakterületen való jártasságot méri. Végezetül egy elbeszélgetés következik, hogy tényleg csak a legjobbak kerülhessenek be. A bentmaradás talán még a bekerülésnél is nehezebb. A jó rendű átlag csak a legalapvetőbb. Ezen kívül a kollégium által szervezett szakmai előadások közül legalább kettőt teljesíteni kell. Sokszor ezek egy kollokvium nehézségeivel is felérnek. Természetesen az önképzés is hozzátartozik a teljesítendő követelményekhez. Ez azt jelenti, hogy szemeszterenként legalább egy 40-50 oldalas dolgozatot is le kell adni egy szabadon választott témában. Ezekhez persze a kollégium segítséget ad, hisz félévente 12-15 előadássorozat fut, az adott szakterület legnívósabb képviselőivel, tudósaival, előadóival. Ezekre az előadásokra külsősök is jelentkezhetnek, ám az ő esetükben is ugyanazok a feltételeket követelik meg az eredményes teljesítéshez, mint a kollégistáknál. Aki pedig egyszer nem tudja teljesíteni a követelményeket, az többet nem vehet részt a kollégium által szervezett rendezvényen. A technikai és taneszközök sem elhanyagolandóak. A legjobb eszközök, a legújabb irodalom áll helyben a rendelkezésre, így az önfejlesztésért, a szakmai elmélyülésért, az esetleges kutatómunkához szükséges anyagokért nem kell utazgatni. Az életrajzban pedig kimondottan jól mutat, hogy valaki szakkollégista volt. Nem elhanyagolandó az sem, hogy a kollégiumok állapotát figyelembe véve ezek az intézmények a jó kategóriába sorolhatóak. Végezetül pedig megjegyzendő, hogy a kollégium nyilvántartja volt diákjait, és értesíti őket minden általa szervezett rendezvényről. Miért jó szakkollégiumnak lenni? Csak a leglényegesebbekről. Egyrészt azért, mivel a pályázatoknál előnyt jelent a szakkollégiumság, hisz jóval könnyebben és jóval több teljesítendő célt, futó programot, neves támogatót tud maga mögé felsorakoztatni, mint más diákotthon. Megemlítendő az is, hogy sok pályázat feltétele a szakmaiság, a meghívásos pályázatoknál pedig szinte kivétel nélkül csak ilyen intézmények jönnek szóba. Másrészt joggal várhatják, hogy a jó tanuló, érdeklődő diákok jelentkeznek oda, és ezzel a kollégium színvonalát növelni lehet. Harmadszor: könnyebben tudnak bárkit megszerezni, hisz a nevük és a letett eredményeik a társadalomban mindenki előtt legitimálja őket. Továbbá az adott tudományág majdani jelentős képviselőinek lehetőséget teremtenek a fejlődésre, velük egyszintű partnereket biztosítanak az önfejlesztéshez, diskurzusokhoz, kutatásokhoz, akik később feltehetően ezt nem felejtik el. Kellene-e egy jogász szakkollégium Győrbe? Véleményem szerint, elengedhetetlen, hogy legyen. Ugyanis a majdani egyetem színvonalát növelhetné szakmailag. Ha a SZITE létrejön, és a jogi kar független lesz az ELTE-től, a nívós szakmai utánpótlás egyik alapfeltétele, hogy a jövendő tanárok már hallgató korukban rendezett keretek közt tudjanak az általuk választott szakterületre koncentrálni. A valamikor talán felálló táblabíróság háttérállományaként is jól működhetne egy ilyen intézmény. A régió központjaként pedig a jogászok továbbképzése szempontjából is döntő szerepet játszhatna. Arról nem is beszélve, hogy a hallgatók számára is fontos lenne egy olyan hely, ahol a homogén irányultság és a szakmai elmélyülés lehetősége egyre jobb eredmények elérésére, és szakmai önfejlesztésre kényszerítené a diákokat. A szakmai kollégiumság eléréséhez nem kell sok. Feltehetően a megszülető jogszabály tartalmazni fogja az akkreditáció feltételeit. Addig is fontos volna egy szervezőmunka, mely felméri a lehetőségeket, összehangolja a hallgatók és tanárok elképzeléseit. E munkában fontos szerepet kell játszania a Győri Tagozat vezetésének, illetve a HÖK HT tagjainak. Remélem, még az önálló egyetemmé válás előtt létrejön egy ilyen intézmény, mert ha nem, akkor a jogi oktatás az önállósodás nehézségei miatt még legalább 10 évig szegényebb lesz egy ilyen háttérbázissal is. Csörgits Lajos