Munkajog tantárgyból tanársegéd Dr. Göndör Éva, aki a tavaly elsőként Győrben végzett évfolyam egyik legjobb tanulója volt. Élete első interjúját a Paragrafusnak adta, azonban ez egyáltalán nem látszott meg rajta. Régi ismeretségünk miatt felhatalmazást kaptam a riportalanyomtól, hogy az interjúprotokolltól eltérően tegező stílusban folytassuk le a beszélgetést.

- Mikor döntötted el, hogy a jogi pályát választod, és mi késztetett erre a döntésre?
- A gimnázium harmadik osztályában kezdtem komolyabban foglalkozni a továbbtanulás kérdésével. Ekkor nagy segítségemre volt a nővérem, aki, mivel jóval idősebb nálam, jobban látta a képességeimhez, a különböző tantárgyakhoz való affinitásomhoz és érdeklődési területemhez leginkább illő foglalkozást. Azonban, azt hiszem, nélküle is a jog mellett döntöttem volna.
- Akkor hogyan kerültél mégis a tanári pályára? Miért pályáztad meg a tanársegédi állást és a hozzá szükséges PHD-t?
- Tavaly ősszel merült fel bennem először, hogy tanár legyek. Akkor hirdették ki, hogy lehet ide jelentkezni tanársegédnek. Beadtam az előzetes pályázatot, de véglegesen az államvizsga-időszakban alakult ez ki. Mindenképpen itt szerettem volna maradni Győrben, és ez tűnt a legjobb állásajánlatnak.
- Már eleve a munkajog felé orientálódtál, vagy több lehetőség közül választottad ezt a szakterületet?
- Közigazgatási jogból és munkajogból is voltam demonstrátor. Mondhatom, ez a két tárgy állt, és áll a mai napig a legközelebb hozzám. Az előzetes jelentkezéskor még a közigazgatási jogot jelöltem meg, a végleges pályázatnál viszont a munkajogot írtam be, és mondhatom, nem bántam meg!
- A PHD-n is a munkajog a fő kutatási irányod?
Igen. Konkrétan a témám: A szokásjog és a bírói jogalkotás kérdése a munkajogban. Természetesen jogelméleti kérdéseket is kapcsolva a témához.
- A szakmai karrieredet csak a tanári pályán képzeled el, vagy nem zárkózol el attól, hogy a későbbiekben a privátszférában vagy mint bíró folytasd a pályafutásodat?
- Semmiképpen nem akarom itt hagyni ezt a pályát, de nyilván a jövőben, amikor már jobban belejövök a tanításba, ügyvédi tevékenységet is szeretnék folytatni. Ezt különben az egyetem is támogatja, mivel a gyakorlati életben való jártasság az egyik alapja a jó tanárrá válásnak. A tanítástól és az egyetemtől azonban semmi esetre sem szeretnék elszakadni.
- Milyen a viszonyod a tanárkollégáiddal? Hogyan tudtál beilleszkedni? Nem tekintenek ma is a diákjuknak, hiszen szinte valamennyien tanítottak?
- Mindenki nagyon segítőkész volt, és a mai napig is az. Így nem okozott különösebb gondot a beilleszkedés. Nagyon szeretek együtt dolgozni Dr. Hágelmayer Istvánnéval, aki a munkajog tantárgyfelelőse. Ő mind emberileg mind szakmailag támogat, és mindjárt a kezdetektől baráti légkört teremtett köztünk. Ami talán a legfontosabb számomra, hogy vele egyenrangú partnernek tekint, és megbízik bennem. Egyedül állítom össze a szeminárium anyagát, válogatom a jogeseteket, sőt még a zh kérdések összeállításához is szabad kezet kaptam. Ez persze nem jelenti azt, hogy kontroll nélkül dolgozom, mert mindig megbeszéljük, hogy mire kell hangsúlyt fektetni, mire kell felhívni a diákok figyelmét.
- És más tárgyak oktatóival…
- Még a civilisztika tanszékkel tartom jobban a kapcsolatot. Ki kell emelnem Dr. Lenkovics Barnabás tanszékvezetőt, aki szintén hamar elfogadott. Jó kapcsolatunkra jellemző, hogy felkért, foglalkozzam a polgári joggal is, járjak be az előadásokra, és valószínűsítette, hogy a következő félévben e tárgyból is kapok egy szemináriumi csoportot.
- Azokkal a tanársegéd kollégáiddal, akik még tavaly évfolyamtársaid voltak, csak munkakapcsolatod van?
- Szorosabb munkakapcsolatban csak Dr. Németh Imrével vagyok közülük, ő a büntető tudományok tanszékén dolgozik. Természetesen azonban mindannyian segítjük egymást, hiszen a mostani feladatunk ellátása során kicsit olyan helyzetben vagyunk – a tanárkollégák minden segítsége ellenére -, mint az egyetemen voltunk első évfolyamként. A magánéletre is jóban vagyunk, de ez talán természetes is.
- Milyen érzés olyan embereket tanítani, akiket régről ismersz, illetve akik alig pár évvel fiatalabbak Nálad?
- Megkönnyíti a munkámat, hogy ismerek néhány embert azok közül, akiket tanítok. Talán jobban közreműködnek a gyakorlat tevékenységében, nincsenek gátlásaik olyan tekintetben, hogy felszólaljanak az órán. Mindenkiről elmondhatom, hogy segítőkész, eddig mindenkitől megkaptam a kellő tiszteletet, és senki nem próbált visszaélni azzal, hogy fiatal vagyok, vagy hogy régről ismerjük egymást.
- Úgy tudom, tanítasz a főiskolán is. Elmesélnéd az ezzel kapcsolatos tapasztalataidat, “megpróbáltatásaidat” és élményeidet?
- Igen, tanítok a főiskolán is. Dr. Herédi Erikával ketten visszük három szak Jogi ismeretek elnevezésű tárgyát. Az előadásokat fele-fele részben tartjuk. Egy évfolyam közel háromszáz főből áll, talán ezért közelebbi kapcsolatba nem kerültem velük.
- Gondolom, egészen más érzés egy szemináriumi órát megtartani, mint egy nagy előadást, másképp kell felkészülni az egyik illetve másik fajta órára.
- Hát igen. Nagyon izgultam az első előadás előtt, hiszen tavaly még én is azokat a padokat koptattam. Féltem attól is, hogy mennyire vesznek komolyan, mint fiatal tanárt. Ez elmúlt, ahogy elkezdtem beszélni, úgy ez elmúlt, és ma már nincs lámpalázam az előadások előtt. Hálás témákat is kaptam az elején, ez sokat segített, mert figyeltek, jegyzeteltek végig. Ma pedig már érzem, mikor fáradtak el, mikor kell egy kicsit lazítani az előadás folyamán.

Csörgits Lajos

dr. Horváthy Balázs

Interjúalanyunk a polgári attitűd szobra. Megfontolt, kerek mondatok, hivatástudat, kifogástalan elegancia, tudományos tevékenység még diákként – ez jellemzi. Horváthy Balázs az első győri jogászévfolyam egyik sokra hivatott tagjaként végzett idén. Ma már főiskolai tanársegéd. Miből lesz a cserebogár? – voltunk kíváncsiak. (A kedves olvasók bizonyára megértik, hogy a többéves szoros ismeretség – barátság – okán a megszólítás tegező.)

- Ez életed első interjúja egyébként?
- Nem.
- Neeem?
- A körzeti televízió Tatabányán már készített velem.
- Mint a választási bizottság tagjával, gondolom.
- Nem, ez még általános iskolás koromban volt.
- Mit csináltál?
- A tanári kar összeveszett – erről Tatabányán tudnak – az általános iskolában, és mi, diákok az egyik tanár mellett szerveztünk tüntetést.
- Ez még a szocializmusban volt, az átkosban?
- Nem, ez már a rendszerváltás idején, ’90-ben volt.
- Balázs, tanársegéd vagy. Pontosan mit jelent ez a fogalom?
- Főiskolai tanársegéd vagyok. A Széchenyi István Főiskola nevezi ki az állandó tanárokat, ez az első lépcsőfok az oktatói “szamárlétrán”.
- Milyen kötelezettségeid vannak?
- Elsődlegesen az oktatásban való közvetlen részvétel – ez nagyrészt jelenleg annyit jelent, hogy főiskolás hallgatóknak kell jogi ismereteket átadni. Szerintem talán ez a legjobb terep arra, hogy az ember megtapasztalhassa, igazából milyen is az oktatás, komolyabb tapasztalatokat szerezhet e téren, kipróbálhatja saját magát. Talán így lehet a legjobban belejönni, ez kimondottan jó terep, egész más hallgatók, mint a jogászhallgatók (jóval nagyobb létszámú évfolyamok).
- Minőségben van különbség, akár az egyik, akár a másik közösség, évfolyam, egyetemi képzés javára?
- Jelenleg én a közgazdászoknak adok órákat, és csak jót tudok róluk mondani. Kicsivel másstílusú társaság, talán többet kell fegyelmezni, mint mondjuk a jogászhallgatókat kellett – legalábbis én tapasztaltam, vagy emlékezetem szerint kellett –, de maga az emberanyag a közgáz tekintetében szerintem nem rosszabb, mint a jogászhallgatóknál.
- Milyen eszközeid vannak a fegyelmezésre?
- Elsődlegesen megpróbálok olyan előadásokat tartani, hogy odafigyeljenek a hallgatók, és ne unatkozzanak. Igazából én nem próbálom fegyelmezni őket.
- Idén végeztél az egyetemen, tehát életkorban még döntően nem lehetsz távol azoktól, akiket tanítasz. Sőt, még az a szélsőséges eset is előfordulhat, hogy adott esetben idősebbek ülnek a padban, mint te. Ez mennyire befolyásolja az oktatói tevékenységet?
- Meg kell, hogy mondjam, nagyon nehéz volt kezdetben. Igazából egy-két hónappal korábban még el sem tudtam képzelni, hogy milyen a katedra túloldalán az élet, de könnyen meg lehet szokni. Az biztos, hogy bizonyos tekintetben segítség az, hogy hasonló korú és hasonló gondolkodású embereket oktathatok, illetve nap, mint nap hasonló korú hallgatókkal futok össze, napi kapcsolatban vagyok velük. Van bizonyos hátránya is, egyelőre még csak az előnyét látom igazából.
- Mi a hátrány?
- A hátrány talán az, hogy egyelőre még elég komikusnak tartanám azt a helyzetet, hogyha például ötöd évfolyamos jogászokat kellene az “Európai közjog és politika” tantárgyból vizsgáztatnom, ahol szám szerint elég nagy arányban vannak barátaim, közeli ismerőseim, barátnőm, és ez mintegy kizáró ok is lenne a vizsgáztatásra.
- Megítélésed szerint a jogásztársadalmon belül mekkora az egyetemen tanítók presztízse? Meg van-e kellőképpen becsülve az oktatói munka a jogásztársadalmon belül?
- Azt kell, hogy mondjam, hogy szerintem jelenleg még nem nagyon, de én ebben csak bízni tudok. Amikor néhány hónappal ezelőtt döntöttem, és úgy határoztam, hogy Győrben kezdem a pályafutásomat, mérlegelnem kellett. Igazából az jelentette a lelkileg legnagyobb motivációt, hogy emellett döntsek: látom annak jeleit, hogy ez az alacsony presztízs azért idővel sok tekintetben – tehát nemcsak az elfogadottság, ebbe beletartozik természetesen az anyagi megbecsülés is – változni fog, és kellő megbecsüléssel bíró szakmává válhat.
- Mekkora perspektívát látsz a saját magad számára az oktatásban, mennyire képzeled el hosszútávon ebben a jövőt, vagy szeretnél inkább akár egy klasszikusabb jogászi ág felé váltani, akár egy mindezeken kívül eső jogászi szakma irányába elmozdulni?
- Elég sokat gondolkoztam ezen az utóbbi időben. Én mindenképpen az oktatási, illetve tudományos tevékenységet hosszabb távon képzelem el, tehát ezt szeretném meghatározó csapásiránynak tekinteni, de semmiképpen nem szeretnék a gyakorlati élettől, a praxistól elrugaszkodva élni. Mindenképpen nyitott szeretnék lenni ebbe az irányba is, mármint a praxis irányába.
- A gyakorlat területén is dolgozol valahol?
- Igen, ügyvédjelölt vagyok.
- Megítélésed szerint tudományos tevékenységet folytatni ma Magyarországon döntően más vidéken, mint Budapesten? Hogyha vidéken folytatsz tudományos tevékenységet, akkor hátrányban vagy-e a fővároshoz képest?
- Én egyelőre ennek még nem láttam hátrányát. Elmondható, hogy a külföldi ösztöndíjak megpályázása, alapítványi pénzek megszerzése szempontjából lehetséges, hogy előnyt jelent az, hogyha Budapesten, tűzhöz közel dolgozik a kutató. De én bízom benne, ha Győrött az egyetem meg fog alakulni, ez is ki fog kristályosodni.
- Hogyan definiálható az a terület, amivel foglalkozol?
- Európa-joggal kezdtem foglalkozni, amely az EU-tagállamokban már egy kikristályosodott jogterület. Közelgő uniós csatlakozásunknak megfelelően mindenképpen azt gondolom, hogy az Európa-jog egyre nagyobb jelentőséggel fog bírni – mind az oktatásban, mind a gyakorlatban.
- Hogyan látod a pályaválasztásodat akár szakmai, akár egzisztenciális szempontból?
- Ha összességében nézem a kérdést, jelen pillanatban mindenképpen úgy látom, hogy jól döntöttem. A szakmai presztízsről már volt szó, ami pedig az anyagi-egzisztenciális oldalt érinti: jobban jártam, mintha elmentem volna – korábbi elképzeléseimnek megfelelően – kezdő köztisztviselőként a központi közigazgatásba. Emellett a tekintetben is csak bízni tudok, hogy egzisztenciális szempontból is reménykeltő a jövő.
- Öt év egyetemi tanulmány után hogy látod: hogyan viszonyul egymáshoz a jog és az igazság?
- Őszintén szólva én úgy látom, hogy ezek teljesen különböző fogalmak.
- Szkeptikus vagy, vagy realista?
- Realista.

Farkas Dénes