Vanitatum vanitas
  “… a miért helyett a hogyant keresik majd, mivel érdekesek az emberek…” Cseh Tamás – Bereményi Géza: F.M. Dosztojevszkij és az Ördög
   
Szinte tapintani lehet a feszültséget az A1-ben, óriási a felfordulás. A ZH előtti pánikhangulat most éri el a tetőpontját, de hisz érthető is, az új évfolyam első megmérettetésére készülődik…. Az idegtépő várakozás kezd az elviselhetetlenségig fokozódni. Lejátszódik néhány olyan jelenet is amely a vizsgaidőszak legsötétebb napjait idézi. Vannak, akik összeroppannak a hatalmas pszichológiai nyomás alatt. Ők dühödten átkozódnak vagy sírva fogadkoznak, hogy csak most az egyszer segíts rajtam én édes jó Istenem ígérem megváltozom, tanulok majd mint a kisangyal. Van, aki belátva emberi gyarlóságát megszaggatja ruháját és hamuba ül. Te jó ég, mi lesz itt Róma-vizsgán amikor majd 70 félőrült szempár lesi majd az intézeti titkárnő minden mozdulatát, amint a három ajtó közül arra a bizonyosra felszögezi a halállistát. (Proscriptio, majd megtanuljátok…) Hiszen aki a pokolra akar jutni, annak balra a második ajtó… Persze vannak hidegvérű, kiégett öreg rókák is, akik meg sem rezzennek ebben az érzelmi viharban és jeges nyugalommal utolsó ellenőrzéseiket végzik ama meg nem engedett segédeszközök egész arzenálja felett. Megint meglepődöm az emberi leleményesség és kreativitás láttán, pedig hát én sem ma kezdtem az ipart…
És ekkor hirtelen megnyikordulnak az ajtószárnyak és a rémületes csendben belép. Ő. Ütemes taps és kényszeredett mosoly fogadja, hátha meghatja. Esetleg talán elfelejtette, de jó is lenne édes istenkém, kezdenek el reménykedni az örök idealisták, de nem, nekilát, hogy kiossza a feladatlapokat. Az első meglepetés most ér, nem akárhová ülhet ám az ember; a széfből (!!!) előkerül az ültetési rend. Fejvesztett kapkodás, ötödik sor, hármas szék, esküszöm, mint a moziban, röhejes… Vészterhes fenyegetőzéssel kezdődik az óra, mindenki megtudhatja mi vár rá, ha a puskázáson rajtaveszt. A ZH máris kínos jelenettel indul, egyik barátomat eltávolítják a teremből, hiszen, a katalógusnál kiderül (ezek az adminisztratív eszközök, hihetetlen!), n e m v o l t f e l i r a t k o z v a. Hiába bizonygatja a szerencsétlen, hogy ő azért megtanulta és most minden vágya, hogy levizsgázzon, nincs apelláta, mennie kell. Most egy végeérhetetlen szónoklat következik a jogászhallgatók szégyenteljes erkölcsi tartásáról. Küldetéstudattól lángoló szemekkel hadonászik, olyan mint egy dühödt ószövetségi próféta, csak úgy lobog fehér köpönyege az indulattól. Vad kirohanást intéz a ”dinnyefejű hátsó padsor” ellen, ahol főként a “perhanajder” felsőévesek ülnek, köztük jómagam. Ez igen. Márcsak ezért is megérte hatkor kelnem, pedig a korai kelés igazán a halálom.
Nekikezdünk a feladatoknak. …számolja ki a “traktorsürüség kvartiliseit a réndzs figyelembevételével…Hoppá, elfelejtettem kávét inni, még elalszom a végén. Gyorsan átfutom a példákat; a relatív gyakorisági hisztogramtól kezdve a móduszon át egészen a regressziós koefficiensig van itt minden, mi szem, s szájnak ingere. Azt hittem eddig, hogy jogtudományi karra járok, segítség, rossz teremben vagyok, fel akarok ébredni. De lassan ráeszmélek, hogy jó helyen vagyok, bár kész röhej. Azt hittem, hogy az EGYETEM, így, csupa nagybetűvel, fogalmilag, humán. Siralmas, hogy egy jogi karon nem oktatnak pszichológiát és retorikát és a gyakorlatok is inkább csak kistermi (kispályás?!) előadások. Pedig elengedhetetlen lenne, hogy a jogász megtanuljon mondjuk emberekkel bánni, esetleg beszélni. És persze az sem ártana, ha a felhalmozott ismeretanyagot a gyakorlatban is tudná alkalmazni, akkor lehet, hogy az egyetem elvégzése után nemcsak három év bírósági kifutómunkája után lehetne teljes értékű tagja a jogásztársadalomnak. Hiszen mi értelme van olyan egyetemre járni, ahol olyan tananyagot oktatnak, amelyet bárki az első könyvtárban megszerezhet, ha rászánja az időt. Így az ismeretből sohasem lesz tudás. Lehet, hogy számítástechnikát és nyelveket, élő nyelveket is jó lenne ám tanulni, elvégre itt a XXI. Század és az Ejrópunjó a nyakunkon, de mit nekem ezen hívságok csábítása, én joghallgató vagyok, statisztikát tanulok.
Tényleg, jó lenne megkérdezni valakitől milyen évet is írunk, lehet, hogy én tévedek és a hiba az én készülékemben van. “Ne szövegeljenek, most számolni kell!”- dörren ránk egy hang. Felriadok az álmodozásból, ja, tényleg, sternyákon vagyok, ideje lenne végre a feladatlappal foglalkozni. Sajnos a visszatevéses mintavétel a három féle színű golyóval megzavar. A korrelációs együtthatók eloszlásfüggvénye némi intenzitási viszonyszámmal megfűszerezve egy kicsit sok (sokk?!) endorfin-szintem meredek esésbe kezd. “Nem puskázik, adta dinnyefejű jogásza!” Istenem, de rágyújtanék! Még szerencse, hogy az újság nálam van ebben a szellemi sivatagban, felőlem aztán kunkorodhat az eloszlási görbe, amerre csak jólesik neki.
De talán azért mégiscsak jó lenne valamit írni erre a szép fehér lapra (igaz is jut eszembe, az egyik kedves barátom azért bukott meg tavaly, mert nem az előírásszerű papíron - standard - adta be kis irományát) mert azért az igazán kínos lenne, ha fúrókeret-túllépésért repülnék innen. Mert a Róma, az még hagyján, na de a statek! Hinnye, milyen jó is ez (vagy az) a kreditrendszer, az áldóját! Mit van mit tenni, szép lassan, csak nehogy észrevegye, benyúlok a zsebembe és elhúzom azt a kis papírfecnit, amire tegnap lázas igyekezettel körmöltem fel azokat a fránya képleteket. De ekkor, ó borzalom leejtem a kincset érő papírdarabot, amely most hirtelen az öttalálatos szelvénynél is értékesebbnek tűnik számomra, eléggé megmosolyogtató ez az egész, de hát ilyen az élet. Affene, hiába igyekszem, csak nem sikerül megtalálnom, valamerre elkeveredett a pad alatt az az istenverése. Kicsit közelebb csusszanok a szomszédomhoz és belepislantok a dolgozatába, de firnyákos a szentem, direkt legalább három csoport lehet, ha sorstársamé „C” az enyém pediglen „A”, hogy szakadna rá az ég. Megpróbálok az előttem ülők tollaival ékeskedni, de bárhogyan is próbálkozom, csak nem sikerül, pedig már szinte átmászok az előző padsorba. Bárcsak a kezemre írtam volna azt az átkozott puskát, a fene egy meg, legközelebb úgy teszek, az tuti.

Amikor végre vége lett az egésznek és kifelé támolyogtam a teremből, úgy éreztem ismét maradandó élményben volt részem ... És szerettem Nagy Testvért...

Ifj. Neumann Miklós
Győr 2000. október 25.


Pár építő jellegű gondolat az első évfolyam szigorlataihoz :
Egyetemesből keresd ama titokzatos Zöld Könyvet, melyet a misztérium (Hisztérium?!) homálya leng körül. (Abból van ám összeállítva a ZH-k anyaga meg a szigorlati tételsor, még véletlenül sem ám a tankönyvből.) Bár talán jobban teszed, ha a Szent Grált keresed, azt állítólag legalább látták…

Magyarnál az ispánok jogkörére ügyelj. Vigyázz, a Csemegi-kódex figyel Téged…
És ami a legfontosabb: már előre ajánlj fel legalább 5 rugót Szent Antalnak, nehogy csillagos tételt húzzál. Aztán soha ne felejtsd el, a Róma-könyv nem lila, hanem császárbíbor és nem véletlenül 666 oldal… (Nyugodtan meg lehet ám nézni.) S ha Rómára mész, ügyelj a pH értékedre, öreg.

Ifj. Neumann Miklós

Győr 2000. október 25.