Metal Hammer 1998/5.

A Solitude romjain alakult békéscsabai Evensong a szinte teljes ismeretlenségbõl tûnt elõ Lost Tales címû bemutatkozó albumával, mely múlt havi Hangpróbánkon igen fényesen szerepelt. A rendkívül igényes, gótikus, death és doom ízû metal muzsikát játszó zenekar három tagjával (Szabó Mihály énekes/gitásos, Tóth Ágnes énekes6hegedûs, és Oláh Gábor gitáros) Uzseka Norbert készített interjút.

Az ehavi Hangpróba (melyen Mihály is részt vett vendégként) után ültünk le beszélgetni az Evensong tagjaival az MHH irodájában. Elsõ kérdésem, ahogy az egy eleddig ismeretlen csapatnál illõ is, a zenekar történetére irányult.
"1997 nyarán zenei okok miatt kettéoszlott a Solitude zenekar - kezdte Mihály, a szóvivõ. - Hárman maradtunk Oláh Gábor gitárossal és Vincze Hajnalka szintetizárossal. Úgy gondoltuk, folytatjuk azt a vonalat, amit elkezdtünk, ezért bevettünk három új tagot. Egy kicsit, megváltozott közben a stílus, kicsit sötétebb lett, nõi ének, hegedû került bele. Aztán felvettük a Fading With The Sun címû számot, ami a kazettán is szerepel. Ez szeptemberben, a megalakulásunk után egy hónappal történt. A Shiver Records Sometimes Death Is Better válogatására vettük fel a dalt. Ez 4 CD-bõl fog állni és most áprilisban jelenik meg. Remélhetõleg jó promóció lesz számunkra. Utána decemberben vettük fel a Lost Tales albumot. A felvétel három hétvégén zajlott a szolnoki Denevér stúdióban, Cserfalvi Zoli segítségével. Rajta kívül Kaposvári Lacinak (a Backwoods terjesztõ és lemezcég egyszemélyi mindenese -UN) köszönhetünk sokat, õ fõleg a külföld felé segít nekünk."

Szóval még fél évesek sem voltatok, és már megvolt ez a lemez… Hoztatok át nótát a Solitude-ból?
"Érdekes módon nem. Sok új tag, friss ötletek… A Solitude-ban nem tudtuk megvalósítani, amit itt nem tudunk."

Fél éves fennállás alatt egy ilyen anyagot összehozni nem kis teljesítmény. Hogy készülnek a dalaitok?
"Ez úgy szokott mûködni, hogy mindenki hozza a saját egyéni ötleteit" - kezdte Gábor.
"Mindenki minden hangszerbe beleszólhat" - tette hozzá Ágnes.
"Nálunk demokrácia van. Tehát pl. a szintitémát is akárki hozhatja, nincs az, hogy csak a szintis írhatja. Mindenki, amit akar" - magyarázta Mihály.

Magyar szinten mik a tervek?
"Most nyáron nem nagyon lesz alkalom koncertezni, mert többen most érettségiznek, a többiek meg fõiskolások. Szóval még fiatalok vagyunk. Tehát most lesz egy kis pihenõ. A kazetta terjesztése a legfõbb cél, utána pedig a koncertek. A Szigetet is megpróbáljuk."

Azt a szép, tündéri borítót ki csinálta?
"Egy finn barátunk, csinálta, és Interneten küldte el."

Azt hiszem, volna értelme végigvenni a nótákat, hogy melyik mirõl szól, hiszen sokan nem tudnak angolul. (És nyílván kevesen férnek hozzá az Internethez, ahol pedig hamarosan a magyar szövegfordítások is olvashatóak lesznek)
"A Lost Tales Part 1 (elveszett mesék 1.rész) egy bevezetõ, egy intro. Azt el kell mondani, hogy a benne hallható szöveget Bozsik Patrik (Rémkoppantók, Iron Majdnem, ex-Macbeth, stb.) mondta fel. Egy bevezetõ, melyben leírjuk, azt, amirõl a többi számok szólnak, tehát a Szépség elvesztésérõl, a gyerekkori mesékrõl, amik most már nincsenek, amik felnõttkorban már eltûnnek. Az Awakening (Ébredés) egy természet ihlette szám. Mi is úgy gondoljuk, hogy a Szépség az magában a természetben lakozik, abban kell keresni a dolgokat. Arról szól, hogy az ebben a dalban szereplõ ember visszatér a Természetbe, és Földanya befogadja. Az Entrance To eternity, tehát a Bejárat az Örökkévalóságba egy álomról szól, melyben egy tündér jelenik meg. Tulajdonképpen beinvitálja a fõszereplõt ebbe a misztikus világba - az Örökkévalóság világába. Az emberi valóság leküzdésérõl szól; a test és a lélek ellentéte jelenik meg benne. Az Upon The Hill (A hegyen) egy tündérvilágról szól, tulajdonképpen egy invitálás. Ezzel hívjuk mi a közönséget a saját kis világunkba. Az Under Winter Skies (Téli egek alatt) egy télen született szám ugye. Itt szintén a Természet jelenik meg, ahogy szunnyad télen, ahogy egy csillag sincs az égen, elvesztik a varázsukat, de mégis van valami misztikus a téli tájban. A Sunset (Alkony) tulajdonképpen egy párbeszéd, egy hosszabb vers részlete. Egy hölgyrõl szól, elméletileg Ági énekli az õ részét. A Szerelem jelenik meg itt egy magasztosabb formában. A Fading With The Sun -ban pedig a természeti vallások jelennek meg, az õsi kultúrához való visszatérés. Azt jeleníti meg, hogy az emberek elfordultak a régi dolgoktól, és nem magukban keresik a dolgokat, hanem valami más istenséghez vagy akármihez menekülnek, így próbálják kompenzálni ezt a gyengeségüket. Lassan elfakulunk a Nappal együtt… És a Lost Tales Part 2 a záró jelenet, itt lesz kimondva, az, amirõl szólnak a szövegek, hogy elvesztettük a meséinket a saját magunk által kreált ködben…"
 

Említetted a természetvallásokat. Ez rátok mennyire jellemzõ? Tudod, hogy ez lenne a jó, vagy pedig éled is?
"Egy szinten éljük is. Nem úgy, mint egy igazi természetvallást, hanem úgy maga a Természet nagyon nagy hatással van ránk. Kimenni a szabadba - ebben az elidegenedett világban ez talán egy kis búvóhely nekünk."

Zenéhez, szöveghez, mibõl merítetek, mi inspirál?
"Ami körülvesz minket. Mindannyian elmondhatjuk, hogy olyan körülmények között nõttünk fel, hogy jutott idõnk pl. verseket olvasni. Pl. William Blake egyik kedvenc költõm. Magából a Természetbõl merítünk, mindenbõl amiben élünk."

Zenék szempontjából kikre néztek fel?
"Theatre Of Tragedy - mosolygott Ági, aki nyílván kedveli Liv Kristine-t. - My Dying Bride."
"Pink Floyd, Anathema" - tette hozzá Gábor.
"Azt hiszem ilyen zenékben igazán minden. Nem fogom azt mondani, hogy efféle zenét nem hallgatunk, mert ilyenen nõttünk fel, mindig is ilyen zenét hallgattunk. "Szeretjük még az ír népdalokat és a klasszikus zenét is."

Hallottam olyan véleményt is hogy ez a zene túl gyászos, hogy nem ennyire rossz minden…
"Pedig arról szól, hogy van Remény - magyarázta Ági - Lehet, hogy gyászosan kezdõdik, ilyesmi, de mindig van benne egy kis szikra, remény, hogy van esély arra, hogy jobb legyen."
"Nem akarjuk a világot megváltani, csak a saját magunk dolgait írjuk le, és lesznek, akik nem fogják megérteni, de lesznek, akik megfogják."

A cím, Elveszett mesék konkrétan mit jelent?
"Tulajdonképpen a Hitet, a Szépséget jelenti. Az Evensong név is erre utal -ez esti imát jelent. Egy fohászt jelképez, a mi fohászunk az emberekhez, hogy megtalálják önmagukat. Mi azt a hitet valljuk, hogy nem máshol, hanem saját magunkban kell megkeresni, megteremteni a nyugalmat és szépséget."

És azt lehet mondani, hogy Ti már megtaláltátok?
"Hát keressük, de már egy szinten azért már megtaláltuk."

És ha valaki kérdezné, hogy hogyan?
"Hogyan? Magába kell nézni az embernek, nincs semmiféle praktika. Ezt nem tudom elmondani - mindenki, akiben benne van, az tudni fogja, hogy hogyan."

És tudnál mondani olyan konkrét "elveszett mesét", amit érdemes elolvasni, mert szép, esetleg jobb lesz tõle az embernek?
"A kelta mitológia. Amiben régen hittek az emberek. Pl. a tündérek. Megvolt benne az a szépség, hogy hátha léteznek."

És mit gondolsz, léteznek?
"Hát reméljük!"