Fagyott
mag
Mi
gyógyítja meg a hótól megvakult és elfáradt
szemeinket
Mikor
minden csillagot az ég tüze gyilkol meg
És
minden szót az elhajló kereszten
Eltévedt
Nap, keserû félelem
Lökjél
csak el messze innen !
Mindaz
amit kérek csak egy kis szeretet
Az
ártatlan galamb a kezeim közül már elveszett
Amíg
a felhõk mint gyapjúszõrû hófehér
bárányok
Alusszák
juhászuk mellett édes álmuk
Lökjél
csak el messze innen !
Teonanacatl
Nem
messze ahol élek
Felcsillannak
a hajnali szellõ hátán
A
szétszóródó apró fények
Majd
tovatûnnek a reggel horizontján
Büszke
kis katonáim üdvözöljetek
Barnák,
lilák és a szürkék
Vállatokra
emeljetek
Úticélunk
legyen a messzeség
Ha
majd kezdetét veszi a zuhanás
Tudok
valami mást
Befogadlak
házamba, ha Neked is jó
Vetett
ágyam lesz a jéghideg padló
A lila
ruha árnyékában
Világossághoz
vezetnek minket
Ellenállhatatlan
büszkeséggel
Ünnepségre
hívják vendégeiket
Büszke
kis katonáim üdvözöljetek
Barnák,
lilák és a szürkék
Vállatokra
emeljetek
Úticélunk
legyen a messzeség
Ha
majd kezdetét veszi a zuhanás
Tudok
valami mást
Befogadlak
házamba, ha Neked is jó
Vetett
ágyam lesz a jéghideg padló
Millió
lábú százlábú
Rúgjuk
fel a tisztaságot...
Hagyjuk
itt a tisztaságot
Az
Elhagyott
Borostyán
vizû Tó mellett
Kellemetlen
hullaszag
Keveredik
lassan a természettel
Zöld
tér amit Neked kínálok
Hófedte
hegycsúcsok a levegõben
Napraforgó
nyelv
Hullámon
érkezik Szaturnusz Király
Megengedni
a parton az embernek
Hogy
meglovagolja kozmikus gyûrûjét
Félelmetes
szellemi örvény lesz
Nap,
amit keresünk
Nap,
amitõl menekülünk
Rémület
Anyaföld
Ködfoltok
Az
Elhagyott....
Az
Elhagyott....
Az
Elhagyott....
Atlantisz
mint szeretõ
Nyugtasd
meg bõröm
Kedvesem
Álmodat
álmodtam
Rubin
köves koronát
Végtelen
mélységet
A
vízesés puhaságát
Szippantottam
a gõzbõl
Ismeretlen
illóolaj füstjébõl
Dicsõn
és büszkén
Elismerem
végzetem:
Megint
gyõztél
Te,
a jámborságnak példaképe
Látod
? A levegõ elillant
Gondolataim
békés bugyrainak mélyére
Ami
csak enyém lehetett
Végül
mind elveszett
Barátságunk
mély szavaival
Az
elõre pergetett idõ...
Az
órák...most már késõ...
Az
általad érzett gyûlölet
Úgy
érzem örökre eltemet
Szippantottam
a gõzbõl
Ismeretlen
illóolaj füstjébõl
Dicsõn
és büszkén
Elismerem
végzetem:
Megint
gyõztél
Te,
a jámborságnak példaképe
Látod
? A levegõ elillant
Gondolataim
békés bugyrainak mélyére
Tízszeres
átalakulás
Minden
nyugodtan kezdõdik
A
színes fazékban finoman keveredik
Centrifuga
Jó
útra térít
Minden
egyes Spirál
Egy
hópehely menyasszony
Heroin
Az
Isten atomokra bomlása
Egy
angyal a porban
Szimmetrikus
asszimetria
Logika
és mágia újszülött csillaga
Utazás
a rövid hullám tetején (amit csak szeretnél)
Amiben
hiszel rátalálsz
Csak
hunyd be szemed, hogy lásd
Egy
pillanat csak az egész
Párás
ablakról a csillogást letörlöm
Ma
egy másik Földre költözöm
Utánad
uram
Négy
szem keksz
(instrumentális)
Csak
a könnyeimben él
Fent
ahol a lelkem száll
Nyúlékony
vörös égen magának utat talál
Suttogó
szél járja a Holdfényben ragyogó erdõt
A
totemoszlop valamikor aranyként tündökölt
Ugye
majd hozzám visszatérsz ?
Mielõtt
az összes virágnak nyoma vész
Együtt
feküdnénk a forró Nap alatt
Ha
majd kezdõdik fejünkben az erõszak
Most
kövek hullanak tenyerembõl a Semmibe
Imádott
világokat megrengetve
Vízcsepp
ragyog fel a múltam peremén
Ami
már csak a könnyeimben él
Babilon
szajhái
Bármit
tesznek, bármit mondanak
Megbolondítnak
és nem tudsz gondolkodni józanul
Csak
ne feledd el megfizetni az árát
A
puha selyem elcsábít, minden igazság eltorzul
A kéj,
amirõl beszéltek
Lelked
fekete ködbe burkolta
Bármit
tesznek, bármit mondanak
Megbolondítnak
és nem tudsz gondolkodni józanul
Csak
ne feledd el megfizetni az árát
A
puha selyem elcsábít, minden igazság eltorzul
Megtépázott
idegekkel kapaszkodtál
A
királynõbe akit imádtál
Rendíthetetlen
ebonit tömbbé változott
Messzi
tengerparton vörös hullámok között gyógyított
Bármit
tesznek, bármit mondanak
Megbolondítnak
és nem tudsz gondolkodni józanul
Csak
ne feledd el megfizetni az árát
A
puha selyem elcsábít, minden igazság eltorzul
Héja
instrumentális
Phantasma
de Luxe
Ez
az alamizsna elkeserít engem
Az
égbolt taván felszenteli lelkem
Trükköt
eszelek ki, felkészülök és elfáradok csendben
Lerajzolni
a megbarnult szerelmet a tûzben
Mielõtt
a rémes tévedés elárul
Szemem
elé a mindenség pusztulása tárul
Könnyû
füst gomolyog az égen
Ahogyan
utolsó börtönünk leomlik szépen
És
eltûnik a szabadság nyugalma mellett
Megnyugszom,
mint mosónõ az eltûnõ ruhafolt felett
Emlékeim
szúrós tüskebokorban bújnak el
Meglakolnak
és a fájdalom alól oldoznak fel
Elhomályosul
a szörnyûséges Föld
Ahol
szendergõ hazugság tündökölt
Elkésett
ugyan , de többé nem fogja senki
Pillanatokat
a kezdetekig visszapörgetni
Bebörtönzött
vágy számára végtelen az idõ
Mialatt
a rémület egyre csak nõ
Senki
sem keresi többé a szerencséthozó növényt
Sem
az elveszett szeretõjét
Nem
élhetem át újra, így hát végleg
történet marad
Mikor
eltûnünk a fagyos Nap alatt
Mount
Marilyn
Szerelmem
trónterme nyitva áll
Hegyorom
tetején madárfészek vár
Az
életrõl szõtt álom is
Mint
a szerelem teste egyszer, egyszer meghal
Ezüstös
pillantásod eltûnik
A
zuhatag morajlása messzirõl hallatszik
Elbújtatom
a fájdalmam, ami itt él bennem
Mert
érzem, többé nem vagy velem
Mély
kráter, útvesztõ ez nekem
Idegenebb
vagyok mint az idegen
Eltakarnám
a bûvös pillantást, ha lehetne
A
Félelem szemét rám vetette
Szélesedõ
Hold lassan bolondít
A
napfény csak megõrjít
Kincsként
õrzött szerelmemen túl
Látom,
az arany hamis fény arcomra borul
Kettõnk
õrült keverékét magam elõtt látom
A
fantom mosolyát Neked szánom
Ha
már nem villan fel bátor tûzben õszinte szemed
Szivárvány
mezõ fényeit visszatartani nem lehet
Megcsiklandoznám
a rám váró magány, ha velem marad
De
nem vagyok más, csak vízbe fúló hordalék
anyag
A
kín szürke ruhát ölt minden este
Nehéz
páncélt visel teste
Eloszlatnám
a sötét fellegeket
Ha
hatna még a vonzerõ
Emlékeztetnélek,
hogy a valóság élõ
Füstöt
és tüzet lélegzek
A
Gonosz arca kísért minket
Egy
mélyebb fajta szendergés
Vidám
Tündér
Dianae,
drága múzsám
Mint
morfeusz a szívemben
Homokszemeid
vénámban csörgedeznek
Ez
egy mélyebb fajta szendergés
Amely
maga a Világmindenség
Egy
erszénnyi ezüst érme
Haldokló
állat ziháló légzése
Túlvilág
hírmondója
Tölgyfa
láda kulcsa
A
Valahol az enyém
A
hely, ahonnan folytatom
Semmi
mást nem kérek, csak egy kis szerelmet
Másik
oldalon találkozunk majd
És
mint egy rózsa, majd feléledek újra
Vakon
követem minden lépésed
Dianae,
drága múzsám
Dianae,
drága egyetlenem
Megszûnök
létezni és nem jövök vissza többé
Ez
egy mélyebb fajta szendergés