A XX. sz. új ipari modellje a Szilícium Völgyben

A nap korongja gyorsan emelkedik a San Francisco öböl fölé, hogy a hajnali párát felszárítva beragyogja a kaliforniai félszigetet. Így volt ez a századelején, de még fél évszázaddal ezelõtt is, amikor tavasszal gyümölcsfák, ültetvények és parkok virágaitól tarkállott a Santa Cruz hegyei által védett vidék. A San Francisco-tól délre elterülõ, mintegy 25 mérföld hosszú és 10 mérföld széles terület adottságai, a mezõgazdasági munkára, termelésre kiválóan alkalmas klíma az '50-es évekre már mintegy 65 millió dolláros termés betakarítását eredményezte, és tette a Santa Clara régiót az Egyesült Államok 10. legdinamikusabban fejlõdõ részévé. A mezõgazdaságból élõ, tipikus vadnyugati táj kisvárosai látták el élelmiszerrel, gyümölccsel a mostohább körülményû szomszédos sivatagi államokat is.

Ez a térség azonban csírájában már a század elején magában hordozta az ezredforduló technológiáját is meghatározó tényezõket. Lee DeForest, akit sokan a modern elektronika alapítójának tekintenek, 1906-ban feltalálta az elektroncsövet, majd a Palo Alto-i Stanford Egyetem 1909-ben megtette az elsõ 500 dolláros kutatási beruházást az elektroncsõnek a hangtovábbításhoz történõ felhasználására. Kezdetét vette egy, a mezõgazdasági kultúrától eltérõ, a Stanford Egyetem mérnökei és kutatói által determinált, a korábbi ipari forradalomhoz hasonlítható fejlõdés, amely igazán a II. világháború utáni években gyorsult fel. Sokan F. Terman-t, a Stanford egyetem professzorát tekintik a Silicon Valley atyjának, aki ösztönözte hallgatóit, hogy inkább maradjanak a térségben, alapítsanak saját cégeket, semmint hogy visszamenjenek a keleti partra, és dolgozzanak a hagyományos ágazatokban. Tanítványai között volt W. Hewlett és D. Packard is, akik saját fejlesztésû audio-oszcilloszkópjukkal 1939-ben alapították a mára multinacionálissá növekedett, sikeres cégüket. Kezdetét vette egy olyan forradalmi fejlõdés, amely nemcsak a térség, hanem a világ minden országa számára meghatározó tényezõvé vált.

Ma a Silicon Valley-ben járva, látva a visszatükrözõdõ üvegfalú 1-2 emeletes, botanikus kertnek is beillõ parkokkal körülvett, gyönyörû épületeket a látogató nem is gondolja, hogy egy hatalmas ipari negyedben jár. A pálmafák árnyékában autók parkolnak, csend és nyugalom vesz körül mindent. Csupán szerény kis táblák, ajtófeliratok figyelmeztetnek, hogy egy-egy bejárat valamilyen világhírû gyártó- vagy fejlesztõcég hatalmas elõcsarnokába vezet. A legalább kétszintes hallok, a belõlük indu-ló, impozáns, dísznövényekkel gazdagon díszített lépcsõházak inkább egy modern színházi elõcsar-nok hatását keltik; az üvegtetõrõl beáramló fényben csinos, fiatal portás-hölgy fogadja és igazítja útba az idegeneket. A munkatársak, kutatók, fejlesztõk a vendégeket nem saját irodájukban fogadják, ha-nem erre a célra kialakított, a létszámnak megfelelõ méretû tárgyalókban, termekben, amelyek fel vannak szerelve minden korszerû prezentációs eszközzel, a tárgyaláshoz szükséges kellékekkel. Min-den nagyobb egységhez tartozik egy konyha, amelyben üdítõital, kávé, tea áll díjmentesen a dolgo-zók és a vendégek rendelkezésére. Az egyes épületek közötti árnyékos parkok a munkaközi pihenést szolgálják. Dohányozni az épületekben nem szabad, erre a célra a szabadban jelölnek ki helyeket.

A szokatlanul egy helyre koncentrálódott technológiai ipar, az elegáns, már külsõre is láthatóan gaz-dag környezet láttán az emberben számtalan kérdés merül fel, tudni szeretné, melyek azok a ténye-zõk, amelyek kialakították, befolyásolták ennek, a korábban virágzó mezõgazdasági régiónak a világ legeredményesebb információtechnológiai centrummá fejlõdését.

Térjünk vissza tehát a gyökerekhez, azokhoz a motivációs tényezõkhöz, amelyek a Szilícium Völgy létrejöttét eredményezték! A számítástechnikai robbanás

Az ENIAC számítógép A II. világháború után a Pennsylvániai Egyetemen 1946-ban helyezték üzembe az elsõ mûködõ programvezérlésû számítógépet, a J.P.Eckert és J.W.Maughly tervezte ENIAC-ot. Mivel azonban ez a gép nem váltotta be a hozzáfûzött reményeket, ezért a továbbfejlesztésekhez (IAS: Felsõfokú Tanulmányok Intézete, Princeton) megnyerték a magyar származású Neumann János-t, aki sok új javaslatot dolgozott ki a gép logikai vezérlésének megvalósítására, és lefektette a bináris kódú, tárolt-program elvû számítógép (az utasításokat és az adatokat a gép memóriájában kell tárolni) alapjait, útjára indítva egy olyan szemléletet, amely új, forradalmi fejezet nyitott a számítástechnikában. Az események gyors egymásutánban követték egymást. 1947 decemberében az AT Bell Telephone Laboratory három villamosmérnöke: J. Bardeen, W. Shockley és W. Brattain sikeresen mutatta be a félvezetõ elvre épülõ tranzisztort, ami a késõbbi High Technológiai forradalom alapja lett.

A Stanford Industrial Park létesítésének gondolata és realizálása

Az 50-es évekre több elektronikai vállalat, mint a General Electric, a Sylvania, Shockley Transistor Laboratories, az IBM San José-i kutatóközpontja vetette meg gyökereit és indult virágzó fejlõdésnek Palo Alto-ban és környékén. Ebben az idõben a Stanford Egyetem komoly pénzügyi gondokkal küz-dött, a kutatásokat nem tudta a korábbi szinten finanszírozni, nem tudott lépést tartani a háború utáni idõszak gyors fejlõdésével. Mivel a Palo Alto-t körülvevõ Stanford Egyetemnek 3.200 hektárnyi területe volt, amelyet azonban az 1981-es alapító okirat szerint nem adhatott el, egy korszakalkotó gondolat született. A terület tulajdonjogát megtartva az egyetem úgy döntött, hogy saját fejlõdését elõsegítendõ hosszú távú (99 évre szóló), tartós bérletbe adja az oktatáshoz nem feltétlenül szükséges telekrészeket olyan, magas technológiát képviselõ létesítmények alapítására, amelyek a Stanford fej-lõdését is szolgálják. A területen létesítendõ park, a Stanford Industrial Park a XX. század iparának új modellje, a virágzó, eredményes üzleti élet példája lett.

Mint F. Terman fogalmazta: "az egyetem titkos fegyvere" hamarosan a fejlõdés motorja lett, az elsõ szerzõdéseket 1951-1953-ban a Varian Associates, Kodak, General Electric, Admiral Corporation, Shockley Transistor Laboratory, Hewlett-Packard cégekkel írták alá, amelyeket hamarosan sok más vállalat követett. Ekkor kezdõdött meg a San Francisco és San José közötti terület, a Santa Cruz hegyeinek lábánál fekvõ, az öböltõl nyugatra elterülõ, Santa Clara megyében található Silicon Valley-nek nevezett övezet arculatának kialakítása. Felmerül persze a kérdés, miért nem másutt for-málódott, létesült ez az ipari modell? Ez nagyrészt természetesen a fentiekben említett tényezõknek köszönhetõ, de nem hagyhatók figyelmen kívül azok a gazdasági ösztönzõk sem, amelyek alapján még a pénzügyi szakértõk is a térégbe történõ beruházás mellett döntöttek. Ezek a paraméterek a megfizethetõ befektetési költségek: a kezdetben olcsó munkaerõ és az olcsó terület voltak.

Az elmúlt évtizedek során számtalan céget alapítottak ebben a régióban. Hogy csak a legismertebbeket említsük, 1968-ban Santa Clara-ban megalakult a chipgyártás „fellegvára”, a G. Moore és R. Noyce által létrehozott Intel, amelynek hatalmas épületeiben állítják elõ a szilícium lapokon elhelyezett chip-eket, a mikroprocesszorokat. A következõ robbanást a DEC (Digital Research Laboratory, Palo Alto) 1995-ben kifejlesztett 16 millió oldalas (!) adatbázisa jelentette, amelynek az Interneten rendelkezésre álló Web oldalait 5 nagykapacitású Alpha szerver (mint például egy 10 processzoros AS 8400-as 6 GigaByte memóriájú vagy a két processzoros 2 GB-os AS 4100-as rendszerek) tárolják és bocsátják az „olvasó” rendelkezésére. A dokumentumokat 13-210 GB kapacitású, RAID technológiájú lemezeken "õrzik".

A fejlõdés trendje

Mára a Szilícium Völgy elérte földrajzi határait, fizikailag kevésbé képes a terjeszkedésre, növekedésre. Ne húzzuk meg azonban a vészharangot a virágzó, több, mint 4.000 vállalatot egységbe tö-mörítõ, tavaly 50.000 új munkahelyet teremtõ, évente összesen több mint 200 billió USD jövedelmet produkáló, még ma is dinamikusan növekvõ "technológiai falu" fölött. A számítógép-hálózatok kiépí-tésével, a hálózati információk segítségével ugyanis a lehetõségek korlátlanok, megszûnnek az ország és idõhatárok, és a világ minden szegletében mi magunk is részesei lehetünk annak az információ-technológiai fejlõdésnek, amelyben az oroszlánrészt a Szilícium Völgy fejlesztõi, kutatói vállalták. Ez a közösség nyitotta meg a világ elõtt és tette mindenki számára értelmesen használhatóvá azt a háló-zatot is, amelyet ma már több, mint 60 millió ember használ.

Hogyan tovább a Szilícium Völgyben? A DEC kezdeményezése a Web oldalak kínálatával az elmúlt 2 évben olyan folyamatot indított útjára, amelynek eredményeként egyre több szolgáltató látja értel-mét, üzleti hasznát az Interneten való megjelenésnek és informálódásnak. Egyesült Államok szerte jellemzõ például, hogy a cégek, ügynökségek, magánszemélyek az elérhetõséget többek között vagy kizárólag Internet elérési címmel adják meg, ahol érdekes, fontos tájékoztatást adnak magukról, munkájukról, termékeikrõl. Nincsenek tehát már akadályok, az aktuális információk azonnal eljutnak a világ szinte minden részébe, mindenki számára lehetõvé válik a távmunka-végzés és a valós idejû kommunikáció is. Ezt, a földrajzilag korlátlan völgyet azonban már célszerû inkább "Internet Valley"-nek nevezni. De ne feledkezzünk meg a kezdetekrõl, ha ezzel a kifejezéssel találkozunk, hi-szen azok nélkül a gondolatok és tettek nélkül, azon úttörõ kezdeményezés nélkül, amelyek a számí-tástechnikai ipart, a szellemi erõt egy helyre koncentrálták nem jöhetett volna létre az a lehetõség, amelyet az ezredvég információs társadalma jelent az emberiség számára.

Ám a fejlõdés nem áll meg Californiában! Ma kibontakozni látszik egy új Szilícium Völgy képe, amelynek azonban Ázsia ad otthont, biztosítva a feltételeket: a területet, az infrastruktúrûát és nem utolsósorban az olcsó, de szorgalmas, törekvõ munkaerõt Taiwanon.

És végül megszívlelendõ néhány gondolat és az a szemlélet, amelyet az információtechnológiában élenjáró vállalatok sugallnak. C. R. Barett az Intel elnökhelyettese például annak fontosságát hangsúlyozta, hogy az eszközöket, így a számítógépeket is hatékonyabban és eredményesebben használhatjuk, ha ismerjük fejlõdésük történetét és mûködésük lényegét. Ez a gondolat vezérelte többek között az Intelt arra is, hogy Santa Clara-ban múzeumot létesítsenek és üzemeltessenek, amely nemcsak történeti visszatekintést nyújt a félvezetõk fejlesztésére és gyártására vonatkozóan, hanem egyaránt tanít felnõtteket és gyermekeket, és szemléletet formál annak érdekében, hogy a számítógépet, mint eszközt munkánk, szórakozásunk szolgálatába állíthassuk. J. Rumbaugh, a Rational Software Incorporation vezetõ fejlesztõje, az OMT objektumorientált elemzõ-tervezõ módszertan kidolgozója az oktatás fontosságát emelte ki, és irányította rá a figyelmet a tudatos, a céloknak megfelelõ módszerek és eszközök használatára. Az új technológiák ismeretét azonban nemcsak felsõfokú, szakmai szinten tartja fontosnak, hanem szükségét érzi annak a szemléletformálásnak is, amelyet az általunk fejlesztett rendszerek alkalmazói körében kell végeznünk.

HomeElõadások, cikkek