A közelgő új évezred egy egészen új szerveződésű világ, az információs társadalom képét vetíti előre. Ebben a társadalmi-gazdasági formációban az ipari termékek, a tömeggyártás meghatározó szerepét a munkában, termékekben, szolgáltatásokban, a szabadidő eltöltésében jelen lévő információtechnológia ”hatalma” váltja fel. Az üzleti folyamatok működése, a vállalatok versenyképessége már nem képzelhető el hatékony információtechnológiai alkalmazások nélkül. Új szervezeti forma válik uralkodóvá, az IT és az üzleti folyamatok szimbiózisára épülő CyberCorp (Cybernetic Corporation) kibernetikai szervezet [Martin, 1996]. Az információs társadalom kialakítása, a munkavégzés eszközeinek és módjának megváltoztatása, a szervezeti tudástartalomnak az átalakítása és bővítése, azonban komoly kihívást jelent mindannyiunk számára. Különösen nagy felelősség hárul azokra, akik meghatározó szerepet játszanak az informatikus szakemberek képzésében, az informatikai kultúra terjesztésében, akiknek hivatásuknál és pozíciójuknál fogva kötelessége az új „digitális” generáció felkészítése, és hazánk minél gyorsabb bekapcsolása a „behálózott, globalizálódó, világ” vérkeringésébe.
 

1. Az információs társadalom tudáspiaci kihívásai

1.1. Az IT meghatározó szerepe

Az új, forradalmi változások, az újfajta eszközök új igényeket ébresztenek, kiszélesítik a lehetőségeket, a jelenleginél is nyitottabbá teszik a világot, megváltoztatják a célokat és azok megvalósításának módját. Más szemléletet követel azonban egy olyan világban élni, amelyben soha nem látott lehetőségek tárulnak fel a magánéletben és az üzleti világban egyaránt. A globálissá váló információs piacon valós idejű közvetlen kapcsolat jön létre az üzleti partnerek között (on-line business), lehetővé válik a szervezetek egymástól földrajzilag elkülönült egységekben vagy munkatársakkal megvalósított együttműködése. Létrejönnek virtuális vállalatok, a kereskedelem elektronikus úton bonyolódik, a gazdálkodási tevékenység hatékonyabban szervezett és eredményesebben működő távmunka formájában végezhető. Az ál-lamigazgatásban, a kormányzati munkában lehetőség van a jobb munkaszervezésre, a nemzeti vagyon hatékonyabb felhasználására, az állampolgárok tájékoztatására, ügyeinek gyors intézésére, a demokrácia tisztább gyakorlására. Új távlatok nyílnak a kultúra és ismeretszerzés területén, hiszen lehetőség van a világ különböző könyvtárainak, múzeumainak, zene-, film- és képtárak anyagainak, adatbázisainak a "megtekintésére".

A világhálózatok üzleti célú alkalmazása azonban kitűnő lehetőség is a vállalkozások fellendítésére. Olyan versenytényező, amellyel élni kell, ha egy cég talpon akar maradni, olyan eszköz, amely potenciálisan magában hordozza a túlélést, a fejlődés esélyét. A világhálózatokon egyre gyorsabban terjednek azok a szolgáltatások, amelyeket a szolgáltatótól távol, akár otthonról is igénybe lehet venni. Az e-business-ként ismert tevékenységben jelenleg két mar-kánsan elkülönülő, bár bizonyos vonatkozásban átfedéseket tartalmazó "üzletág" bontakozik ki: (1) az üzleti partnerek elektronikus kapcsolatát megvalósító business to business lehetőség, valamint (2) a termékeket, szolgáltatásokat a fogyasztók felé közvetítő business to customer területek.

Több felmérés bizonyítja azt a hipotézist, miszerint a szervezetek többsége felismeri az információtechnológiai lehetőségek alkalmazásának jelentőségét. Egy 1999-ben 500 európai nagyvállalatnál végzett felmérés szerint például az alábbi informatikai alkalmazásoknak tulaj-donították a legfontosabb meghatározó szerepet:

• Internet, Intranet használat                 70%
• Euro’2000 rendszer bevezetése        60%
• BPR újjászervezési fejlesztések         49%
• Adatraktár, adatbányászat lehetőségeinek kihasználása     27%
• E-Business alkalmazása                     23%

Fókuszálva a felsőoktatás felelősségteljes feladataira, az oktatókkal és a képzéssel szemben támasztott követelményekre fel kell tárni azokat a körülményeket és tényezőket, amelyek meghatározzák a teendőket. Az üzleti életben a globalizáció nyomán élesedik a nemzetközi verseny, a vállalkozásoknak beszűkülő piaccal kell számolniuk, nő a válság veszélye, a fenyegetettség. A menedzserek fokozott figyelemmel kísérik versenytársaikat, vizsgálják, elemzik azokat a tényezőket, amelyek növelik esélyeiket, javítják versenypozíciójukat. Az eredményeket a kutatók az alábbi kritikus sikertényezőkben látják:

• a jövőképalkotás, az üzleti stratégia jelentőségének, a vezetői szerep erősödésének a felismerése,
• a környezeti tényezők figyelembe vétele,
• az üzleti folyamatok, a szervezeti struktúra átalakítási igénye,
• magasan kvalifikált, önfejlődésre képes, kreatív alkalmazottak,
• új erőforrások (információ) igénybevétele és előtérbe helyezése,
• a szervezeti tanulás képessége,
• a szervezeti tudás jelentőségének felismerése,
• a változásokhoz alkalmazkodó vállalati kultúra kialakítása,
• a dolgozói elkötelezettség erősítése,
• új, korszerű informatikai technológiák alkalmazása.

• egyrészt olyan képzési és ismeretterjesztő programot követel, amely alkalmassá teszi a különböző szakterületen dolgozókat az IT lehetőségeinek kihasználására (információs írástudás),
• másrészt olyan korszerű ismeretekkel rendelkező informatikai szakemberek kibocsátását igényli, akik folyamatosan gondoskodnak az informatikai lehetőségek fejlesztéséről és az eredmények alkalmazásba vételéről.

1.2. Paradigmaváltásra van szükség

Az új társadalmi helyzet, a globális, információtechnológiára épülő gazdaság hatékony működtetése tehát a korábbiaktól eltérő ismereteket kíván meg a fiatal értelmiségtől. Megváltoznak a követelmények, a munkakultúra, az oktatási évek alatt szerzett ismereteket folyamatosan újítani kell. A fiatalokat tehát nemcsak korszerű ismeretekkel kell ellátni, hanem fel kell készíteni őket a folyamatos tanulásra, meg kell tanítani a tudás megszerzésének módját. Kultúraváltásról van tehát szó, olyan körfolyamatról, amelynek legfontosabb pontjain és posztjain a pedagógusok, köztisztviselők állnak. A pedagógusoknak versenyterepként kell tekinteni az iskolára, amelynek környezetét az új „írástudáshoz” kell igazítani. Fel kell ismerni a korszakváltás tényét, az új szemléletet és az ismereteket át kell plántálni a következő generációkba [Karvalics, 2000].

Megváltozik tehát az oktatás szerepe, funkciója. Az oktatás beruházás, amelynek kulcsszerepe van a társadalmi-gazdasági fejlődés szempontjából. Ez a tézis azt jelenti, hogy az oktatáspolitika, az oktatásért felelős szakemberek: oktatók, professzorok, minisztériumi munkatársak, döntéshozók meghatározó szerepet játszanak ebben a folyamatban. A képzés formája, tartalma, a különböző képzési szintek (általános iskola, középfokú képzés, felsőoktatás, szakmai továbbképzés) egymáshoz kapcsolódása összehangolt módon kell, hogy megvalósuljon, elkerülve a felesleges párhuzamosságokat, és lehetővé téve a minél hatékonyabb, célirányos, a tudáspiaci igényeknek megfelelő ismeretátadást. Az alapképzés szükséges szintjét feltételezve előadásomban a felsőoktatás sürgető teendőivel kívánok foglalkozni.

Mint tudjuk a jövő értelmiségének az információs társadalom feladataira történő felkészítési eredményessége a képzésért felelős felsőoktatás tevékenységének minőségétől függ. A szemléletváltásnak tehát mindenekelőtta képzésért politikailag felelős állami szerveknél kell megtörténnie (például EU programok és hazai nemzeti informatikai programok formájában) olyan körülményeket és feltételeket biztosítva, amelyek lehetővé teszik a felsőoktatásban dolgozók számára a továbblépést. Fel kell venni a versenyt, gyorsan kell lépni, hiszen minden perc késlekedés több éves lemaradást jelenthet. A digitális kultúra birtoklása, az „e-világ”-ba való beilleszkedés nemcsak elvárás, vagy szép álom, amelyet teljesíteni kell, hanem a lét, a fennmaradás kérdése.

A megoldás egy újfajta szemlélettel és írástudással rendelkező, folyamatos tanulásra, önfejlődésre képes nemzetben keresendő. Ebben a kontextusban a tudás tőke, melynek meghatározó szerepe van

• a gazdaság versenyképességének növelésében,
• a szociális esélyegyenlőség megvalósításában és
• az életminőség radikális javításában.

• új képzési célokat kell meghatározni,
• szakemberképzés helyett ismeretek átadására kell törekedni,
• meg kell tanítani a fiatalokat a szükséges ismeretek megszerzésére, az önálló tanulásra,
• ki kell alakítani bennük a tanulási szokást,
• hangsúlyozottan fel kell készíteni a gyakorlatra
• ki kell használni az ITC-ben rejlő lehetőségeket, a multimédia eszközöket, és
• növelni kell a távtanulás és a nyitott tanulás lehetőségeit.

1.3. A felsőfokú informatikus képzés

Az előzőekben kifejtett megváltozott körülmények különösen nagy feladatot rónak az informatikus szakemberek képzéséért felelős felsőoktatási intézmények számára, hiszen az egyre progresszívabb fejlődést produkáló informatikai ipar nagyszámú kiválóan képzett szakembert igényel. A megnövekedett igényeket, a megváltozott szakmai ismereti elvárásokat az oktatás azonban csak a képzési cél, az ismeretanyag, az adekvát módszerek helyes megválasztásával, a változó tudáspiaci igényekre történő gyors reagálással, a gyakorlattal való állandó és szoros kapcsolat fenntartásával, valamint az oktatási színvonal folyamatos minőségbiztosításával képes kielégíteni. Ez számos, a korábbiaktól eltérő feladatot határoz meg:

• a különböző szintű tudáspiaci elvárások meghatározása {alap (ECDL), közép, felsőfokú informatikai ismeretek},
• a helyes képzési célnak az elhelyezkedési esélynövelés szem előtt tartásával történő rögzítése,
• a korábban hangsúlyozott fejlesztési megoldások helyett az alkalmazásokra fókuszálás (az információtechnológiát új megközelítésben, az információmenedzsment aspektusából kell tárgyalni),
• hatékony képzési, oktatási módszerek megválasztása: hagyományos-táv-önképzés helyes arányának kialakítása (oktatótermi gyakorlatok, off-line távoktatás, on-line learning),
• ismeretanyag specifikálása (elméleti-gyakorlati, maradandó-változó stb.).

• korszerű és megújuló ismeretekkel felkészült oktatókra van szükség,
• új tartalmat kell adni a futó tárgyaknak, folyamatosan korszerűsítendő tantárgyi tematikákkal új tárgyakat kell indítani, az elvárásokhoz igazított követelményrendszert, számonkérési formát kell megválasztani,
• új specializációkat, szakirányokat kell kidolgozni és indítani,
• módosított és új tanterveket kell készíteni,
• új oktatási módszereket kell kidolgozni és alkalmazni: hallgatócentrikus képzés, tábla-kréta megoldásból számítógéppel segített bemutatók, slide-ok, animációk, egyéb szemléltetés, multimédia lehetőségek,
• korszerű eszközhátteret kell biztosítani,
• állandóan megújított szakirodalmat, oktatási anyagot kell készíteni, és ezeket folyamatosan korszerűsíteni kell,
• az oktatást gyakorlati mintákkal, esettanulmányokkal kell végezni.

Külön problémát jelent

• az intézmények közötti együttműködés hiánya (sokkal eredményesebb lenne, ha tanterveket, tematikákat, szakanyagokat, esettanulmányokat közösen dolgoznánk ki),
• a különböző intézmények közötti átjárhatóság gyakorlatának problémái,
• az elavult, nem elégséges eszközháttér (többnyire csak pályázatok útján szerezhető be, ami oktatói energiát köt le, a gyorsan változó technológiai fejlődést nem tudja követni, az üzemeltetés is drága),
• a gyakorlat és az oktatás kapcsolatának nem elégséges szintje.

2. Egy lépéssel közelebb az elvárásokhoz

Új informatikai ismeret bevezetésének példája a SZIF rendszerfejlesztő képzésben

2.1. Az új tantárgy kifejlesztése

Az Objektumtechnológia c. tárgyat az 1998/1999 tanévben indítottuk először a rendszerszervező szakirányon kötelező tárgyként, a többi szakirányon pedig választhatóként. A tárgy oktatásának előkészületi munkáit 1996-ban kezdtük meg. Az első, legfontosabb lépés saját felkészülésem volt. Tekintettel arra, hogy magyar nyelvű szakkönyv a témában ekkor még egyáltalán nem állt rendelkezésre az ismereteket a témával foglalkozó amerikai szakkönyvek, az Internet hálózaton lévő információk, a témával kapcsolatos levelezési listák és a kollégákkal folytatott élő, illetve virtuális módon lefolytatott viták jelentették. Sikerült beszerezni az UML-nek (0.8, 0.9 és 1.0 verziók) és az Objectory-nak az eredeti leírásait is. A Rational Software vezető fejlesztőivel: G. Booch-csal és J. Rumbaugh-val az Internet folytatott „beszélgetések”, valamint az 1997-ben a Rational-nél Santa Clara-ban tett látogatásom sokat segített az objektumorientált filozófia megértésében, és a témával kapcsolatos anyagok (esettanulmány, OO elemzési-tervezési módszerek, előadások Objektumorientált konferenciákon), valamint a tantárgyi tematika elkészítésében.

A tárgyi tematika és az oktatási segédanyagok készítése közben szakkollégiumot tartottam néhány kiváló képességű informatika szakos hallgató számára, akik örömmel tettek eleget a kihívásnak, hogy egy új szemléletben fejlesztenek. Munkánkat, amelyet 1996-ban kezdtünk siker koronázta, 1997-ben a szakkollégium hallgatói három díjat is nyertek az OTDK-n:

• I. helyezés a Közgadasági szekcióban
• a Magyar Közgazdasági Társaság „Legjobb Főiskolai Pályamunka” díja, valamint
• egy V. helyezés a szoftvertechnológia szekcióban.

Az első év tapasztalatai, az UML-nek szabványként történő bejegyzése, valamint a RUP módszertan kidolgozása azonban arra ösztönzött bennünket, hogy továbblépjünk, és már az első év után változtassunk a tematikán, váltsunk módszertant, és válasszunk modellező nyelvet. Az 1999/2000 tanévben már a megújított tematika szerint oktattunk. A tantárgy legfontosabb karakterisztikája az alábbiakban foglalható össze:
 
 

1. A tantárgy szerepe a szakképzés céljának megvalósításában A hatékony információfeldolgozást biztosító fejlesztési módszerek tárgyalására, a hagyományos módszertanokkal kapcsolatos alapvető ismereteket feltételezve egy újfajta szemléletet, módszert tanítunk. Szükségesnek tartjuk, hogy a hallgatók ne csak a ma még széleskörűen alkalmazott hagyományos (strukturált) fejlesztési módszerekkel ismerkedjenek meg. Az Objektumtechnológia c. tárgy oktatásakor alapozunk a hallgatók által korábban e témában elsajátított elméleti és gyakorlati ismeretekre, így elsősorban az Információrendszer-fejlesztés c. tantárgyi blokk keretében korábban tanultakra. 2. A tananyag tartalma: Modellezési szemléletek, történeti visszatekintés a különböző fejlődési korszakokra Az objektumorientált rendszerek sajátosságai, az objektum szemléletű fejlesztést kiváltó tényezők, fogalmak, komponensek (osztályok, típusok, módszerek, öröklés) Objektumorientált módszertanok: OMT, OOSE, OOADA, OOA/D, OOIE, Objectory Fejlesztési elvek, módszerek, eszközök egységes szemléletének jelentősége Objektumszemléletű üzleti folyamatmodellezés A módszertani és vizualizációs egységesítés szükségessége A vizualizáció jelentősége a tervező-felhasználó, valamint a tervezők közötti kommunikációban, UML modellező szabvány szükségessége, kifejlesztésének körülményei, a nyelv sajátosságai Az UML architektúrája: építőelemek, szabályrendszer, nyelvi mechanizmus A RUP módszertan kifejlesztésének folyamata, a módszertan filozófiája, sajátosságai: use case vezérelt, folyamatszemléletű, architektúra-centrikus fejlesztés, iteratív, inkrementális megoldással Problémafeltárás, követelményspecifikáció use case technika alkalmazásával Az objektummodell kialakítása, a tervezés feladatai és módszerei, modellkomponensek Objektummodell, asszociációk, kiterjesztett lehetőségek; Metaosztályok, módszerek, magasabb szintű szerkezetek A rendszer viselkedésének tervezése: fogalmak, komponensek, funkciók, események, a rendszer viselkedésének vizsgálata, vezérlési- és állapotspecifikációk A rendszer funkcionalitásának, az ember-gép kapcsolatnak a tervezése; elvárások teljesítése, user-interface specifikációk Az implementáció tervezése, komponensek, architektúra, package-ek meghatározása Fejlesztés Rational Rose Case eszköz támogatással Követelmények, számonkérés A hallgatók a félév során egy élő fejlesztési feladatot készítenek, amelyhez a folyamatos konzultációkon kapnak segítséget. A fejlesztést 3-4 fős teamekben végzik, a projekt vezetőjét maguk választják, aki felel a csoport munkájáért, és értékeli a tagok tevékenységét. A fejlesztési munkát a félév végén Rational Rose Case eszközzel C++-ban kell implementálni. A félév kollokviummal zárul. A féléves eredményt a féléves feladat teljesítése, valamint a szóbeli vizsga eredménye határozza meg.

 

2.2. Eredményeink, sikerek, továbblépés

A szakkolégiumból kikerült, az OTDK-n sikeresen szereplő egyik hallgatónk közben munkatársunk lett, így az Informatika Tanszéken most már ketten tanítjuk az Objektumtechnológia c. tárgyat. Jelenleg kiadás alatt áll az a szakkönyv, amely feltehetően nem csak a hallgatóinknak, hanem más oktatási intézményben, vagy szakképzésben tanuló, illetve objektumszemléletben fejlesztő kollégáknak is hasznos elméleti és gyakorlati ismeretekkel szolgál. Megjelenése az őszi félévben várható „Objektumszemléletű rendszerfejlesztés RUP módszertannal és UML vizuális modellezéssel” címmel. A szakkönyvhöz esettanulmány kapcsolódik, amelyet Kovács Katalin készít Rational Rose támogatással [Kovács-Raffai, 2000].

Már a korábbiakból is kitűnik, hogy tematikánkat folyamatosan fejlesztjük, korszerűsítjük, és nagy hangsúlyt helyezünk arra, hogy hallgatóinkat önálló tanulásra és önálló fejlesztőmunkára késztessük. A képzést hallgatócentrikus módszerrel végezzük, amelyben nagy teret kap a hallgatók önállósága, kreativitása, a vita során megvilágosodó kérdések. Az órarendi foglalkozások változatosak, az elméleti anyagot slide-okkal szemléltetjük, a megértést animációs szoftverekkel segítjük, a fejlesztési munkát pedig feladatokkal, mintákkal és esettanulmányokkal mutatjuk be. Fontosnak tartjuk a jegyzetek, szakkönyvek meglétét, és az előadásanyagok folyamatos rendelkezésre állását, ezért az előadás-slide-ok az Internet hálózaton is elérhetők.
 

3. Következtetések

Felismerve a hazai oktatási rendszerünkben rejlő problémákat és nehézségeket olyan megoldásokat szeretnék javasolni, amelyek még saját oktatói minőségünkben, a szabályozott rendszer kereteinek és feltételeinek intézményes változtatása nélkül is meg tudunk oldani. Úgy látom, hogy ha szorosabb együttműködést tudnánk megvalósítani a hasonló szakmai képzést nyújtó egyetemeken, főiskolákon, ha elfogadnánk és használnánk egymás eredményeit, akkor ez már fél sikert jelentene. Meggyőződésem, hogy:

• a szorosabb együttműködés
• a szakmai integráció,
• az egyes szakok közös indítása,
• a gyakoribb szakmai konzultációk,
• a tantervek, szakanyagok (szakkönyvek, minták, esettanulmányok) közös kidolgozása, gondozása és hasznosítása,
• közös szakok indításával egyes szakterületekre (tárgyak gondozása egy-egy intézménynél) specializációdva

Ha a felsőoktatásban dolgozó kollégák összefogása és együttműködése mellett növekedni tud a felsőoktatás költségvetési támogatása, ha végre megvalósulhat az oktatók erkölcsi és anyagi megbecsülése, akkor reális esély van a megújulásra, az új ismeretek elsajátítására és a tananyagba való beépítésére, és a valós tudáspiaci igényekhez igazodó képzés megvalósítására.
 

A tantárgy kifejlesztésével kapcsolatban elkészült és megjelent publikációk (Raffai Mária)

• Objektumorientált elemzés/tervezés – Módszertan és esettanulmány – Jegyzet, SZIF, 1996.
• Object-Oriented Analysis and Design with Object Modeling Technique –Santa Clara Calif., 1997.
• Objektumorientált szemlélet a fejlesztés teljes életciklusában - Az oktatás felelőssége és feladatai - Matematika, fizika, Számítástechnika Oktatók Országos Tanácskozása, 1997.
• OOAD versus SA/SD - Új irányzatok a szoftverfejlesztésben -II. Országos OO Konferencia, 1997.
• Korszerű informatikai ismeretek oktatásának problémái –MFI Oktatók Országos Konferencia’98
• Az objektumtechnológia kihívásai - Új ismeretek oktatásának stratégiája és realizálása – Szerzőtárs: Kovács Katalin – Informatika a Felsőoktatásban Országos Konferencia, Debrecen, 1999.

Hivatkozások
[Bielli, 2000] Bielli, P.: Multimedia Case Studies: Development and Use in Management Education – International Business Linc Conference, Budapest, 2000 január
[Karvalics, 2000] Karvalics, L.: Információs társadalom – a fejekben – ECDL előadás-összefoglaló, BMGE Információs Társadalom- és Trendkutató Központ, 2000. Március
[Kovács-Raffai, 2000] Kovács, K. Raffai, M.: Objektumszemléletű rendszerfejlesztés RUP módszertannal és UML vizuális modellezéssel – Jegyzet, a szakkönyv kiadás alatt
[Martin, 1996] Martin, J.: Cybercorp  – Amacom, New York
[Raffai, 1999/1] Raffai, M.: Munkaerőpiaci kihívások a globális információs társadalom küszöbén - Marketing és Menedzsment, 1999./1.
[Raffai, 1999/2] Raffai, M.: Információrendszer-fejlesztés – Egyetemi tankönyv, Novadat
[Rumbaugh et al., 1991] Rumbaugh, J.–Blaha, M.–Premerlani, W.–Eddy, F.–Lorensen, W.: Object-Oriented Modeling and Design  – Prentice-Hall International, Inc., New York