Kinek van fogalma a demokráciáról?
  - Avagy kinek nincs fogalma semmiről? -
   
"Az emberi jogok, a tolerancia, mások tiszteletben tartása és megértése a demokrácia előfeltételei. A demokráciát folyamatosan kell táplálnunk, ezért csak a művelt polgárok képesek fenntartani."

A 10 évvel ezelőtti rendszerváltozás hazánkban is a független, demokratikus jogállam születését jelentette, amíg azonban az Alkotmány rövid idő alatt megszületett, új társadalmi tudat kialakítása csak hosszú távon lehetséges. Itt kap szerepet a demokráciára való nevelés. Ez magába foglalja az állampolgári felelősség, a demokratikus intézmények és a helyi közügyek fejlesztését, a különböző vallású és kultúrájú csoportokkal való kapcsolat kialakítását, a más államokkal való együttműködés kérdését.
A rendszerváltozás óta eltelt 10 év alatt a felsőfokú tanulmányaikat folytató hallgatók végigjárták az iskolai képzés valamennyi szintjét, így pontos ismereteik vannak arról, hol mekkora figyelmet fordítottak a "demokrácia táplálására". Vajon elegendő volt-e az elmúlt 10 év olyan oktatási rendszer kialakítására, amely biztosítani tudja, hogy az iskolát elhagyó fiatalok alkotmányos és jogi ismeretekkel is rendelkezzenek?
Ha ugyanis azt állítjuk, hogy egy polgári társadalom működtetésében minden embernek ki kell vennie részét, ehhez a másik oldalon hozzá kell rendelni egy jól megalapozott, hatékony oktatást, amely nagy hangsúlyt fektet az állampolgári ismeretek közvetítésére.
Az EU elnökségét 1999 második felében ellátó Finnország köztársasági elnökének, Martti Ahtisaari-nak a demokráciáról megfogalmazott gondolatai: "A demokrácia valami olyasmi, amit napról-napra újra kell építenünk. Az egyik legújabb kihívás az emberek elidegenedése a hatalom gyakorlásától. (…) Azt mondják, az emberek előtt három féle választási lehetőség áll: 1. reménytelenségbe zuhannak, hiszen a kisemberek egyáltalán nem változtathatnak meg semmit, 2. bűnbakképző megoldásokat találnak, 3. megpróbálják megtanulni és megérteni az okokat, és másokkal együtt dolgoznak a megoldás kifejlesztésén. (…) A demokrácia nem csupán rendszerek és struktúrák kérdése. Mélyen érinti az erkölcsiséget, a hozzáállást, és a belső értékeket is. Olyan emberekre van szükségünk, akik vállalják a felelősséget közérdekű dolgokért, és akik készen állnak arra, hogy demokratikus intézményekben gondolkodjanak. Mindezeket a képzés segítheti elő, ebben a demokráciát támogató oktatás fontos szerepet játszik."
A "Művelődési Miniszterek Konferenciájának a továbbképzésre tett harmadik javaslata" második pontja az állami felelősségről ezt írja: "Az állam felelőssége abban áll, hogy biztosítsa a tanulás egész életet átölelő folyamatát, az általános iskolától az első szakképesítésen át a továbbképzésig. (…) Különösen jelentős az állami felelősség azokon a területeken, ahol - mint a politikai képzés esetében - a közérdeklődés közel áll az egyén érdekéhez és szükséges felelősségéhez."
Az uniós tagállamok (Finnország, Németország) gondolatai után térjünk át a hazai viszonyokra!
Egy 20 fős - nem jogász - egyetemista és főiskolás csoportban, valamint egy középiskolai osztályban 20 kérdés segítségével próbáltunk képet alkotni az állampolgári ismeretek mélységéről.
A megkérdezett középiskolások a Deák Ferenc Közgazdasági Szakközépiskola első éves hallgatói - akik alig három hónapja tanultak jogi ismereteket (a felmérés novemberben készült) -, az egyetemisták, főiskolások 18 és 24 év közöttiek, közülük öten tanultak - legalább egy szemeszter erejéig - valamilyen jogi tárgyat.
A két korosztály (összesen 40 fő) a következőképpen alakultak: (KI: középiskolások, EF: egyetemisták, főiskolások)
Az alkotmányt 35-en nem olvasták, amíg azonban a KI körében mindenki tudta, hogy az alaptörvény, az EF csoportjában problémát okozott annak meghatározása, hogy mi az Alkotmány, milyen szerepet tölt be a jogforrási hierarchiában. Az alapjogok széles körét mindkét korosztály fel tudta sorolni, az alapjogok katalógusát elsősorban az Alkotmányban, illetve nemzetközi jogi egyezményekben keresnék. A nemzetközi jog szabályait a válaszadók 6 fő kivételével kötelezőnek tartották.
A külföldre utazás jogát 12 fő tartja korlátozhatatlannak, a hazatérés jogát 10-en vélik korlátozhatónak. Amíg a rabló 5 fő szerint elveszti állampolgárságát, ha külföldre utazik, addig a hazaáruló esetében 23-an vannak ugyanezen a véleményen. Az állampolgár - választópolgár fogalmának elhatárolása az EF körében nehézséget okozott, válaszaik nehezen érthetőek (pl.: magyar nemzetiségű lehet magyar állampolgár). A KI csoport válaszai pontosnak tűntek.
Legfontosabb állampolgári kötelezettségként a válaszadók az adózást (17 fő), és a törvények betartását (17 fő) jelölték meg. Ezt a hazaszeretet (10 fő) és a honvédelem (8 fő) követték.
A jogképesség fogalma a KI körében ismert, az EF csak a fogalom tisztázása után tudtak válaszolni. A válaszadók a jogképességet a fogantatástól (31 fő), vagy az élve születéstől számítják (6 fő).
Azt, hogy hívják ma államfőnket és kormányfőnket, a válaszadók többsége (38 fő) tudta. A hatáskörök meghatározása már nem volt ilyen egyértelmű: 20 fő a kormányfőt, 20 fő az államfőt tartja nagyobb hatáskörűnek. A KI körében fogalmi zavart tapasztaltunk az államfő - kormányzó - kormányfő meghatározásánál. A köztársasági elnök - választás dátumáról 12 főnek nem volt, 6 főnek téves ismeretei voltak.
Azt, hogy Magyarország köztársaság, mindenki (40 fő) tudta, a kormányformára 18-an nem tudtak válaszolni, a válaszadók többsége a kormányformát koalíciós kormányként határozta meg.
Az országgyűlés és a kormány tagjainak megjelölésére adott válaszok jelentős ismerethiányról tanúskodtak. Leginkább a kormány tagjainak felsorolása (pl.: képviselő [9 fő]; kormányzó + képviselő [4 fő]; delegált tagok [4 fő]; országgyűlés elnöke [2 fő]) okozott problémát. Az EF körében senki sem tekintette a miniszterelnököt a kormány tagjának, míg a KI-nél látszott, hogy ismerik a különböző tisztségeket, csak nem tudják őket a rendszerben elhelyezni.
Az Alkotmánybíróság tevékenységével kapcsolatban a válaszadók előtt nem volt tiszta kép, legtöbben mint az Alkotmánnyal foglalkozó szervet jelölték meg (25 fő).
Az ombudsmanról 27 fő még sosem hallott, a válaszadók többsége szerint emberi jogokkal foglalkozik, de tevékenysége nem ismert körükben.
A KI csoportja számára egyértelmű, mi a jogszabály, az EF körében a kérdés feltűnően hiányos válaszokat hívott elő. Hogy halálbüntetés nem szabható ki, azt mindenki tudta, 18 fő szerint ez így helyes 22-en azonban azon az állásponton voltak, hogy szükség lenne a halálbüntetésre.
A válaszadók a munkáltató követelésére válaszul a bírósághoz fordulnának, esetleg a szakszervezethez, 5-en azonnal új munkahely után néznének.
Valamennyi válaszadó egyetértett abban, hogy az állampolgári ismeretek fontosak, elengedhetetlen lenne ilyen ismeretek oktatása.
Egy egyesület segítségével tekintsük át, hogy az elmúl tíz év milyen lehetőségeket kínált, és milyen feladatokat hagyott megoldatlanul az állampolgári ismeretek oktatásban történő meghonosítására.
A Civitas Egyesületet 1994-ben alapították a "polgári ismeretek és készségek oktatásáért". Elnöke - alkotmánybíróvá való választásáig - Kukorelli István volt. Vele beszélgettünk az egyesület céljairól, eredményeiről.
- Mikor fogalmazódott meg az igény olyan civilszervezet iránt, amely polgári ismeretek tanításával foglalkozik?
- Már a '90-es évek elején felmerült a jogi ismeretek középiskolai oktatásának a kérdése. Nemcsak civil szervezetek tartották ezt fontosnak, de maguk a kormányok is feladatukként határozták meg egy ilyen jellegű tárgy elhelyezését a tananyagban; a NAT követelményei kötelezővé teszik az állampolgári ismeretek tanítását az iskolákban. A kérdés akként fogalmazódik meg, hogy kik, mikor és hogyan tanítsák mindezt. A magyar iskolarendszer tradicionálisan jó minőségű oktatást tud biztosítani, de mindezek mellet konzervatív is. A cél az lenne, hogy az általános képzésen túli lehetőség ne csak az idegen nyelvet, számítástechnikát és gazdasági képzést jelentse, de jogi - politikai ismeretek közvetítését is biztosítsa. Művelt országok felelősséggel viseltetnek az iránt, hogy polgáraik kiművelt emberfőkként hagyják el az iskolapadot, hogy bár a demokráciákban a nem-tevés is választható magatartásként szerepel, az ne az értetlenség miatti dac legyen; a köz dolgaihoz azokat ismerve, a politikai részvétel jogával közelíthessenek az emberek. Ha azt mondjuk, hogy az iskola szocializál igazán, és a művelt országokban tanítják a demokráciát, nekünk is biztosítanunk kell az ehhez szükséges feltételeket. A Civitas Egyesület egyetemekkel, főiskolákkal együttműködve azt tűzte ki feladatául, hogy meghonosítsa a tanárképzésben az állampolgári ismereteket.
- 1989-ig a középiskolákban nem beszélhetünk jogi ismeretek oktatásáról. Azóta eltelt tíz év, az egyesület alapításától is eltelt már öt év, a kitűzött feladatok közül melyeket sikerült megvalósítaniuk?
- A Civitas 1996-ban kiadott könyve, "A jó polgár", melyet középiskolai tanároknak írtunk, az ő körükbe már eljutott. Úgy tűnik a történelemtanárok feladata lesz az állampolgári ismeretek oktatása. Először azonban őket kell megtanítanunk a demokratikus jogokkal való, és intézményekben történő gondolkodásra. Ennek érdekében az ország különböző pontjain szerveztünk számukra továbbképző kurzusokat. Mindezt azért tartom fontosnak, mert meg kell tanítanunk a diákokat arra, hogy intézményekben gondolkodjanak, is-merjék jogaikat, tud-ják azt, hogy hama-rosan választók és választhatók lesznek, egy - egy élethelyzet-ben tudjanak hova fordulni. Éppen ezt a célt szolgálják a kö-zépiskolások számá-ra szervezett vetélke-dők, ahol az iskolák, tanulók összemérhe-tik a demokráciáról szerzett ismereteiket. Így az 1998/1999-es tanévben az ország mintegy 150 iskolájában több, mint 1000 tanulót sikerült megmozgatni. Ezeknek a diákoknak a versenyeken nyújtott telje-sítménye igazolta azt, hogy ha jól kép-zett tanárok foglal-koznak ezen isme-retek oktatásával, ak-kor nagyon szép eredményeket lehet elérni. A következő lépés az lenne, hogy a vetélkedőkről kimaradt középiskolások is megismerhessék demokráciánk működését - itt talán elmondhatom, hogy az az álmom, hogy Magyarország 10 millió alkotmányjogász országává váljon.
- Átnézve a regionális döntőkbe bejutott iskolákat, hiányoznak onnan a szakmunkásképzők, és a különböző szakiskolák. Ezek szerint azon a szinten a diákok állampolgári ismeretei teljesen hiányoznak?
- Ott, ahol a humán tárgyakra nagyobb hangsúlyt fektetnek, könnyebben ki lehet egészíteni a tananyagot az állampolgári ismeretekkel. Ahol azonban a szaktárgyakra kell nagyobb figyelmet fordítani, gyakran előfordul, hogy ezek az ismeretek hiányoznak, és a diákok tényleg úgy kerülnek ki az iskolából, hogy az ott eltöltött 3-4 év nem biztosítja számukra ezeket az ismereteket. Így, ha 18 évesen választópolgárokká válnak, a választójogukkal "nehezebben" tudnak majd élni, mint azok a társaik, akiknek lehetőségük volt megismerkedni a demokratikus folyamatokkal, intézményekkel.
- A válaszokból nekem úgy tűnik, a tanulók ismeretei többnyire hiányosak, pontatlan ismeretekre pedig nehéz később építkezni; de mi a vélemény erről egy "sokat látott, sokat tapasztalt" tanárnak?
- Azt gondolom, visszaigazolni látszik az, hogy tennivaló még mindig van. "Jobb polgárt, jobb hazafit, s jobb embert nevelni" - talán ez a gondolat fogalmazza meg legjobban az előttünk álló feladatot. A nevelésben az oktatási intézményeknek, a pedagógusoknak és a civil világnak egyaránt ki kell vennie a részét; ráadásul minden generációnak újból, előröl kell kezdeni a "jobbá" nevelést. Furcsa számomra, hogy bár tíz évvel vagyunk a rendszerváltozás után, és a közvetítő csatornák - TV, újságok, könyvek - átszövik a mindennapi életünket, az állampolgári ismeretek nem igazán gyarapodtak. Azért érezhető egyfajta előrelépés is, amit jól mutat például az egyre növekvő érdeklődés a vetélkedősorozat, és ezen keresztül az állampolgári ismeretek iránt. Ha ezt a növekvő érdeklődést ki tudjuk terjeszteni az iskolán túliak körére is, azt gondolom, megtettük a legfontosabb lépést: igényt ébresztettünk az emberekben a demokrácia "tanulása" iránt.
A diákok egy új tárgyat akkor kedvelnek meg, ha a tananyagot érdekesen és érthetően adják elő, ha ők maguk is próbára tehetik a tudásukat egy közjogi méltóság szerepében, egy - egy játékos helyzetben, mindezek mellet pedig az ezen a területen járatos szakemberekkel is megismerkedhetnek a félév során.
Vajon nálunk van-e valamilyen kapcsolat a középiskolák és a jogászok között? Ahol ezek a kapcsolatok jól működnek, ott a diákok ellátogathatnak különböző intézményekbe, a szakemberek pedig időnként felkeresik őket az iskolában, hogy segítsenek a tananyag elsajátításában. De feltehetjük azt a kérdést is, hogy van-e kapcsolat a jogi karok, és a középiskolák között. Győrből is rendszeresen neveznek be iskolák a "Polgár a Demokráciában" vetélkedőre. Nyújtott-e segítséget a - nem is olyan könnyű - felkészüléshez egyetlen jogászhallgató is, aki középiskolás éveit a versenyre nevező iskolában töltötte?
A diákoknak akár egyetlen játékos foglalkozás (például egy országgyűlési plenáris ülés eljátszása) elég lenne ahhoz, hogy megjegyezzék, az államfő nem tagja az országgyűlésnek, mint ahogy az országgyűlés elnöke sem tagja a kormánynak.
A körükben végzett felmérés során azt tapasztaltam, hogy nagyon is nyitottak az ilyen ismeretek iránt, szívesen beszélgetnek alkotmányjogi - politikai kérdésekről, ám a területeket nehezen, vagy egyáltalán nem tudják rendszerben elhelyezni, és ez megnehezíti az elsajátított tananyag megértését.
Persze az is lehet, hogy a középiskoláknak kellene nyitni, és felismerni annak az előnyeit, hogy városukban jogi kar is van. De mi van, ha ez a felismerés újabb tíz évet fog igénybe venni, mi pedig tíz év múlva újra eltöprenghetünk azon, vajon húsz év sem volt elegendő az állampolgári ismeretek iránti igény felkeltésére?
Ezért tartom kiemelkedőnek a Civitas tevékenységét: mert nem várta, hogy rákopogtassanak, hanem ment és maga kopogtatott az iskolák kapuján - eddigi eredményei azt látszanak igazolni, hogy nem hiába.
Mégis, hosszú távon az lenne a cél, hogy ne csak a versenyre felkészülő diákok, hanem valamennyi középiskolás megismerje demokráciánk működését, ám ehhez a "demokráciát folyamatosan kell táplálnunk".
Amíg azonban a tanterv által az állampolgári ismeretek tantárgynak biztosított órák alatt a diákokat - egyes iskolákban - a történelem érettségire készítik fel, hogy várhatnánk el, hogy a felmérésben is körvonalazódó ismeretekhez képest az iskolákból kikerülve a legfontosabb államügyekben eligazodó, kritikusan és függetlenül gondolkodó, meggondoltan és felelősségteljesen döntő állampolgárokká váljanak?
Nekem úgy tűnik, ha a mindennapi életbe az élethosszig tartó tanulás és művelődés gondolata nem fog gyökeret verni, nagyon könnyen a képen látható társadalom alakul ki, ahol ennyit fogunk majd egymás feje felett elharsogni: "Demokrácia?! Neked erről fogalmad sincs!

Szabó Eszter