Az ok, ami e cikk megírására indított, egy másik - meglehetősen kritikus hangvételű - újságcikk, ami a Paragrafus tavaly novemberi számában jelent meg. ("Mindenszentek - DJB-s varázslat kis hibákkal" címmel.)
Minthogy a tisztelt úriember (mert utóbb megtudtam, hogy a cikk írója ilyen nemű) nem vette a bátorságot ahhoz, hogy a támadásai és vádjai alá odaírja a saját nevét, ezért nem személyesen neki címzem a válaszomat, hanem mindenkinek, aki hasonlóan gondolkodik a Diákjóléti Bizottság munkájáról.
Miután a DJB hatáskörébe a szociális támogatás iránti kérelmek elbírálása és pénzösszegek kiosztása tartozik, ezért - hasonlóan az ilyen jellegű szervekhez (lásd: pl. az önkormányzatok esetében a szociális helyzet elbírálása) - a DJB munkájával kapcsolatos vélemények is meglehetősen vegyesek.
Úgy gondolom, nem lehet csodálkozni azon, hogy a támogatásra pályázók attitűdje változó, aszerint is, hogy az illető részesül-e támogatásban, és ha igen, akkor a számára megítélt összeg megfelel-e az elvárásainak. Ehhez hozzá kell tennem, hogy hajlamosak a kérelmezők szélsőségesen megítélni a maguk helyzetét, és ennek megfelelően irreális elvárásokat támasztani az elbírálással szemben.
Úgy gondolom, hogy senkinek nem mond újat az a szabály, miszerint egy kérelmet a DJB akkor tud elbírálni, ha ez a kiírt határidőben beérkezik. A már említett cikk írója valószínűleg megfeledkezett erről az íratlan szabályról a tavalyi év során, és részben ennek köszönhető a felháborodása. (Ehhez az információhoz személyesen jutottam hozzá, különbség közöttünk annyi, hogy én vállalom, amit ide leírok, ellentétben vele!)
Az, hogy a DJB eddig nem rendelkezett SZMSZ-szel, senki előtt nem titok, valóban így volt. Ennek alapvető oka az, hogy amikor idejöttünk Győrbe (lehet, hogy naivitás persze), de nem számítottunk arra, hogy kapásból "jogalkotók"-ká kell átminősülnünk egyszerű joghallgatói pozíciónkból. Eleinte még a rendszert sem ismertük, és mára nyilvánvalóvá vált, hogy kísérleti nyulak lettünk/vagyunk. Ami bizonyos fokig nem rossz dolog, egészen addig, amíg az ember a saját bőrén nem kezdi érezni a jeleit (erről az ötöd-, ill. negyedévesek sokat tudnának mesélni, bár az alsóbb évfolyamok sem kivételek ez alól). El kell fogadnunk, hogy részesei lettünk az ELTE-ÁJTK Győri Tagozata megalakulásának és kifejlődésének. Nem tudom, hogy mikor fog az intézmény eljutni a "kifejlett állapot"-ba - mi akkor már valószínűleg nem leszünk itt -, de az biztos, hogy ez még nem az.
A tavalyi évben már elkezdődtek az SZMSZ megalkotásának munkálatai, és 2000 márciusában az összes évfolyam Diákjóléti Bizottságából megalakult szak-DJB elfogadta a szabályzatot.
Amit még az illető úriember kifogásolt, az a DJB tagjainak juttatott támogatás kérdése. Köztudott, hogy a Bizottság tagjait az évfolyamok csoportonként választják. Nem lehet a jelöltség feltételéül szabni kimagasló anyagi helyzetet (pl. 100 000 Ft egy főre jutó jövedelem), így előfordul, hogy olyanok is bekerülnek a DJB-be, akiknél a család anyagi helyzete semmivel sem különb az évfolyam többi tagjáénál, tisztelet a kivételnek. A DJB-tag által benyújtott kérelem elbírálásánál az érintett tag nem lehet jelen (ez a mi évfolyamunkon mindig így működött, bármilyen sajnálatos, "csak" szokásjogi úton). Az a véleményem, hogy ez alapján is el lehet járni tisztességesen.
A kérelmek elbírálása annyiban lehet objektív, amennyiben ezt a körülmények lehetővé teszik. Értem ez alatt a támogatások iránti kérelmek alapjául szolgáló jövedelem-igazolásokat. Ezeknek valóságtartalmát nincs jogunk megkérdőjelezni. Még az APEH sem tudja kideríteni a tisztelt vállalkozó apukák és anyukák valós jövedelmét, hanem a (jó esetben) bevallott összegekkel számol. Sokan tanácsolták már, hogy ne vegyük figyelembe az ilyen - minden jóérzést sértő és nyilvánvalóan nem a valóságot tükröző - igazolásokat. Ezt nem tehetjük meg! Amit tehetünk, hogy megpróbálunk az érintett évfolyamtársunkkal személyesen beszélni, így természetesen nem kerül nyilvánosságra a dolog, és amennyiben ez sikeres, valamint az illetőbe szorult némi jóérzés, akkor nem ad be többet kérelmet.
A rendszeres szociális támogatásért formanyomtatványon lehet pályázni. Ezen fel van sorolva, hogy milyen igazolásokat kell benyújtani. A problémát az "egyéb" kategória okozhatja. Ide olyan rendszeres, kivételesen rendkívüli indokot lehet beírni, amit a nevesített kategóriák nem tartalmaznak.
A rendkívüli szociális támogatás elbírálásához is szükség van a kereseti igazolásokra (aki a rendszeresre pályázott, annak ezt ugyanabban a félévben újra nem kell benyújtania).
Ezenkívül olyan igazolást kell csatolni, amire a kérelmező hivatkozik.
Az, hogy a papírra a kérelmező "kérelmet" vagy "igényt" ír, teljesen mindegy. A hivatkozott cikk írója is megtanulja majd harmadévben eljárásjogból, hogy a beadványokat a tartalmuk szerint kell elbírálni.
Az SZMSZ-be foglalt szabályokat nem kívánom részletezni, azokat bárki elolvashatja. A tanszéki hirdetőtáblán is megtalálhatók.
A már sokszor említett cikk végén különböző javaslatokat olvashattam. Ezek egyike volt, hogy a Hallgatói Tanács valamely tagját kellene megbízni az ellenőrzéssel, mivel "a HT amúgy is dolgozik személyes adatokkal, tehát bennük muszáj megbízni". Ezen - egyébként szó szerint idéztem - sokan és sokat gondolkoztunk az elmúlt hónapban. Nem vagyok róla meggyőződve, hogy az a fajta személyes adatkezelés, ami a Hallgatói Önkormányzat irodájában zajlik, valóban olyan megbízható lenne, amint azt a cikk állítja. A lakhatási támogatás irántikérelmekhez hasonló jellegű igazolásokat kell csatolni, mint a szociális támogatáshoz. Ezek valóban személyes, sőt sok esetben szenzitív adatokat tartalmaznak. Ehhez képest az irodában az asztalon kiterítve találtam az összes kérelmet és igazolásokat, úgy, hogy azok már a leadási határidő végére évfolyamonként sem voltak elkülönítve, hanem összekeveredtek, és az nyúlhatott hozzájuk, aki csak akart. Az adatokat egyáltalán nem kezelik az irodában bizalmasan, és senki sem figyel arra, hogy azok ne kerüljenek nyilvánosságra. A javaslatot én személy szerint végiggondoltam, és úgy gondolom, hogy amíg a HÖK-irodában ilyen állapotok uralkodnak, nem lenne szabad rájuk bízni az ilyen jellegű adatok kezelését. Más megoldást kell találni.

Nagy Ibolya
A IV. évfolyam DJB elnöke



	DJB - avagy nem mind arany, ami fénylik