"Az Európai Unióhoz való csatlakozásunk egyik kulcskérdése a mezőgazdaság. A mezőgazdaság jelentősége - ha csak azt nézzük, hogy milyen részesedése van a különböző országokban a GDP-ből, az export-importból, a foglalkoztatásból, akkor azt látjuk, hogy ezek a mutatószámok alacsonyak. Kulcskérdés azért is, mert annak a mintegy százmilliárd dolláros költségvetésnek, amely egy évben rendelkezésére áll, mintegy ötven százalékát az agrártámogatására fordítja az Unió, amely világosan mutatja, hogy igen nagy súlyt fektetnek erre az ágazatra. Ez azt a követelményt is állítja a magyar gazdaságpolitika elé, hogy itt is el kell fogadni a mezőgazdaság súlyát, és ennek megfelelően kell vele bánni. Magyarországon a statisztikák szerint a mezőgazdaságban dolgozik az aktív keresők kb. öt százaléka. Büszkének kell lennünk arra, hogy egy ilyen alacsony létszámú aktív keresőréteg meg tudja termelni az ország szükségletét, sőt, jelentős exportra is képes. Az más kérdés - és ezzel már nem dicsekedhetünk - hogy a mezőgazdaságból kiszoruló munkaerő számára nem tudunk megfelelő munkalehetőséget biztosítani a falvakban. Egyes számítások szerint - a kapcsolódó egyéb ágazatok miatt - a GDP harminc - negyven százaléka is összefügg valamilyen módon a mezőgazdasággal, éppen ezért mondjuk, hogy a jelentősége nagyobb, mint azok az értékek, amiket produkál. Gyakran kérdezik, miért van szükségünk az EU-tagságra, és az Uniónak miért van szüksége ránk. Véleményem szerint, csatlakozásunkat tényként kell kezelnünk, előbb-utóbb Magyarország az EU tagja lesz. És erre mindkét félnek szüksége van. A magyar történelem bizonyította, hogy az Európához tartozás az ország stabilitását jelenti. Most itt van egy soha vissza nem térő lehetőség, látjuk hogy a katonai integráció már megtörtént a NATO révén, most a gazdasági integráció következik. Ez az EU-nak is érdeke, ugyanis kereskedelmi harcban áll az USA-val, és más nagy országokkal is. Olyan országok, mint pl. az USA, Kanada, Brazília, Argentína, Ausztrália, Új-Zéland hatalmas farmokon nagy hatékonysággal tudnak termelni, és piacokat akarnak hódítani. A legagresszívebb eszközökkel is, ha úgy gondolják. Arra akarják kényszeríteni Európát, hogy bontsa le a vámokat, és engedje be a termékeiket. Az EU-nak közel négyszázmilliós fogyasztói tömege van, amely a legnagyobb piac a világon, és a következő tíz ország felvételével ez egy ötszázmilliós, fizetőképes piac lesz. Európa stabilizálni akarja magát, ezt az ötszázmilliós piacot magának akarja megtartani, ez létfeltétele. A Seattle-i és a Davos-i konferenciák, és az azokat kísérő tüntetések megmutatták, hogy a társadalmat és a természetet védő emberek nagy tömegei megakadályozhatják, hogy ez a gazdasági liberalizáció mindenféle védelem nélkül eláraszthassa Európát. Az Uniónak szüksége van a védelemre, itt ugyanis az agrártermelés családi farmok tömegén zajlik, kisméretű gazdaságokban, amelyek a jelentős EU-támogatás ellenére sem versenyképesek Amerika, Kanada nagy gazdaságaival.
Forradalom zajlott le a technika terén, amely túllép az országhatárokon. Ez a globalizációs folyamat utat tör magának, megpróbálja szétfeszíteni a kis európai országok határait. Könnyen belátható, hogy az Unió, mint egy integrációs egység, képes önmagát megvédeni a liberális kereskedelem veszélyeivel szemben. Az EU protekcionizmusa nagyon erős, megfelelő védelmet nyújt mindazoknak, akik belül vannak. Ha Magyarország, és a magyar mezőgazdaság kívül marad, ki van téve ennek a világkereskedelmi liberalizációnak. Különösen, ha figyelembe vesszük, hogy a magyar mezőgazdaság piacvédelme nem működhet úgy, mint az országok többségéé, ugyanis a magyar mezőgazdaság sokkal többet exportál, mint importál. Az EU-n belül másak a versenyviszonyok mezőgazdaságunk ott egy magas támogatottságú piacon találná magát, nyilvánvaló hogy jobban meg tudna vívni az EU mezőgazdaságával.
Hazánk ökológiai adottságai rendkívül kedvezőek, ezek megfelelő hasznosítása létkérdés. Az EU szabályozott mezőgazdaságot hozott létre, pontosan behatárolja, hogy miből mennyit lehet termelni. Tehát termelése kötött és megtervezett, azt lehet mondani, szinte az egykori tervgazdálkodáshoz hasonló. Aki a meghatározottnál többet termel, azt keményen büntetik, ugyanis az Unió egyik réme a túltermelés, amelynek megállítása a '60-as években óriási pénzekbe került. Ma az az alapelv, hogy annyit termeljünk, amennyit el tudunk fogyasztani, és el tudunk adni. De azt úgy termeljük meg, hogy a mezőgazdasági termeléssel foglalkozó lakosság - a támogatásokkal együtt - megtalálja a számítását. Nálunk még állandó piaci zavarok vannak a termelés sajnálatos szervezetlensége miatt. Ezt a kérdést nem tudtuk az elmúlt tíz év alatt megoldani, hiányzott a megfelelő politikai akarat, politikai mersz, a kurázsi.
Vannak még téves nézetek. Sokan hangoztatják, hogy fel kell virágoztatni a mezőgazdaságot. Megítélés kérdése, hogy mit értünk felvirágoztatás alatt. Én azt értem ez alatt, hogy a mezőgazdasággal foglalkozók meg tudjanak élni belőle, nem pedig azt, hogy piaci zavarokat keltünk, és ezek megoldására költjük az adófizetők pénzét.
A következő kérdés a termelés feltételei. Vagyis, ha szabályozni kell a termelést, akkor mit termeljünk. Véleményem szerint hazánk kontinentális éghajlata behatárolja, hogy mit lehet, és mit érdemes termelni. Ezek a gabonafélék és a tömeg-takarmánynövények, e mellett a zöldség- és gyümölcsfélék termesztése is magas színvonalú. Erre a növénytermesztésre ráépül egyfajta állattenyésztés. Meggyőződésem, hogy Magyarországnak azt a termelési struktúrát, amit az évszázadok alakítottak ki, fő termelési szerkezetként meg kell tartania. Emellett lehet foglalkozni más megoldásokkal, például a biotermeléssel, de szerintem ezek mindig marginális megoldások maradnak. Az ország vetésterületének négy-öt százalékán el tudom képzelni, de többön nem. Ennek az a célja, hogy vegyszermentes élelmiszer jusson el a fogyasztókhoz, és ennek meg van az alapja. És amikor a Római Szerződés kimondja, hogy az EU jólétet, békét és biztonságot teremt, a biztonságnál nem csak arra gondol, hogy nem fognak minket megtámadni a szerbek, vagy az oroszok, vagy az ufók, hanem ezt a biztonságot az egészségre is érti. Vagyis az élelmiszerek is olyanok lesznek, hogy nem támadnak meg bennünket, nem támadják meg a szervezetünket. Tehát nem tartalmaznak káros nyomelemeket, gyógyszer maradványokat, vegyszereket, génmanipulált anyagokat.
Gyakorta emlegetik még a hungarikumokat, a libamájat, Pick-szalámit, de ez megint csak olyan mennyiség, egy-két százalék, amivel nem lehet megoldani a mezőgazdaság problémáit. Vannak más rendezésre váró kérdések is, ilyen például az öntözés, amely nagyon megdrágult. Lehetetlen megfizetni, ezért az emberek inkább nem öntöznek. Szeretném még megemlíteni az erdőgazdálkodást. Az erdőterületek növelésére gondot kell fordítani. Sajnálatos módon a magyar erdőgazdálkodás, amely világhírű volt, szörnyű állapotban van. Néhány gondolat a birtokszerkezetről, amely alapvető problémákkal küszködött már a múlt században is, mert a tőke nem áramlott a mezőgazdaságba. A törvények miatt a nagybirtokokat nem lehetett elidegeníteni, és ezért hitelképtelenek voltak. A reformkor egyik nagy küszködése volt, hogy hogyan lehetne tőkésíteni a mezőgazdaságot. Ez, és a földforgalom akadályozása ma is az egyik legnagyobb gond. A csekély forgalomnak és a föld alacsony árának az az oka, hogy korlátozott a föld adásának-vételének lehetősége.
A rendszerváltás után a földek állami tulajdona megszűnt, azokat kb. egymillió személy magántulajdonába adták. Most is vegyes gazdálkodás van Magyarországon, szép számban maradtak meg állami gazdaságok, mellette sok magánvállalkozó tudott földet szerezni. Ők képezik tulajdonképpen a versenyszférát Magyarországon, amely adott esetben az EU-ban is versenyképes. És mellettük százezrek vannak, akiknek valamekkora földjük van, bérbe adva, vagy másodállásként, hobbiként művelik. Sajnos vannak, akik kényszervállalkozóként kénytelenek művelni, mert nincs más megélhetési lehetőségük. Itt az a leglényegesebb kérdés, hogy ezek támogatása hogyan történjen. Kikristályosodott egy nézet - melyet a jelenlegi kormányzat is elfogad - hogy a versenyszférát egy korszerű technikával, egy átstrukturálással kell megtámogatni ahhoz, hogy versenyképes maradhasson Európában, az önellátó, kisvállalkozói szférát pedig úgy kell támogatni, hogy megtalálja a számítását, meg tudjon élni valahogy ebből a tevékenységből. Én nagyon fontosnak tartom ennek a rétegnek az anyagi megsegítését, mert nagyon sok ember kiszorult a munkahelyekről, de van egy kis földje, amiből megélhetne. Én ki merem jelenteni, hogy ők a rendszerváltás vesztesei, és a társadalomnak kutya kötelessége segíteni őket, ha nem verseny alapon, akkor szociális alapon. Az EU egyik alapelve a szolidaritás, a rászorulók önzetlen megsegítése. Úgy érzem, hogy a birtokszerkezetek tekintetében folytatódni fog a koncentrációs folyamat, ami azt jelenti, hogy nagyon sok kistermelő abba fogja hagyni a gazdálkodást, kihalnak, egyre nagyobb, versenyképesebb birtoktestek jönnek majd létre. Az EU elfogadja a vegyes szerkezetet, hiszen az Európában sem szokatlan, például Németországban is megmaradtak a nagyüzemek. Rájöttek, ha ezeket felaprózzák, az nagyon sok pénzükbe kerül. Németország már ráköltött Kelet-Németországra párszáz milliárd márkát, és nem szeretne még arra is pénzt áldozni, hogy az ott, mezőgazdaságból élőket eltartsa a pár hektáros farmjaikkal. Tehát ez a szerkezet nem idegen az EU-tól, nem szabad elfogadni azt a nézetet, hogy csak a családi farmok élnek meg. Belátják, hogy a családi farm eszme legalább annyira idejétmúlt, mint az Izraeli kibuc.
Magyarországon a legnagyobb gond a föld alacsony ára. Ennek sokféle oka van, legfontosabb, hogy a mezőgazdaság alig termel profitot, ezért a föld, mint termelési eszköz keveset ér. Történelmi indokai is vannak, előbb az ősiség miatt nem lehetett eladni, később ingyen osztották szét, és ami ingyen van, annak nincsen értéke. Az elmúlt negyven év számviteli rendjében a föld, mint vagyonérték, nem került nyilvántartásba. Forint értéke meg különösen nem volt, hiszen föld nem képezhette adás-vétel tárgyát. Arra a hírre, hogy liberalizálódik a földforgalom, (olyan gazdasági társaságok is földhöz juthatnak majd, amelyek mezőgazdasággal foglalkoznak, és csatlakozásunk után az EU állampolgárainak nem lehet majd megtiltani, hogy földet vásároljanak) már emelkedik a földek ára. Hozzáteszem, az EU-ban is kemény szabályok vannak, nem gyakori, hogy egy állampolgár másik országban földet vásárol. Az előírások szerint ehhez le kell telepedni, a gazdálkodásból kell élni, megfelelő végzettséggel kell rendelkezni, stb. Másrészt, ha valaki ott a földekkel spekulál, akkor a földet kényszer árverezik és az illető kemény büntetésre számíthat. A magyar törvények ilyen szempontból kicsit liberálisabbak, mert tudomásul veszik a külföldi föld-spekulánsok létezését. Véleményem szerint ennek megoldása az ilyen ügyletek legalizálása, de olyan feltételekkel, mint az EU-ban, és aki ezeket megszegi, azt ki kell tiltani Magyarországról. Minket is kitiltanak Ausztriából, ha nem tartjuk be az ottani törvényeket. Én bízom, benne, hogy bizonyos átmenet után a föld ára emelkedni fog. Az ellen pedig, hogy a zsebszerződéseket legalizálni lehessen, végig tiltakozni fogok.
Röviden a szabályozásról. Az EU-ban elkészült az AGENDA 2000, amely az EU mezőgazdaságára vonatkozó, 2006-ig szóló költségvetése. Ott nem az egyes államok döntik el, hogy mit, és mennyit termelnek, hanem egy közös szabályozás van, és mindenkire ez vonatkozik. A legfontosabb termékeknek garantált, intervenciós ára van, amely áron mindenképpen felvásárolják a termelőtől. Nagyon sok termék esetében kontingensek vannak, megszabják, hogy mennyit lehet belőle termelni. Nem kötelező az intervenciós áron eladni semmit, de ez biztonságot jelent. Minden integrációnak az a lényege, hogy biztonságot teremt, de ezért sok mindenről le kell mondani. Például a szuverenitásról. Érzi ezt a magyar mezőgazdasági ember. Én, amikor TSZ-ben dolgoztam, naponta találkoztam azzal, hogy az emberek elvesztették a szuverenitásukat, mivel túlságosan is gondoskodtak róluk. Kaptak munkaruhát, szolgálati lakást, stb. Nem kellett nekik gondolkodni, megcsinálták, amit mondtak nekik, és kaptak érte valamennyi pénzt. Most nincs ilyen. Nincs TSZ elnök, meg brigádvezető, aki megmondja az embereknek, hogy mit kell csinálni. Az elmúlt időszakban a paternalizmus nem tett jót a mentalitásnak, a csatlakozásnál a gondolati átállás lenne az elsődleges.
Arról, hogy támogatni fog-e bennünket az EU, még nem sokat tudunk. Ne felejtsük el, hogy sok mindent lehet támogatni, de valakinek a számlát is fizetni kell. Az AGENDA 2000 ugyanis 2006-ig szól, és befagyasztotta azokat a pénzeket, amelyeket a mezőgazdaságra fordítanak. Ezért feltehetjük azt a kérdést, hogy azok, akik addig belépnek, miből kapnak támogatást. Negyvennyolcmilliárd dollárt kívánnak az unió mezőgazdaságára fordítani 2006-ig. Akiket felvesznek, azok hogy kapnak ebből támogatást. Valamelyik tagállamtól elveszik? Erre ordít egyet Dél-Európa, Burgerland: őtőlük? A lengyeleknek, magyaroknak? Hát arról szó sem lehet! Azt mondják, hogy itt sok terméknek nagyon alacsony a termelői ára, tehát ha belépünk, az intervenciós árak miatt elképesztő pénzeket kapunk a termékeinkért. Az EU-s parasztok azért kapnak támogatást, mert náluk a termelői ár lényegesen nagyobb, mint a világpiaci ár. Megkérdezik, hogy miért kérünk mi pénzt. Mi meg azt válaszoljuk, hogy azért, mert ha egyenrangú parasztok leszünk az uniós parasztokkal, akkor nekünk is jár, ami nekik jár. És ha nem jár, akkor miért lépünk be az EU-ba.
Másik kérdés, hogy emellett mennyi nemzeti támogatást lehet megtartani. A 413 milliárdos ígéretét nem tartotta be a kormányzat, 140 milliárd az, ami de facto mezőgazdasági támogatás. Vitatható, hogy a csatlakozás után ilyen támogatás létezhet-e, hiszen akkor már nem lesz nemzeti, csak közös agrárpolitika. A csatlakozás a magyar gazdaságnak legalább akkora sokkhatás lesz, mint a rendszerváltás volt. Szerintem mégis az lenne a jó, ha minél előbb átesnénk a csatlakozáson, azt gondolom, hogy az a generáció, amelyik most itt tanul, képes lesz elviselni és kezelni ezt a sokkhatást. Az ő érdekük is az, hogy minél előbb európai állampolgárok legyenek, nem pedig harmincéves korukban kettétörni karrierjüket, és szinte mindent előröl kezdeni. Bízom benne, hogy ha 2002-ben nem is, 2003-ban talán már EU tagok lehetünk. De ha valaki azt hiszi, hogy akkor majd hajtás nélkül, teljesítmény nélkül jól meg lehet élni, és euro manna hull majd az égből langymeleg eső formájában, akkor nagyon téved…"

Az előadás után kötetlen beszélgetés következett, melyből a legérdekesebb kérdéseket és a rájuk adott válaszokat idézzük:

- Mi a véleménye a Nemzeti Földalapról? Ez a jelenlegi minisztériumi elképzelés már az Antall -kormány idején is felmerült. Milyen érvek szólnak mellette, és mit hoz fel az ellenzék ellene? Ha jól tudom, nem csak a koalíción belül, hanem az ellenzék és a kormány között is vitát okozott.
- Ma a magyar földeknek több mint 80 százaléka magántulajdonban van. Azokat a földeket, amelyek állami tulajdonban vannak, és mindazokat, amelyeknek nincs gazdája, egy nemzeti Földalapba kell betenni. Én személy szerint is egyetértek ezzel. Sőt, a Földalap vásárolhasson is földeket, amelyeket vagy eladja, vagy bérbe adja olyan gazdálkodóknak, akik versenyképes gazdálkodást folytatnak. Ezt én egy jó elgondolásnak tartom. Ebben nincs nagy vita a parlamenti pártok között, az ellenzék sem gondolja, hogy nincs szükség a földalapra. Kicsit lassan készül el a törvény. A minisztériumban nagy szabású személyi cserék voltak, új emberek vannak mindenhol, akik nem tudják, hogyan kell egyeztetni. A joghallgatók nyilván tudják, hogy egy jó törvényt összehozni nem könnyű dolog. Sok minden késik. Olyan, hogy márciusban jön ki az idei agrárszabályozás, hát ilyen nem volt, amióta én kétlábú gatyában járok.
Itt van ez a Mizo-ügy is, ez elképesztő. Kemény dolog a mezőgazdaság. Ez az eset bebizonyította, hogy nem elég, ha valaki profinak tartja magát. Most veszélyben van a Dunántúl szarvasmarha-tenyésztése, amiben száz év munkája van. El lehet vinni a teheneket a vágóhídra, aztán lehet megint kezdeni a nemesítést. A termelő meg mit tud tenni? A tehén nem olyan, mint a villany, nem lehet lekapcsolni, hogy most nem termelek.
- Jelenlegi tragikus állapotában is túltermel a mezőgazdaság. Ha ezt vissza akarják szorítani, illetve hatékonyabbá válik a termelés, további tömegek szorulnak ki az ágazatból. Velük mi lesz?
- Most az aktív munkaerő öt százaléka él nyilvántartottan a mezőgazdaságból. Az USA-ban, Dániában, Hollandiában - amelyek mezőgazdasági szempontból világhatalmak - 2-2.5 százalék ugyanez a mutató. Magyarországon a 3 százalék is elfogadható lenne, mert a gyümölcs- és zöldségtermelés kicsit munkaigényesebb, mint mondjuk a búzáé. Én is úgy látom, hogy a foglalkoztatottak aránya csökkeni fog, de a mindenkori kormányzat feladata, hogy ezeket az embereket munkához jutassa. A bent maradókat pedig támogatni kell. A támogatás összege nem csekély, a hektárankéti százezres nagyságrendű támogatások nem túl nagy meglepetések. Ha bekerülünk az Unióba, és megkapjuk a támogatást, annak az lesz a feltétele, hogy három évre visszamenőleg precíz, regisztrációs nyilvántartása legyen az illetőnek. És ez a nagygazdálkodóknak van meg, akik kettős könyvvitelt vezetnek, elszámolnak az adóhatóságnak, stb. A többiek nem rendelkeznek ilyennel, ezért ők nem fognak támogatást kapni. Magától is csökkeni fog a mezőgazdasági termelésben részt vevők száma. Egyrészt ki fog halni egy generáció, és a fiatalok közül kevesen mennek vissza az agrárágazatba, másrészt úgy kell megszervezni a támogatást, hogy kevesebb termékre adunk, de többet.
- Az EU jövőbeni agrárpolitikája tartalmaz-e olyan irányelveket, hogy a gazdák, szövetkezetek támogatását csökkentik?
- Minden támogatást csökkenteni fognak, az agrártámogatásokat különösen. Ezeket át fogják csopor-tosítani az úgynevezett strukturális támogatásokba.
-A 60-as években, az USA-ban, a mezőgazdasági támogatások csökkentése a gazdaságtörténet egyik legnagyobb bankcsőd-hullámát indította el. A támogatás lecsökkentése után a gazdák hiteleket vettek fel a bankoktól, de a profitból nem tudták a hiteleket visszafizetni. A földek pedig elvesztették értéküket, így a bankok nem tudták visszaszerezni a hiteleiket, ha a gazdák csődbe mentek. Az EU nem fél egy ilyen csődhullámtól?
- A kérdés jogos. Az AGENDA 2000-et áttanulmányozva a gazdák rögtön elkezdtek számolni. Az intervenciós árak csökkentésével egy földalapú, kompenzációs támogatást vezettek be. A gazdák kiszámolták, hogy egy-két százalékos hatékonyságnöveléssel, és egy minimális kvótaemeléssel már nem kerülnek kedvezőtlenebb helyzetbe. Úgy látják, hogy a direkt támogatás csökkentése így kivédhető. Legalábbis ez derül ki az AGENDA 2000 utórezgéseiből. Meg kell mondanom, hogy a magyar mezőgazdaság már nincs olyan állapotban, hogy további veszteségeket kigazdálkodjon. Horribilis mennyiségű hitel van kint, amit nem tudnak visszafizetni a gazdálkodók. Szerintem, ahogy a bankkonszolidációt már megcsinálta a társadalom, úgy a mezőgazdaság konszolidációját is végre kell hajtani. Hiába kötnek agrárbékét, hiába provokálják a hiteleket, nem tudják visszafizetni. És két-három év múlva még kevésbé tudják majd visszafizetni. A konszolidáció nem ismeretlen a magyar mezőgazdaságban, például a 60-as évek elején eltörölték az adó tartozásokat. Nem vagyok híve annak, hogy csak úgy pénzt fordítsanak a dologra, ezért mondom, hogy a versenyszférát el kell különíteni. Szerintem, a magyar versenyszféra simán le fogja mosni az európai parasztokat, akár hatékonyság, akár termelékenység szempontjából. Aki pedig nincs ebben a szférában, azt fel kell emelni a szolidaritás alapján, ezt talán még fontosabbnak tartom, ez az én baloldali beállítottságomból következik.
Ezeket a szempontokat figyelembe kell venni a konszolidációnál. A kisgazdapárt 413 milliárdos elképzelése is valami hasonlóra irányult, csak ők nem akarták elkülöníteni a versenyszférát, hanem a családi gazdaságokat akarták fellendíteni.
- Több elképzelés is van arról, hogy a csatlakozás után Magyarország hogy fogja megkapni az agrártámogatásokat. Ilyen például, hogy csak egy átmeneti időszak után részesülhetne támogatásokban. Mi erről a véleménye?
- Szerintem, ahogy Magyarország teljes jogú tagja lesz az EU-nak, minden támogatást azonnal igénybe vehet, amit más országok kapnak. Bármilyen szűkítés ellentmond a Római Szerződés szellemiségének. Aki tag, annak minden jár. Odáig is elmegyek, hogy akkor inkább ne vegyenek fel minket. Én kevesebb derogációt kérnék, nem törődnék a síró lobbizókkal, de addig nem írnék alá semmit, amíg a teljes jogú tagságot nem adják meg.
- Milyen hatással lesz az ingatlanadó bevezetése a mezőgazdaságra?
- Olyan ingatlanokra, amelyek profitot termelnek, elfogadhatónak találom. A földadó újbóli bevezetését sem tartanám rossz ötletnek, természetesen más adófajták egyidejű eltörlésével. A föld aranykorona értéke alapján jól lehetne differenciálni, és tisztulnának a tulajdonosi viszonyok. Én az ingatlanadó beszedését a helyi önkormányzatoknál hagynám, ők gazdálkodjanak vele. De a három hektárnál kisebb földekkel nem foglalkoznék, adót se fizessen, támogatást se kapjon.

Az előadás és beszélgetés anyagát megküldtük Nagy Frigyes úrnak, azzal, hogy saját elképzeléseinek megfelelően szerkessze meg. Mivel lapzártáig nem válaszolt, a szerkesztőség önkéntesei saját ízlésüknek megfelelően ollózták össze az itt olvasható sorokat. Elsődleges céljuk az előadás hangulatának visszaadása volt.

Szerkesztették:
Kulcsár Gábor - Rozman Balázs