"Folyt a közjog"
  - szakdolgozatvédés alkotmányjogból -
   
Az idei évben a Győri Tagozat életében először került sor diplomavédésekre. Az ötödéves hallgatóknak szakmai bizottság előtt kellett bemutatni műveiket, melyek közül számos kiemelkedő munkával a szélesebb közönség is megismerkedhetett a nyilvános védések alkalmával. A különböző tanszékek különböző helyszíneket választottak: a közjogi tartalmú művek a Rába Hotelben, a büntetőjogi dolgozatok a Káldy-villában kerültek bemutatásra, a szabályok azonban mindenütt azonosak voltak. A háromtagú bizottságok elnökei köszöntötték a résztvevőket és ismertették az előadók sorrendjét. A levezetés, az értékelés és számos kérdés megfogalmazása is a zsűri tagjaira hárult. A diplomamunkájukat bemutató szerzőknek 15 perc állt rendelkezésére, melyben meg kellett indokolniuk a témaválasztást, össze kellett foglalniuk a művek tartalmát. Az alkotások terjedelme és a közérthetőség miatt szinte minden hallgató átlépte néhány perccel az időkeretet, s ez a periférikusabb témaválasztások esetében szükségesnek is bizonyult. Az ismertetés után az opponensek feladata volt a dolgozat rövid értékelése, rákérdezve a kevésbé érthető részekre, a szerkezeti kérdésekre. (Természetesen e zömében demonstrátorokból álló hallgatóknak előzetesen hosszabb idő állt rendelkezésükre a dolgozatok megismerésére, elolvasására a kritika megalapozottságának érdekében.) A széleskörű elemzések kiterjedtek a helyesírásra, szövegszerkesztésre, éppúgy, mint a vizsgált terület lehatároltságára, nemzetközi kitekintésekre és hazai vonatkozásokra. A viszontválasz után a hallgatóság köréből is érkeztek kérdések, vélemények. A szervezők nem titkolt célja volt a kiválasztott témák vitára bocsátása, még akkor is, ha a hivatalos légkör és a diákszolidaritás miatt erre nem sok remény mutatkozott.
Közjogi szakdolgozatvédés, március 9. Az öt győri hallgató, név szerint Szüts Korinna, Juhász Gábor, Csehi Gabriella, Zsuffa Ákos és Somos András bemutatkozására délután 2-től este 7-ig került sor a Rába Hotelben. A dolgozatok a menekültügy, a "fair"-eljárás, az eutanázia, az összeférhetetlenség, a köztársasági elnök témájához kapcsolódtak. A helyszín kétségtelenül elegáns és ünnepélyes volt, mégis érzésünk szerint szűkösnek bizonyult. A jövőbeni, remélhetőleg nagyobb érdeklődés mellett célszerűbb volna a Duna-teremnél tágasabb helyiség kiválasztása. A szűk széksorok, a keskeny folyosón éppen az ajtóban elhelyezett frissítők jócskán megnehezítették a "kötetlen érkezést- távozást". "Sajnos" a hallgatóság létszáma a szervezők előrelátását igazolta, s az utolsó két expozé idejére jó, ha 2-3 széksor megtelt. Kevésbé értjük, hogy miért azok a hallgatók voltak jelen a legkevesebben, akikre már jövőre, 2 év múlva ugyanez a megpróbáltatás vár. Jó lenne hinni, hogy a magabiztosság, és nem csak a jól ismert érdektelenség, a győri nihilizmus tartotta őket távol. Ugyanakkor elismerésünk azon elsős hallgatóknak, akik a számukra még ismeretlen témakörök ellenére is végighallgatták az előadókat. Persze a jövőben célszerűbb lenne olyan időpontot találni, amely még a megrögzött tanóra-látogatók számára is elfogadható. A csütörtök több évfolyam számára is elég hosszú nap, tele szemináriumokkal, így azokon, akik reggel 8-tól estig az egyetemen vannak, kevéssé kérhető számon a jelenlét.
Voltaképpen mi a szakdolgozat-védés? Csupán egy akadály a diploma felé vezető úton, amit le kell küzdeni, mint akármelyik vizsgát, vagy az első igazi lehetőség a tudományos tevékenységre? Umberto Eco szerint az utóbbi, aki éppen benne van, gondolom, inkább az elsőre voksolna.
Bármelyik félnek van igaza, mindenképpen tanulni lehet az efféle erőpróbákból, talán ezért telt meg a Rába hotel Duna-terme érdeklődőkkel. (Mivel a monstre alkalom alatt cserélődtek a nézők, a terem befogadóképességének - ötven fő - többszöröse látta a különböző védéseket.) Ez mindemellett szólhatott a szakdolgozatot szerzők személyének is (győriek), hisz másnap a budapesti kar hallgatóinak védésére már csak igen csekély számban voltak kíváncsiak. (Nevezetesen a Paragrafus tudósítója.)
A szerzőknek nem kisebb agytröszttel, mint a Halmai Gábor - Kukorelli István - Papp Imre - Sári János kvartettel, valamint az opponensekkkel, no meg a - főleg kezdetben - rendkívül feszélyezően ható - és a kérdezés jogával bíró - közönséggel kellett szembenéznie. A feszültség oldásának feladata Szüts Korinna vállára nehezedett, aki dinamikus stílusával sikerrel vette ezt az akadályt. Témájának, a tisztességes eljáráshoz való jognak a taglalása azonban - szakjellege miatt - nem tette lehetővé a közönség érdemi bekapcsolódását.
A kiutasítás jogintézményének nemzetközi vonzatai volt a témája Juhász Gábor dolgozatának, aminek főleg a közönség soraiban helyet foglaló Jogklinika-tagok örültek, hisz a szintén kevésbé populáris téma találkozott az ő szakterületükkel. Kukorelli István levezető elnök ironikusan meg is kérdezte a vita végén: "Van még jogklinikás, aki akar kérdezni?"
Szintén a moderátor szavait kölcsön véve, igazi értékvita bontakozott ki Csehi Gabriella eutanáziáról szóló dolgozata kapcsán. Leegyszerűsítve a teológiai és a jogi érvek csaptak össze a szerző és az egyik kérdező közt.
A közönség fáradására és az előadás érdekesebbé tételére tekintettel anekdotikus elemekkel színe-sítette mondandóját Somos András. A köztársasági elnök szerepét elemezve megállapította, hogy Göncz Árpád nem eszik kaviárt patrícius módjára, kérdés, mennyire bizonyítja plebejusságát, ha virslit eszik habos kakaóval. (Szerintem a virslihez nem illik a habos kakaó.)
A képviselői összeférhetetlenség kérdéseit Zsuffa Ákos foglalta össze, mely téma szintén lehetővé tett - az előzővel egyetemben - némi aktuálpolitikai áthallást, amit azonban a szerző jól kezelt.
Másnap a Hotel Klastrom rendkívül patinás Barokk-termében a budapesti hallgatók védésére került sor, részben győri opponensekkel.
Hallhattunk előadást a méltányos-ság elvének érvényesüléséről a menekültügyi eljárásban, a fogyasztóvédelemről, az ombudsman szerepfelfogásáról vagy az adatvédelem problematikus kérdéseiről. Halmai Gábort itt Dezső Márta és Fűrész Klára váltotta.
A két nap mind a tíz szerzője jeles osztályzatot ért el, a konzulensek bírálata nem fukarkodott a szuperlatívuszokkal. Mindez feltétlen elismerésünk mellett azon felismerésünknek szolgáltatott tápot, hogy az ítéletek hamarabb készen voltak, mint hogy az eljárás lefolyt volna. (Pedig Pelikán József nem is szerepelt.) Nyilván előrevetítette a majdani eredményt a nyilvános védés ténye, ami ezek szerint már magában értékítélet.
A száraz kronológia ismertetése után alappal válaszolhatok a bevezetőben feltett kérdésre: a dolgozatok minősége meghaladta az egyszerű abszolválás szintjét, az lényegében egy tudományos tanácskozás tartalmi jellegzetességeit hordozta. Bizonyította azt, hogy az egyetemi tevékenység nem pusztán kötelezettség, hanem adott esetben intellektuális élvezet. Papp Imre elégedetten meg is jegyezte, hogy az elmúlt két napban "folyt a közjog".
A rendezvény második napjának résztvevői a Hotel Klastromban elköltött ebéddel, pezsgővel, koccintással húzták alá az esemény rangját, bár némileg talán méltatlanul kirekesztve az első nap főszereplőit. Ez alkalomból a tanári kar múltba révedő tekintettel emlékezett vissza saját védéseire, bár Dezső Márta önkritikusan bevallotta, hogy ő államigazgatási jogból írta szakdolgozatát.
És te miből írod? Umberto Eco szerint az igényes szakdolgozatíró már másodikban kiválasztja a témáját. Ez az Umberto nagy stréber lehetett diákkorában. Kíváncsi lennék, mennyit járt bulizni.

Farkas Dénes - Kulcsár Gábor