Ugrás a mozgó vonatra
	- Ágh Attila politológus előadásáról -

Március 8-án Ágh Attila politológus, a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem tanára volt a Baloldali Értelmiségi Klub vendége. "Honnan hová Magyarországon - Makrofolyamatok az elmúlt tíz évben" című előadásában külpolitikai konstellációba helyezve vizsgálta Magyarország mozgásterét és lehetőségeit, különös tekintettel az európai uniós csatlakozásra. Cikkünk kísérlet az előadás gondolati pilléreinek kijelölésére. A rendszerváltás lényegi tartalmát jelentő demokratikus átmenet nagyon gyors jogi változásokat indukált Magyarországon is. Ez azonban korántsem jelenti azt, hogy a rendszerváltás társadalmi vetületei hamar és látványosan jelentkeznének. Valószínűleg több generációnyi időre van szükség a társadalmi-politikai átalakulás teljessé válására. Fókuszban a gazdaság Ennek a tranzitológiai folyamatnak az egyik motorja feltétlenül a gazdasági fellendülés, amely stabilizálja a társadalmi változásokat is. Ez azért lényegi kérdés, mert a demokratikus átmenet veszélyes kísérő motívuma az, hogy káoszt, kaotikus jelenségeket indukál. A két rendszer elemei kölcsönhatásban állnak egymással, tehát az erőtlen politika nem teremt vonzó környezetet a gazdasági expanzió számára, ugyanakkor a gyenge gazdaság csökkenti a politika mozgásterét is. Az előbbi modellre példa a sokáig a "legfejlettebb közép-kelet-európai ország" kitüntető címét birtokló Csehország, amely Vaclav Klaus pénzügyi politikájának köszönhetően csődközeli helyzetbe sodródott. A politikai elit önzése Új motívum a demokratikussá váló rendszerekben az is, hogy a hosszú távú tervpolitika helyett egyfajta négyéves pulzálás határozza meg a mozgásteret. A kormányzatoknak az az érdeke, hogy négyéves ciklusokban gondolkodjanak. Ez a tendenciózus kormányzati filozófia ugyanakkor közvetve segítette annak a törvényszerűségnek a kialakulását, hogy az eddigi kormányok mindegyike átesett egy ún. felező válságon. Ez érvényes volt mind az Antall-, mind a Horn-, mind pedig az Orbán-kormány idejében, csak a formai jelentkezés volt különböző. Egy kis euroszkepticizmus A demokratizálódás folyamatának továbbgyűrűzését az Európai Unió súlyos dollármilliárdokkal támogatta, ma már azonban nem érvényesül az ún. mediterrán modell. A diktatórikus berendezkedésétől a 70-es években megszabaduló Spanyolország és Portugália integrációja azonban még egy bipoláris világban történt, ma az uniónak nem érdeke a az anyagi segítség pumpálása. Ez egyfajta helyzeti hátrányt jelent, ráadásul a csatlakozási feltételek is szigorúak. Némi malíciával mondhatjuk, hogy az EU önmagát sem venné fel, hisz az újonnan csatlakozni kívánó országoktól többet követel, mint önmagától. További problémát jelent, hogy az országgyűlési képviselők - bár általában az alapkövetelmény lenne - nem fogják tudni átlátni a 80-110 ezer oldal terjedelmű uniós joganyagot. A Kánaán beköszöntése ezt is magával hozza. A hatalom filozófiája A demokrácia építményének politikai tartalommal való megtöltése két utat kínál: a többségi, illetőleg a megegyezési elvre lehet alapozni. Az előbbi esetben a zsákmányszerzés, a "győztes mindent visz", a másodikban a meggyőzés és a kompromisszum szabályai érvényesülnek. A többség érvényesítése esetén is tekintetbe kell venni azonban a kisebbség jogait, valamint a jogállami garanciákat. (Alkotmánybíróság, ombudsman, stb.) Ezeknek az intézményeknek az adott esetben egymást kioltó tevékenysége miatt diszfunkcionálissá válhat a rendszer. Ezt akarja kiküszöbölni a többségi elv a hatalom egyoldalú érvényesítésével (senki nem szólhat bele a dolgok menetébe), ugyanakkor elismeri, hogy négy év után az esetleges új hatalomgyakorlók szereznek jogalapot ugyanerre. A régiók Európája Gyökeresen új gondolkodás szükségeltetik majd annak elfogadásához, hogy az egyesült Európa fokozatosan a regionális központokat preferálja majd. A nemzeti fővárosok szerepe csökken (még Párizsé, Berliné is), de pl. München mint régióközpont egyre jelentősebb. Ez egyfajta szubnacionális tendencia eredménye is. A Gazdasági és Szociális Tanács mellett is egyre fontosabb a Régiók Tanácsának szerepe, amely magába foglalhatja a munkáltatói és a munkavállalói érdekképviseleteket. Az imént felvázoltakból kitűnik, hogy a le nem záródott rendszerváltási, és a még javában zajló csatlakozási folyamat olyan aknákat is magában rejt, amire nem feltétlenül kell rálépni. A hibák kiküszöbölhetők, bár a feladat nehézsége akkora, mint felugrani a már javában mozgó és egyre gyorsuló szerelvényre. Farkas Dénes