A valóság közbeszól
	- avagy a diploma értéke forintban -

Szalay Gyula tanár úr cikkére kívánok reagálni, abból a célból, hogy néhány, az oktatásra vonatkozó (kicsit téves) képzetet árnyaltabban mutassak be. A tanár úr szerint törekednek a szóbeli vizsgák számát az átlagosnál magasabban tartani, így segítve a hallgatókat a jogi nyelv használatában. Szomorú élményünk volt harmadik évfolyamban félévkor, hogy a hat vizsgából egyedül a Pp. volt szóbeli. Ennek megfelelően, a Pp. évfolyamátlagánál (röhej) csak az EU kereskedelmi jog volt magasabb! A retorika és kifejezéstan hiányára gyógyírként szerepel például a közjogi disputa. A tapasztalatom az, hogy egy-egy "disputa" a részvevők többségének jobb esetben csak a gondolkodását mozgatja meg. Ezen az órán ugyanis csak kevesen, a jelenlevők 20-30 %-a szólal meg, próbálja kialakítani a véleményét, annak hangot adni, azt megvédeni. Kevés. Azért kevés, mert szerintem fantasztikusan jó alkalom arra, hogy a közélet dolgait az egyetem falai közé hozzuk, jogi és kulturált keretek között maradva. Köszönet érte Halmai és Papp tanár uraknak. A gyakorló jogászok vendégszereplését - főleg az alternatív órákon - nemegyszer méltatlan fogadtatás éri. Értem ez alatt, hogy nagyon kevesen veszik komolyan az előadásokat, hiszen az ott elhangzottak nem számítanak közvetlenül és élesen a szemeszter végén számon kérendő anyagba. Ennek szomorú jele az órákon tapasztalható csekély fegyelem és figyelem. Nem járok Szalay Gyula előadására a kellemes kedd délutáni időpontban, de megbízható forrásból tudom, hogy a hallgatóság egyrészt nincs kötelezve az együttműködésre, másrészt pont ezért járnak oda sokan (nem merem azt írni, hogy mindenki). A tanárok nemcsak akkor mulasztanak, amikor nem ellenőrzik a jelenlétet, hanem akkor is, amikor nem kérik számon a figyelmet és az anyagot. Így ugyanis alacsony az értéke az órának. Végül az első évben oktatott és elsajátítandó tananyag "becsületéről" pedig csak egy sztori. A harmadik év elején, szeptemberben, a katedráról nyilatkoztatta ki a kar egyik nagy becsben álló, nagy tudású és tekintélyes tanára: "A jogi egyetem eddig oktatott anyagából amennyire most emlékeznek, kedves kollégák, az az életük hátralévő részében elegendő lesz." Ezen a kiszóláson bizony jót nevettem, mert (a szívemre téve a kezem) az első két év anyagából egy jól sikerült vakáció után nem sokra emlékeztem. Ezzel nem voltam egyedül. Azt hiszem, így átgondolva az egészet, bár Szalay Gyula cikkére reagáltam, végül mégis az ő pártjára állok. A helyzet ugyanis a következő. A lehetőségek adottak, de élni tudni kell vele. Sokkal inkább az a baj, hogy a Karsai Dánielhez hasonló igényekkel rendelkező hallgatók kevesen vannak. Persze ez például Karsai Dánielnek nem kell, hogy baj legyen. Úgy látom, nem sokan jutnak el odáig, hogy egyáltalán megfogalmazzák igényeiket az egyetemmel szemben. Dániel cikke megfogalmazta, és ez jó. De ha a hallgatók szereplésvágyát nézem, azt kell gondolnom, hogy a hallgatók lusták a latinból és a jogtörténetből leszűrni azt, ami hasznos számukra, lusták nyelvórára járni a főiskolára, lusták szóban szerepelni, lusták egyenletesen tanulni kényszer nélkül, stb. Nem vitatom én sem, rengeteg hiányosság nehezíti a valódi egyetemmé válást Győrött. Jó pár feltétel viszont adott. Sok múlik azonban a külső feltételeken túl a belső motiváción is. Smuk Péter