Glossza

Születésem előtt mintegy
Hétszáz évvel énnekem
Elrontották az életem,
Véletlenül, azt hiszem.

Nem számított, kinek mi jut,
Táblák, törvény, intelem,
Lényeg az, hogy le lett írva,
Tizenkettő, azt hiszem.

Jó s méltányos, azt hirdetted,
El is hitték, képzelem,
Sok emberben reményt keltett,
Még bennem is, azt hiszem.

Haladt a kor, nem restelltek
Átgázolni mindenen,
Akik a nevedben tették,
Átformáltak, azt hiszem.

Újra s újra elővették,
Nem véletlen, végtelen
Sok lehetőség adódott túl-
magyarázom, azt hiszem.

S lám, most téged tanítanak,
Meg nem sértlek, tisztelem
Azt, amit eddig elértél.
Meghajolok, azt hiszem.

De hogy most még mindig aratsz,
Kicsit nonszensz énnekem,
Nem vitatom, érdekes vagy,
Túlzottan is, azt hiszem.

Túl sok vagy már, legyen vége!
Túlhaladtak, kedvesem,
Ami életben tart ma is,
Az a kultúra, azt hiszem.



2000. 02. 21. Győr (J.)

Rád gondoltam...

Rád gondoltam és téged hívtalak
Dobogott a szívem, de nem hallottad
Könnyes volt a szemem, de nem láthattad
Rád gondoltam, de hiába vártalak

Rád gondoltam s veled álmodtam
Melletted voltam, de távolodtam
Kezed fogtam s te nem szorítottad
Rád gondoltam és mosolyogtam

Rád gondoltam és hozzád bújtam
Megtaláltalak, de elfutottam
Öleltelek, de te nem öleltél
Rád gondoltam és felébredtél

Rád gondoltam, hogy szeressél
Szíved kértem, de nem figyeltél
Néztelek, de te másra néztél
Rád gondoltam, de nem értettél

Rád gondolok, s te nem gondolsz rám
Megkaptad a szívem, de érte nem kár
Csókolnálak, de nem csókolod a szám
Rád gondolok, s mégis másra vársz

Rád gondolok, mert szeretni nem kár
Megértettem, hogy mi az amire vágysz
Többé nem kérdezek és nem is kérek
Rád gondolok, még ha fáj is nékem.



2000. 03. 17. 19 óra 38 perc


CS.A.