Alkonyattól pirkadatig
  Avagy - hogyan mulat a joghallgató Hajdúszoboszlón
   
- Ezt a cikket úgy kellene megírnod, hogy aki nem jött el, érezze, mekkora.... (itt egy nyers kifejezés szerepel az eredeti mondatban) - mondta az egyik résztvevő a kb. hetven joghallgató közül, aki a közös hajdúszoboszlói szilveszterezést választotta az 1000-es évek lezárásaként. Azt hiszem, ennél jobb mottót keresve sem lehet találni egy olyan íráshoz, amely egy kivételes alkalomhoz méltó mulatozásról szól. A vizsgaidőszak által okozott, vegetációra hasonlító élet(?)mód kellő muníciót szolgáltatott a lelkiismeret elaltatására, miszerint bármely vizsgaidőszakban, bármennyi hátralévő vizsgánál kell lennie négy szabad napnak a 2000. év megünneplésére. Eme axiómát szem előtt tartva vágott neki a mi kis csapatunk is december 29-én a mintegy hatórás vonatútnak. Az efféle helyzetek kezelésében való járatlanságunkat mutatta az is, hogy mindössze két üveg pezsgővel véltük megoldani az úton esetlegesen ránk törő szomjúság enyhítését. Eme feltevés tarthatatlanságát már Győr-gyárvárosnál beláttuk, ahol két üres palack repült ki a dohányfüst koncentrációja ellen egészségügyi okokból nyitva tartott ablakon. Mindezek miatt újabb, tekintélyes mennyiségű nedű megvásárlásával kellett az átszálláskor tévedésünket korrigálnunk. Ez a mennyiség azonban pontosan megegyezett azzal, ami elfogyott Hajdúszoboszlóig. (Utólag visszagondolva úgy érzem, bármely mennyiség megegyezett volna.) Eközben számba vettük a nóta- és a slágerkultúra gyöngyszemeit, húzd rá cigány, így mulat a magyar. Megérkezve azonban keserűen konstatáltuk, hogy teljesítményünk gyermekzsúrnak minősül a korábban érkezők bemelegítése mellett. "Hiába, úrnak születni kell" - gondoltam, és ez a feltevésem a négy nap alatt csak tovább igazolódott. Akik az évek alatt hírnevet szereztek maguknak a bulik ászaiként, most is überelhetetlenek voltak. Egyikükkel beszélgetve megemlítettem, hogy egy majdani cikkben érdemes lenne pár szót írni ennek kapcsán az emberi méltóságról. Megijedt. Hosszan érvelve próbált meggyőzni arról, hogy az emberi méltóság nem sérült ezen a bulin, mindenki jól érezte magát, egyszer élünk, stb. Végül meggyőzött, nem is írok az emberi méltóságról. A három éjszakán átívelő hangulatnak a keverőpult mögött Tarjányi Tamás adta meg az ízét. Hálátlan szerep hárult rá, mert kb. hetvenféle zenei ízlést kellett volna egyeztetnie. Ennek az lett a következménye, hogy többen elégedetlenek voltak. Kis illusztráció:
- Tomikám, légy szíves, amit megbeszéltünk - mondja valaki. Ugyanő kívánsága teljesítése után, percekkel később a büfében:
- Gyerekek, az a baj, hogy a Tarjányi annyira szar DJ...
Középiskolás koromban is mindenki szidta a menzát, mégis megette a főztjét. Itt is fergeteges buli alakult ki, bár főleg fél négy után, amikor már csak a kemény mag maradt a parketten. Előttem igazolódott egy új fizikai törvény is: eszerint kellő mennyiségű alkohol elfogyasztása után már a fordított gravitáció érvényesül, azaz az asztal tetején sokkal könnyebb táncolni, mint a padlón. Többen magánszámokkal szórakoztatják a nagyérdeműt: a humor rusztikusabb változata most nagy sikert arat. Van, akire fordított hatással van ugyanez: üveges tekintettel mereng az élet és a halál nagy kérdéseiről, valamint a nőkről. Igaztalanok lennénk azonban, ha nem szólnánk a kirándulás kulturális és egyéb vetületeiről, hisz nappalokból is állt ez a négy nap, nemcsak éjszakákból. A szilveszterre készülő Debrecen, a legendás Arany Bika és a hasonlóan híres református nagytemplom megtekintése ugyanúgy hozzátartozik a teljes képhez, mint az éjjel-nappali boltban való találkozás, ha már kifogytak az üvegek. Hamisítatlan hajdúszoboszlói hangulattal fűszerezte az alkalmat a termálfürdőben való jóleső tespedés (közben a Pénzügyi jog I. című könyv is kedvére pihenhetett a polcon), bár nem tudom a fürdő falai mikor hallottak utoljára Máté Péter - slágereket negyven torokból. E sorok írója igazán nem akar stréber színben feltűnni, mindazonáltal megjegyzi, hogy harmadmagával látta a helytörténeti jellegű Bocskai István Múzeumot, valamint a kétségtelenül nagyon érdekes modern képzőművészeti múzeumot. Összességében mintegy két óra elegendő Hajdúszoboszló kulturális térképének kipipálására. Ebben azonban nincs benne a hamisítatlan alföldi ízeket felvonultató Szilfa Vendéglő, ahol már visszajáró vendégként üdvözöltek bennünket. (És ahol önkéntelenül összefutottunk, ha kevésnek találtuk a szállodai kosztot.) De az út voltaképpeni apropója: szilveszter napjának tetőpontja, az éjféli időpont kétségkívül lírai pillanat volt. 2000... Ez a misztikus - futurisztikus szám egyszer csak a jelent jelentette. Egymás nyakába boruló emberek... Aki eddig nem volt cimbora, az most az lett. Érzékelve a pillanat egyszeriségét, összetörtem a pezsgőspoharat. Amiből az ember nagy dologra iszik, ne igyon utána senki! (Így mulat a magyar 2.) Ebben a percben hirtelen kicsinyesnek és távolinak tűnik minden egyéb dolog, ami kötelességszerű és hétköznapi. Vannak percek, amiket az ember elrak jobb napokra, amikor előveszi, ízlelgeti. Együtt voltunk és örültünk egymásnak. Nem világrengető dolog, de nem is kevés. A cseppnyi emelkedettségből persze rögtön visszazökkent a duhaj hangulat, majd a buli végére általában pontot tevő kiüresedettség. Amikor az ember már csak fáradtságot érez, nem örömöt, ideje menni. Fél hét. Ez is véget ért, ez a szigetet jelentő idő a vizsgaidőszak közepén. S mindez még akkor is megérte, ha az ember kicsit szívta a fogát egy nappal később az "elvesztegetett" idő miatt a Pénzügyi jog I. című könyv tanulmányozása közben. Ráadásul az ezredforduló még csak most következik. Mi lesz akkor? Találkozunk Philippinél?

Farkas Dénes