Aranyos álmok
   
   
A február 26.-i Kisalföldben rövid cikkecske jelent meg "Furcsán kelt el a volt KISZ-iskola" címmel. A híradás rövidsége azt látszik igazolni, hogy a kiváló (dolgozik ott egy ismerősöm) Kisalföld nem tartozik a szenzáció-kergető (teremtő) bulvársajtó színes csapatába, ugyanis a botránygyanús adás-vételről klasszikus tömörséggel emlékezik meg. Joghallgatóként mégsem a jogügylet homályos részeire szeretném felhívni becses figyelmeteket, csupán arról az Aranypart Hotelről ("volt KISZ-iskola") ismertetnék meg veletek néhány tényt, amely -talán emlékeztek még rá - az őszi szemeszter elején majdnem jogász kollégiummá vált. Nem hiszem, hogy van olyan résztvevője a mai magyar felsőoktatásnak - álljon bármely oldalon - akinek azt kellene bizonygatni, hogy a kollégiumi férőhelyek száma kevés, nagyon kevés. A Széchenyi István Főiskolán a kollégiumi férőhelyek és a jogosultak aránya nagyjából megegyezik az országos átlaggal, vagyis negyven százalék körül mozog. Ez persze nem vigasztalja azokat, akik nem kaptak koleszt, és így jócskán a zsebükbe kell nyúlniuk. Őket (minket) valószínűleg az sem nyugtatja meg, hogy a Főiskola hosszú távú fejlesztési tervei között szerepel a K1 fantázianevű kollégiumi szárny befejezése. (A befejezés nem nyomdahiba; a K1 alapozása - állítólag - még a hetvenes években elkészült, vagyis már nem sok kell a befejezéshez…) A munkát bármelyik nap megkezdhetik - ahogy megtalálják a tervhez szükséges pénzügyi forrásokat. Kormányunk programjában - a választások előtt szerepelt egy nagy léptékű diákszálló építési projekt, de ma erről semmit sem lehet hallani, valószínű, hogy legközelebb megint a választások előtt kerül be a köztudatba. Viszont bevezették a lakhatási támogatást, mint célzott juttatási formát, amelynek felhasználásánál a hallgatói önkormányzatoknak van egy speciális lehetősége. Ez pedig az, hogy a támogatást nem feltétlenül kell kiosztani a hallgatóknak, hanem a hallgatói önkormányzat kollégiumi férőhelyek bérletére is fordíthatja, természetesen alaposan körülírt feltételek megléte esetén. Ennek a lehetőségnek üzenete van. Olyan üzenete, amelyet a magántőkének címzett a kormányzat, méghozzá jól végiggondolva tette ezt. Ha ugyanis van egy tőkeerős befektető, aki ki tud alakítani egy kollégiumot, akkor azt bérbe adhatja olyan nagyobb hallgatói önkormányzatoknak, akiknél az összevont lakhatási támogatás mértéke már elegendő a bérleti díj kifizetéséhez. Ez pedig hosszú távon mindenkinek jó. Jó a hallgatónak, mert bár nem kap lakhatási támogatást, sőt még kollégiumi díjat is fizet (jogszabály szerint ezen a jogcímen max. havi 3500 forintot szedhetnek be tőle), még mindig olcsóbban jön ki, mintha albérletben lakna. A befektetőnek hosszútávon kifizetődik, a beszedett kollégiumi díjakból befolyó összeget ugyanis a hallgatói önkormányzat kiegészíti a bérleti díjból hiányzó résszel. Emellett van egy nagy értékű ingatlana, amelyet - jó menedzsmenttel - nyáron nagyobb profittal üzemeltethet. És ha van egy kis sütnivalója, rengeteg járulékos nyereséghez juthat, gondoljunk csak a büfékre, menzákra, bulikra, és még számos hasonló szolgáltatásra. Az Aranypart Hotel egy hasonlóképpen gondolkodó üzletember tulajdonában van, a SZIF HÖK pedig a fent említett nagyobb hallgatói önkormányzat, amely már képes nagy összegű bérleti díjat fizetni hallgatói szállásáért. Mint a cikk elején írtam, az Aranypart majdnem jogász diákotthon lett, ehhez csak a bérleti díj hiányzott. Nálunk ugyanis a lakhatási támogatás keretösszege kb. tízmillió forint éves szinten (a keret nagysága a jogosultak számától függ), a "diákszálló" bérleti díja pedig több, mint duplája ennek. Hozzáfűzném, hogy az Aranypart közülünk csupán száznegyven hallgatót tehetett volna boldog kollégistává. A SZIF HÖK - nek tehát megvolt a pénze, és a bérleti szerződés is aláírásra kész állapotban volt már. Bérleti díjra a SZIF Diákparlamentje - legjobb emlékeim szerint - a lakhatási támogatások keretéből évi húszmillió elkülönítését szavazta meg. Ekkor azonban a tulajdonos felemelte az árat, több, mint két és fél millióval. Ekkor hívtak fel engem. A SZIF HÖK ajánlata a következő volt: a hiányzó összeget fedezze a jogász hallgatói önkormányzat, cserébe tizennégy hallgatót helyezhet el az Aranypart Hotelben. Ezt a megtisztelő ajánlatot nem fogadhattuk el, mégpedig az összeg és a létszám közötti aránytalanság miatt. Miután mi kiszálltunk a tárgyalásokból, felgyorsultak az események, a tulajdonos ugyanis hamarosan visszavonta ajánlatát, és véglegesen elállt a szerződéskötéstől. Egyelőre tehát a főiskolások sem költözhetnek a nevéhez illő igényességgel felújított Aranypart Hotelbe, marad mindenki az albérletében, és várja, hogy március tizenöt körül megkapja lakhatási támogatását. Tanulság: nincs. A baj nem is ez, hanem, hogy koli sincs, és mostanában valószínűleg nem is lesz.

Rozman Balázs