Újabb állomásaihoz érkezett "A rendszerváltás tíz éve" című előadás-sorozat, melyet a Bibó István Egyetemi Klub szervez. Az alkalmak a magyar közélet útvesztőjé-ben való eligazodást kívánják segíteni. Győrött ez a műfaj hiányt pótol, ami különösen értékessé teszi a szervezők - és különösen a moderátor, Smuk Péter - munkáját.
Deutsch Tamás -ról kialakult a "médiasztár" sztereotípi-ája. Kétségtelenül azok közé a politikusok közé tartozik, akik a leginkább élvezik a nyilvánosság előtti szereplést, sőt legjobb formájukat hozzák ilyenkor. Hogy ez most is így történt-e, azt mindenkinek magának kellett eldönte-nie. Tény viszont, hogy a szélesebb körben ismert Deutsch -kép újabb vonásokkal gazdagodhatott.
Az ifjúsági- és sportminiszter - az előadás címéhez híven - a rendszerváltás azon mozzanatairól beszélt, amelyek számára a tíz év szimbolikus pillanatait jelentik. Beszélt az NDK-sok előtti határnyitásról (amelyben ő a kulcssze-repet korántsem Horn Gyulának adja), a Fidesz jelentő-ségéről, a nagy, történelmi folyamatoknak a kisemberre gyakorolt hatásáról.
A miniszter láthatóan a politikatörténeti témákat fesze-gette volna szívesebben, de a kérdések sokkal inkább személyes, illetőleg aktuálpolitikai jellegűek voltak. Elő-térbe kerültek a miniszteri munkájára, az egyetemi évei-re, a miniszteri felelősségre, a bírákat ért politikai-szakmai támadásokra, a sportingatlanok tulajdonjogára vonatkozó kérdések. Ekkor lehetett látni azt a miniszte-ren, hogy az utóbbi időben a sajtóban őt ért támadások megviselték. Bár politikusi rutinnal adta meg a válaszokat a kérdésekre, ahol kellett, nem spórolta meg az önkritikát sem.
Feltűnt, hogy a nála megszokott fiatalos lendület mellé párosult egyfajta konzervatív, öreguras mesélőkedv. A XIX. századi anekdotahősök ráérősségével járt körül egy témát, húszperces felvezetés után rátérve a lényegre. Úgy látszik - az előadás során is megmagyarázott - Boss-öltöny, a rövid haj, illetőleg a fülbevaló hiánya mellett ez is újdonság. (A 90-es évek elején megszokott alany-állítmány-tárgy stílushoz képest mindenesetre.)
Mondatok a sok közül:
- Ha nem a politikusi pályát, hanem mondjuk az ügyvédit választom, már huszonhat éves koromban levágatom a hajam, kiveszem a fülbevalót, Boss-öltönyt és kék inget veszek. Mer' a főnök egyébként úgy rúgott vóna az iro-dából kifele...
- Én vagyok az egyetlen ember, aki a miniszteri felelős-ség szabályai szerint cselekedett. Rajtam kívülálló okok vezettek ahhoz, hogy két interpellációra adott válaszomat sem fogadta el a Ház, mégis felajánlottam a lemondá-som.
- Valóban 1/2-re értékeltem a saját munkámat, de ez nem volt igaz. Ha a valódi értéket mondom, az adott helyzetben a sajtó nagyképűnek tart. Ki akar széllel szemben pisálni?!
Fodor Gábor volt művelődési- és közoktatási miniszter az jelentette ellenpontot. No, ő sem bánt kesztyűs kézzel a másik oldallal, de éppen a másik vége felől közelítette meg a Fidesz-paradigmát. Visszafogottabb, de semmivel sem kevésbé bíráló hangú eszmefuttatásaival elsősorban éppen a Fideszt támadta, aminek különös aláfestést adott az a tény, hogy egykor ő is közéjük tartozott.
A harminchat éves SZDSZ-es képviselő bölcs ötvenesre vette a figurát, aki már rezignáltan tekint vissza az elmúlt idők nagy csatáira, és ösz-szesöpri az eltört kardokat. Minda-zonáltal elem-zései pontosak voltak, az SZDSZ helyzetének ala-kulását világos okfejtéssel ana-lizálta. Érdekes többletet adhatott a Fidesz történetéhez az ő távozásának - természetesen szubjektív - története.
Ez a miniszteri karrier sem a legsikeresebbként fog bevo-nulni az annalesekbe, és ezt maga az érintett is elismer-te. Elmondása szerint olyan mértékű ellenállásba ütközött (elsősorban a koalíciós partner részéről), ami nem volt tartható tovább. A szakma érdekei sem engedték meg, hogy ez a helyzet tovább tartson: ez vezetett a lemon-dáshoz. (Kíváncsi lennék, mit mondana erre Szöllősiné vagy a tandíj elleni tüntetők?)
Érdekesebb kiszólások:
- Én Horn Gyulát egy rendkívül kultúrálatlan embernek tartom, akinek azonban nagyon jók a politikai ösztönei. Más környezetben szocializálódott, mint én.
- Horn Gyula nem értette, hogy mit mondok én, én pedig nem értettem, hogy mit mond Horn Gyula. Más nyelvet beszéltünk.
- Szerintem Kövér László paranoid ember, aki rengeteg kárt okoz a Fidesznek.
- Az SZDSZ szavazói nem bocsátották meg a Tocsik-ügyet.
- Viktorral szobatársak voltunk a Bibóban... Amikor meg-kértem, hogy támogasson a választmányi elnökségért folyó küzdelemben, olyan érvekkel utasított el, hogy azt hittem, leesem a székről.
- Amikor kiléptem, egy darabig fájt, hogy életemnek ezt a fontos szakaszát befejeztem. De aztán úgy éreztem, mintha valami nagy súlyt raktam volna le.
A politikai adok-kapok helyett a szakmaiság fuvallatát hozta be magával a terembe Kukorelli István. Ő komolyan vette az előadás címét, de olyan részletezve beszélt, hogy csak 1989-es élményeit ismerhettük meg. A még nem túl régi alkotmánybíró beszélt a Nemzeti
Kerekasztal-tárgyalásokról, az azokon betöltött speciális szerepéről (harmadik oldal).
Előadásában új értelmet nyertek az 1989-es rendszer-változás eseményei. Megtudtuk, hogy milyen bizonytalan volt akkor még a hangulat, a szabadság eufóriája a féle-lemmel keveredett. Több szélsőséges állampárti vezető (pl. Ribánszky Róbert, a Marxista Egységplatform vezetője) és a kisebb halak is fegyveres visszatérésről álmo-doztak. Ribánszkynak például mindig az övén lógott a pisztolya, nem is titkolva:
- Ha rajtunk múlik, lőni fogunk.
- Legalább korrekt volt, tudni lehetett, hogy ő hova állt - jegyezte meg ironikusan az előadó.
Bibó Istvánról, a klub névadójáról is megosztott velünk néhány gondolatot Kukorelli István. Elmondta, hogy Bibó olyan szellemi örökséget képvisel, amely a ma nemzedé-ke számára egyre aktuálisabb.
Szó esett az Alkotmánybíróság működéséről éppúgy, mint az alkotmánybírósági elnökök közti jogfilozófiai kü-lönbségről.
Néhány mondat:
- Egy alkalommal éppen Antall -lal jöttem ki Pozsgay szobájából, amikor Pozsgay utánunk szólt: "Fékezzétek meg a saját marháitokat!"
- Kutrucz Katának kulcsszerepe volt a Kerekasztal meg-szervezésében, mert neki volt kulcsa a büntetőjogi tan-székhez. (Itt tartotta első megbeszéléseit az ellenzék. - a szerk.)
- Kis, színes, közép-kelet-európai kavalkádban éltünk akkor.
A politikai gondolkodás ellenkező spektrumain lévőket is vonzotta Lengyel László politológus előadása. Ez olyannyira így volt, hogy egy kb. öttagú, nyilvánvalóan másként gondolkodó csoport megpróbálta felrobbantani az előadás szerkezetét, ami egy rövid intervallumban sikerült is nekik. (Provokatív megjegyzések, bekiabálások, sértődött, kicsinyes visszaszúrások.) A józan többség - és a moderátor, Somos András - azonban végül normális irányba terelte a beszélgetést.
Az aktuálpolitikai témákat kerülve, a politológus külpoliti-kai konstellációban vizsgálta a rendszerváltás folyamatát. Szó esett a berlini fal leomlásáról, a korábbi rendszer NDK-s és magyar szabadságának különbözőségéről, Kína speciális helyzetéről.
Bármennyire tiszteletreméltó volt e szándék, a közönség kérdéseivel természetesen a napi politika felé terelte a szót. A válaszokban megfogalmazódott a kormány és az ellenzék kritikája is. Olvasva Lengyel László könyveit, feltűnt, milyen gyakori szereplője írásainak Antall József. Most is előkerült az első szabadon választott magyar miniszterelnök személye, akiről hol a bíráló kritika, hol az elismerés hangján beszélt. (Természetesen nem maradt el a köztük lévő per felemlítése sem. A politológus fenn-tartotta a korrupcióra vonatkozó akkori állításait.)

Bombasztikus kiszólások önkényesen válogatva:
- Néha az az érzésem, hogy ez a családtámogatási rend-szer háromgyermekes miniszterelnökökre van kitalálva.
- Horn Gyulától azt kaptuk, amit várni lehetett...
- Orbán Viktor azt mondta Berlinben, hogy a debreceni MDF-szervezettől indult el a határnyitás ötlete. A mellette ülő Genscher azt hitte, rosszul hallott.
- A politikai élet minden szereplője figyeli egymást. Gyűj-tik az információkat, amiket adott pillanatban előhúznak. A sérelmek mélyek, senki nem felejt el semmit.
Az őszi idényt Földes György -nek, az MSZP Országos Választmánya elnökének előadása zárta. A történészből politikussá avanzsált személyiség a lehetőségekhez ké-pest objektív elemzést kívánt adni a rendszerváltáshoz vezető folyamatokról, jelezve, hogy független értelmiségi szemléletmódját sem adta fel. Ennek során feltárultak a késő Kádár-kor működésének belső mechanizmusai, amit a vendég sajátos módon egyszerre látott belülről és kí-vülről. (1989. március 1-én került a pártvezetés felsőbb köreibe, a felgyorsult események által diktált követelmé-nyekhez igazodó program kidolgozásával lett megbízva. "Motorcsónakkal vitték a süllyedő hajó után" - mondta róla Selmeczi György.)
Rendkívül tanulságos volt egy következetesen baloldali, elvi alapú gondolkodás megfigyelése az egyes konkrét kérdéseken keresztül. Így érthetővé vált, hogy a tisztán szociáldemokrata MSZP-szárny miért Horn Gyula mellé állt a Horn - Békesi vitában, feltárult, hogy milyen trau-mát okozott a tagságban a Bokros-csomag lenyeletése. Az előadónak még ma is mentegetőznie kellett, hogy miért adták fel a választási programot, és miért valósí-tottak meg egy azzal tökéletesen ellentétes gazdaságpolitikát.
Az előadó - aki egyben a Politikatörténeti Intézet igazgatója is - az érintett szenvedélyével beszélt a Kormánynak a történettudományi kutatóintézeteket támogató új finanszírozási rendszeréről, melynek következtében az újonnan létrehozott XX. Század Intézet százmilliós nagyságrendű összeget, míg az ő szűkebb pátriája, illetőleg az 56-os Intézet semmit sem kap.

Szerinte az osztási rendszert a tudományos helyett politi-kai szempontok határozzák meg, mert a miniszterelnök tanácsadója (Schmidt Mária) által irányított új intézettel szemben a Kormány a két régit MSZP-s, illetve SZDSZ-es befolyás alatt állónak tartja.
Illusztráló kiszólások:
- Bevallom, én 1989-ben nem rendszerváltást, hanem modellváltást akartam. Írtam is erről egy könyvet.
- A Bokros egy megszállott volt. Látszott rajta, hogy élve-zi, ha még valami megszorító intézkedést kitalál.
- Már 1994 szeptemberében, az ország helyzetét feltáró kormányfői beszéd után azt kellett volna mondanunk: "Emberek, belenéztünk a pénztárcába, szart találtunk, átgázolunk rajtatok!"
- Nem érzik, hogy milyen cinikus Schmidt Mária, amikor azt mondja, hogy mi is pályázhatunk az ő intézetüknél?!
Egyelőre ennyi. Tükörcserepek, melyekből tíz év tekint vissza sok árnyalatban. Folytatása következik!

Farkas Dénes



	Az emberarcú showman, a rezignált harmincas, a precíz, a profi és az értelmiségi
	- A Bibó István Egyetemi Klub előadássorozatából -