Kihagytam az idei nyitóbulit a Graffitiben, és így sajnos kimaradtam a hajnali kollégiumi ajtórugdalásos akcióból. Sebaj, majd ha ötödéves leszek! Csütörtökön este azonban kipihenten mehettem a Hotel Mentholba, ahol szintúgy sohasem egyhangú az élet, ahol mindig buli van és haverok és rock & roll.
Mikor kiosztották rám a témát, arra gondoltam, hogy miért kellene a porig szidnom egy musicalt, amely ráadásul még magyar is (persze jó adag Amerika-majmolással). Fenyő Mályki amúgy sem tartozik nálam az utálandó sztárokhoz, hiszen annak idején tényleg maradandót alkotott, és most zseniálisan ráérzett a nosztalgia-hullámra. Visszajött hát, feltámadott a '60-as évek rockyja, szinte mit sem változva.
És pont ez az. Hogy ugyanolyan maradt. A R&R a Hungária előadásában már régen is idejétmúlt volt, bár el kell ismerni, energikus és fülbemászó hangzást produkáltak. A Hungária felbomlása után azonban sok minden történt zeneileg - még kis hazánkban is. Olyan nevek tettek hozzá jelentőset a R&R fejlődéséhez, mint a bluesra építő Deák Bill B. B., Charlie, a Bikini vagy a Republik (Beatrice, Tankcsapda, satöbbi: mindenki!). A R&R örök, de a Hungária happy rockyja a '90-es évekre meghalt, bár nem felejtettük el, hiszen a házibulik visszatérő eleme maradt a Limbó-hintó, és a többi klasszikus.
A feltámadáshoz egy, szélesebb társadalmi összefüggésekkel jellemezhető, "új hullámra" volt szükség, amelyet az új Hungária mellett olyan blőd jelenségek fémjeleznek, mint a nosztalgia diszkók tömkelege, vagy a Slágerrádió. A magyar nép visszasírja a kádári békeidőket, és erre példa lehet majd egy újabb, vélhetően teltházas előadás itt Győrött. Engedtessék meg itt egy kis kitérő erre, a "8 óra munka, 8 óra pihenés..." című slágeregyvelegre (látatlanban). A Mirandolina helyett került a műsorba, ami sokkal inkább passzolt volna a színpadhoz, vagy egy "nemzetihez". A szórólap hatásvadász és buta: mit keres a kor reprezentáns vezetői, Kádár, Rákosi, Nagy Imre, Aczél György között Bibó István arcképe? Grósz Károly, Révai, Gerő jobb lett volna, kérem alássan!
Feltámadt a régi R&R, de ez most a késő-posztmodern korban valahogy múzeumi darabnak tűnik. Zeneileg elég unalmas, hiszen a sablonos szaxofon-szólókat és az ostoba szövegeket ("krézi dézi csak a lécet nézi...") már a hetvenes években a végsőkig ragozták, és elcsépeltek minden fordulatot, amelytől élmény a rockzene. Mindezt azért írtam le, mert ha valaki csak zenét hallgatni megy el erre az előadásra, az se biztos, hogy végigszórakozza a másfél órás playback revüt, hiszen ez nem csak egy "régen" játszódó darab, itt a lényeg a zenén van.
A számokat fel kellett fűzni egy történetre, hogy musical legyen belőle. Íme: az első részben kaland- és bulivágyó fiatalokat gyűjt Mike, hogy elvigye őket a Hotelbe, a második részben pedig a népakarat megakadályozza a hotel bezárását - közben minden fiú párra lel és happy end. A sztori ennyiben ki is merül, a fordulatoknál már csak a rosszul előadott poénok laposabbak, és némi összekötő "sétatéma"-szerepre kárhoztatott minden cselekmény.
A kritikus mája talán akkor örülne igazán, ha egy ilyen darab elszenvedne néhány szaftos bukást, azonban erre hiába várunk. A Hotel Mentholra minden jegy elkelt, a közönség tombolt. És nem sajnáltam tőlük. A Menthol mint jelenség ugyanis egy tipikus népszínház-esemény, hatásos, de olcsó és felszínes szórakozást nyújt. A R&R-t Fenyő nem öli meg, annál nagyobb sztár. Tökéletesen adja vissza a rock filozófiáját: a zene legyőzi a társadalmi korlátokat, megtöri a hétköznapok szürkeségét, színes, hangos, őrült és örök. El kell ismerni az énekesek és táncosok kivételes teljesítményét, és koreográfiai megoldásként üdítő élmény volt, hogy a táncosok a nézők közé léptek, bevonták a közönséget az előadásba.
A Hotel Menthol egy élvezhető darab, pontosan illeszkedik napjaink felületes és hatásvadász szórakoztatási kultúrájába (ugyan, filmesítsék már meg!). Szomorú jelenség azonban a színházak kényszerpályája, hogy ehhez hasonló kommersz dolgokkal (vö. 8 óra munka...) kell bevételt csinálniuk. A teltház ugyanis biztosított, dupla helyárakkal is.
A csíkos napszemüveg feltámadott. Örüljetek.

Smuk Péter



	Feltámadott, alleluja?
	- Hotel Menthol a Győri Nemzeti Színházban -