Amikor a mindannyiunk által ismert Általános jogtörténet II. című tankönyv Szovjetunióra és a szocialista országokra vonatkozó fejezeteit olvastam - már ameddig bírtam cérnával - azt hittem, hogy az átadni kívánt tananyag hiteltelenségének mértékét tekintve a továbbiakban nem érhet meglepetés. Tévedtem. Tavaly (negyedikben) ugyanis nemzetközi közjogból egy számos szerző által - köztük dr. Lamm Vandával - 1989-ben alkotott tankönyvet jelöltek meg kötelező tananyagként. Ez '89 óta változatlan kiadásban negyedszer jelent meg. A szerzőknek tíz évük volt arra, hogy a bántóan hatálytalan részeket kinyesegessék, ennek ellenére ezt nem tették meg. Jó, maradjon olyan, amilyen, van más megoldás is. Megjelölhetnék kötelező tananyagként - ahogy ezt néhány egyetemen meg is tették - Bokorné Szegő Hanna könyvét is, amiből - ahogy utólag rájöttünk - a mi vizsgáztatóink is kérdeztek a kollokviumon és a szigorlaton, bár ezt elfelejtették előre közölni.
Szeretném azt hinni, hogy nem anyagi érdekek játszanak szerepet abban, hogy a '89-es tankönyvet kellett tanulnunk, és hogy a mostani negyedévesek is ebből kénytelenek tudásukat gyarapítani.
Nem a könyv szerkezetével van problémám. Ebből a szempontból kifogástalan, tanulható. De ami az emberekre érvényes, miszerint néhány apró benyomás meghatározza az egész egyéniségről kialakított képet, érvényes erre az esetre is. Miért kell az egész művet rossznak tartanom néhány egyszerűen orvosolható hiba miatt? Nem értem, miért kell tanulás közben az időmet még azzal is töltenem, hogy kiszűrjem, melyik az én szempontomból releváns információ, és melyik nem. Beszéljenek helyettem a tankönyvből vett idézetek. Nem a teljességre törekedtem, hanem arra, hogy átadjam azt a hangulatot, ami az egész írást jellemzi. Ez pedig egy jogi egyetemhez 1999-ben nem méltó. Mert egyetemre járunk, ugye?
Az ENSZ-ről:
"Ez a közösség ma különböző típusú államokból áll. Megkülönböztetjük köztük a szocialista államoknak az azonos gazdasági-társadalmi rendszer, a közös ideológia és a sokoldalú együttműködés által összefűzött csoportját. [...] Számbelileg a legnagyobb, de legkevésbé homogén az ún. fejlődő államok által alkotott ''harmadik világ'', melynek tagjai között nagyok a különbségek, de összefogja őket az antiimperializmus, a gyarmatosítás mindenféle formájának elvetése." (10.o.)
Az államok keletkezése kapcsán:
"... a szovjet állam belső életében új állam- és jogrendet épített ki, nemzetközi téren is olyan kapcsolatok kiépítésére törekedett, amelyek megfelelnek a társadalmi és gazdasági berendezkedéséből fakadó igényeknek. Ennek során azonban nemcsak számolnia kellett a kapitalista berendezkedésű államok eltérő érdekeivel, de megalakulásának ténye a többi állam részéről a tényleges helyzet elismerése helyett makacs ellenállást, sőt a szovjet állam elleni intervenciót váltott ki. Amikor pedig a tőkés államok nem zárkózhattak el többé a szovjet állammal való kapcsolat felvétele elől, azt különböző terhes feltételekhez akarták kötni, mint pl. a cári időkből származó adósság megfizetésének kötelezettsége." (61.o)
Vietnamról:
"Miután az indokínai függetlenségi mozgalom erői megdöntötték a japánok által e korábbi francia védnökségen konstruált császárságot, 1945-ben megalakult a független Vietnami Demokratikus Köztársaság. A francia neokolonialista háború visszaállította a császárságot, amely azonban a vietnami szabadságharcosok győzelmeinek eredményeképpen fokozatosan az ország déli részére szorult. [...] A franciák örökébe lépő USA folytatta az imperialista háborút, detronizálta a császárt és a császárság helyébe megalakította az ország déli részén az ún. Vietnami Köztársaságot. Az antiimperialista erők teljes győzelmével, a Dél-Vietnami Ideiglenes Forradalmi Kormány az ország nevét Dél-Vietnami Szocialista Köztársasággá változtatta." (62.o.)
Nyugat-Berlinről:
"A város jelenlegi státusát a négy nagyhatalom képviselői által 1971 szeptemberében kötött megállapodás rendezi. Ennek értelmében Nyugat-Berlin nem része az NSZK-nak, hanem önálló politikai egység [...]" (113.o.)
Az államfőről:
"A Magyar Népköztársaságban kollektív államfő van, az Elnöki Tanács [...]" (193.o.)
Az államosításról:
"Az államosítás vagy földreform az állam szuverenitásából következő jogának gyakorlása. [...] Az államosítás jogát nem lehet kétségbe vonni. Az államosítás ténye önmagában nem jogellenes [...], nemzetközi felelősség nem keletkezik. Ez azt jelenti, hogy ha az állam az egyenlő elbánás elvére helyezkedik és nem fizet kártérítést sem saját állampolgárainak, sem a külföldieknek, vele szemben felelősségi igény nem támasztható." (288.o.)

Szüts Korinna



	Nemzetközi jog(?)!