Legutóbbi számunkban Fehér Dániel "Amikor a vizsgasokk is tovaszáll" című cikkében már felvá-zolta az új vizsgarendszer visszásságait. A prob-léma akkor még csak előrevetítette árnyékát. Azóta azonban gazdagodtunk néhány tanulsággal.

Hogy egy rémes közhellyel nyissak: a vizsgaidőszak egy folyamatos mérkőzés, ennek is két szezonja van, mint a labdarúgó-bajnokságnak. (Persze itt nem feltétlenül két-szer találkoznak egymással az ellenfelek, viszont akár többször is. Ebben a műfajban gyakoribb az újrajátszás.) A bajnoki cím elérésének vágya csak kevesek kiváltsága lehet, de a minimális cél mindenkinek a bennmaradás. A legfontosabb: aki kiesik, csak egy év múlva folytathatja magasabb osztályban.
Ma már a sportversenyek sajátossága, hogy a győzelem vagy a bennmaradás érdekében bárki bármit bevet. A Ta-nulmányi- és Vizsgaszabályzat ez irányban is további edzésre kényszeríti a versenyzőket (a hallgatókat). Hogy a sportolókat nagyobb teljesítményre sarkallja, a sportági szakszövetség - a Kari Tanács - szabálymódosításával lerövidítette a rendelkezésre álló időt, illetve kevesebb idő maradt a rontott gyakorlatok kijavítására.
Konkrétabban fogalmazva: a halasztott vizsga lehetősége eddig gyakorlatilag a vizsgaidőszak meghosszabbítását jelentette, hisz többen egyenesen ezzel számolva állították össze vizsgarendjüket. Nem ez volt azonban az általános: szögezzük le, hogy egy héthetes ciklus alatt letenni például nyolc (botlások esetén több) vizsgát, emberpróbáló feladat. Ne feledkezzünk el arról a nem lehetetlen eshetőségről sem, ha valaki tényleg megbetegszik az ominózus időszakban. (A beteg játékosokat tudomásom szerint nem engedik játszani.)
Mindezek a problémák valóban szükségessé teszik a kér-dés kezelését. Nem biztos azonban, hogy ennek a leg-jobb módja a halasztott vizsga lehetőségének eltörlése. (Cserébe az elővizsga engedélyezése.)
Mindenekelőtt szögezzük le, hogy a vizsgaidőszak nem a halasztott vizsgára korábban rendelkezésre álló két, ha-nem három héttel rövidül, hisz az utolsó hétre a rendel-kezés legszigorúbb értelmezése alapján nem szabad vizs-gát tenni. Bármi történhet, például valamelyik tanár meg-vadul vagy beüt egy vasutassztrájk... Ha valóban nincs halasztott vizsga, előfordulhat az a szélsőséges szituáció, hogy valaki színjelesen teljesíti a távot, majd a célegye-nesben (az utolsó héten) botlik, amikor már nincs lehető-ség a javításra. (Bár igazából az embernek tényleg meg kell tanulnia, hogy soha nem szabad hibázni...) Közben valaki 2,8-cal is abszolválhatja a félévet, ha minden rendben megy a végén.
Ma már ez nem merő spekuláció, hisz ilyen, vagy ehhez nagymértékben hasonló helyzetek előfordultak a mögöt-tünk hagyott futamban. Ez egyfelől az utolsó körökben fantasztikus teljesítményre sarkallta a versenyzőket (köztük e sorok íróját), másfelől némileg visszafogásra késztette a játékvezetőket (kevesebb piros lapot hasz-náltak). Voltak azonban olyanok, akik nem teljesítették a távot, végül is nem nyerhet mindenki. (Ahogy Hofi mon-daná: nem is igazi szüreti bál az, ahol nem csattan el egy-két pofon.) Ekkor szembesült a szakszövetség azzal, hogy vagy módosítja a versenykiírást, vagy elveszít néhány értékes versenyzőt. A honi sport történetében nem ez volt az első szabálymódosítás, de hát ki róhatná ezt fel, amikor mindenki jól járt. A történet végül happy end-del végződött, de én most erkölcsi síkra terelném a kérdést: vajon mit érezhetett az a tizenkilenc ember, akinek büntetőkört kellett futnia, ráadásul ez a lehetőség egy darabig korántsem volt biztos?! Nem értem, mire volt jó az egész felhajtás, hisz végül is mindenki megkapta a halasztott vizsga lehetőségét, de most tényleg utol-jára.(?) Amíg ez a tény nem vált ismertté, azt hihettük, hogy sikerült megalkotni a kredit- és a hagyományos rendszer hátrányait egyesítő öszvér megoldást. A rendszer annyi-ban kredit, hogy nem ismeri a halasztott vizsgát. Ugya-nakkor annyiban nem az, hogy a tantárgyak görgetésére nem ad lehetőséget (csak nagyon szerény mértékben). Így a diák szempontjából a lehető legrosszabb megoldás született, hacsak a halasztott vizsga intézménye poraiból feléledő főnixként nem nyújt segítséget a fuldoklónak, ahogy az most is történt. Mindenesetre a halasztott vizs-ga feltámadása egyfajta korrekciós gesztust jelent az én olvasatomban.
Mindenképpen megfontolást érdemel, hogy nem volt-e jobb az eredeti rendszer, már csak a kiszámíthatósága miatt is. Az elővizsga egyébként sem egyenértékű a ha-lasztott vizsgával, hisz egészen más egy olyan időszakban vizsgázni, amikor az ember sorsdöntő ZH - kat ír és alá-írások után rohangál, mint az ebből a szempontból te-hermentes szorgalmi időszak első két hetében.
Méltányolható a szabályalkotók abbéli szándéka, hogy gátat akartak vetni a halasztott vizsga intézményével való visszaélésnek, de túlzott szigorra vall ezért több, mint ötszáz ember büntetése. Megfontolásra érdemes lenne azonban a vizsgaidőszak meghosszabbítása, a vizsgák számának csökkentése, illetve a megajánlott jegy intéz-ményének elterjesztése. Nem hiszem, hogy cél lehet az, hogy a vizsgaidőszak a végére beesett arcú, csontvázvékony, a vegetáció legalapvetőbb szintjére re-dukálódó életmódú emberimitátorokat produkáljon. Ahogy Petőfi mondaná: "börtönéből szabadult sas lel-kem", ha eljön a megváltó gongütés, mely az utolsó me-net végét jelzi. Az immunrendszer azért működik, így a regenerálódó szervezet májusig látni sem bír tankönyvet, amikor minden kezdődhet elölről…
Aki azonban mindezt végigcsinálja, sőt megspékeli egy (ma még) bizonytalan lehetőségű halasztott vizsgával, az bízvást mondhatja a költővel: "Ez jó mulatság, férfimunka volt." (Lásd címlap.)

Farkas Dénes

Halasztott vizsga az engedélyezés oldaláról

A vizsgaidőszak utolsó napjaiban eddig sehol nem tapasztalt feszültségű jeleneteknek lehettem szereplője. A legkeményebb nap az elsőévesek utolsó jogi alaptan vizsgaidőpontja volt (február 2.), amikor tíz elsőéves sorsa forgott kockán.
Tisztemnél fogva részt vettem a halasztott vizsgák engedélyezésére beadott kérvények elbírálásánál, így, azt hiszem, tehetek néhány megjegyzést a cikkel kapcsolatban. Először: A halasztott vizsga mint elvi lehetőség soha sem szűnhet meg, vagyis különleges méltánylás alapján megítélhető, vizsgaidőszak után letehető vizsgaként mindenképpen megmarad. Nem lehet ugyanis becsukni a kaput azon hallgatók előtt, akik valóban olyan helyzetbe kerültek a vizsgaidőszak alatt, melyre a méltányosság elvén alapuló "rendkívüli elbírálás" intézményét kitalálták. (KSZ 4. 1.: "A hallgató egészségügyi állapotában, életkörülményeiben önhibáján kívül bekövetkezett rendkívüli és jelentős változások" esetére.) Másodszor: Az elbírálók között nincs sem orvos, sem szociológus, vagy pszichológus, akik a szabályzat fenti sorai alapján biztosan meg tudná ítélni, hogy az adott hallgató megfelel - e a fenti feltételeknek. Ezzel nem azt szeretném sugallni, hogy bárki nyugodtan beadhatja kérelmét, úgyis megkapja a lehetőséget. Arra céloztam, hogy a szabályzat által biztosított "kiskapu" pontos határait a bizottság gyakorlata fogja megmutatni. Jelenleg a változás bizonytalan időszakát éljük, a bizottság eddigi egyetlen ülésén nem alakult ki olyan egységes elv, amely alapján a későbbiekben minden kérdést biztosan el fogunk majd dönteni.
Harmadszor: Pont ezért senkinek nem merném ajánlani, hogy nyugodt szívvel illessze be magának a halasztott vizsgát a vizsgarendjébe, ez jelenleg kb. az oroszrulett kockázatát jelenti.
Azt hiszem a jelenlegi helyzetben mindannyiunknak az lenne a legjobb, ha pontosan ismernénk a játékszabályokat. Addig is: ha valaki valóban megbetegszik a vizsgaidőszakban, jól teszi, ha beutaltatja magát egy kórházba, és elvégeztet egy kisebb agyműtétet. Ha ezek után még lesz kedve halasztott vizsgáért folyamodni, akkor ezt nyugodtan teheti, a kórházi zárójelentés biztosan elegendő ahhoz, hogy megkapja a lehetőséget.

Rozman Balázs
A HT elnöke



	Új játékszabályok
	- A halasztott vizsga alakváltozásai -