Ultima thule

Jó leszek, hogy szeress engem, Kövess minden tévhitemben Vers leszek, hogy engem írjál, Fájdalom, hogy mindig sírjál. Vers leszek, hogy engem írjál, Fájdalom, hogy mindig sírjál. Füstként foszlunk szerteszét, ne lásd Magad gondját, érdekét ne lásd Köztünk támadt éjszakát ne lásd Hűtlenség viharhaját ne lásd Vad leszek, ha rettegsz tőlem, Orvosság, ha kérsz belőlem Kerted végén kőris leszek, Napjaink a falevelek Kerted végén kőris leszek, Éjszakáink falevelek. Alkonyattal érkező, te vagy Reményekkel mérgező, te vagy Csúszós égen táncoló, te vagy Porhüvelyhez láncoló, te vagy Béke lett a szerelemből, Üresség süt a szemedből Árnyékban jársz, alig látszol, Várad nőtt a hazusgágból Idő takar, másnak látszol, Nem fogysz ki a hazugságból. (CE.)