Csak fekszem,
Gondolkodni nem tudok.
Nem jutnak eszembe értelmes sorok.
Angyali arcod előttem ragyog,
Mintha velem lennél,
S lelkem ettől kiegyensúlyozott, nyugodt.

Az a kacér mosoly,
Azok az igéző szemek.
Csak játszol velem,
S komolyan nem veszed,
Ifjú szívem.

Idegen hatalom,
Mely átitat engem,
Mint bábot a bábmester
Irányítja testem.

Erős a vágy tüze,
De egyszer mégis kiég.
S azok az álmok
Már nem kényeztetnek többé.

Az álmok, melyben
Veled vagyok.
S lelkünk összefonódik,
Szívünk együtt dobog.

S Ámor boldogan
Tekint le ránk,
Hisz munkája révén,
Két szív ismét egymásra talált.

De ez csak álom,
Vízió.
Beletörődve érzem ebből,
Soha se lesz ráció.

Huszár Imre



	Versek