Versé tettél

azt ígértem, bor leszek a szádban kés kezedben, bélés a ruhádban azt hazudtam, nem fog fájni jobban feloldódom tompa alkonyokban smaragdfényű erdők gyomrát bújtam reménységtől mégse szabadultam ösvényt tépnek gyíkszörnyek belőlem elmaradt a reménység is tőlem tenyeredbe csorog édes vérem vak angyalok csermelyt sírnak értem csukott szemmel szoríts még magadhoz olvadj hozzám, halványsárga naphoz fagyok jönnek, meg kell melegednem szerelemmel jól takarj be engem verssé tettél, fáj nekem a semmi testem sincsen, nem tudlak szeretni mellettem kelsz, láthatod az álmom könyökölve hajnali szobánkon papírfehér oroszlánok járnak nyolc szegletén dzsungel-hazugságnak játszótered szétmarcangolt szívem homok alá temess el szelíden homokvár is épül talán rajtam le ne dőljön, fekszem mozdulatlan féltelek téged, bor leszek a szádban örvényt keltek tenyered tavában rétegekben, lassan kopsz le rólam neked mécses villanása voltam (CE.)