Hogyan lehet megragadni a lényeget, ha az első végző évfolyam búcsúzásáról szeretnék írni? Patetikusan? Érzelgősen? Vic-celődve?
- Vidám legyen vagy szomorúságos? - kérdezné Sütő András.
- Igaz legyen - mondaná az író édesanyja.
Vannak száraz adatok, szép és kevésbé szép emlékek.
Emlékszem még arra az 1995. szeptember 9-i napra, amikor a beiratkozás formaságait intéztük, és Etelka néni hangosan diktálta a tanulmányok befejezésének időpontját: 2000. június 30. Talán ez volt az első alkalom az életünkben, hogy a miszti-kus 2000-es évszám valami közvetlen, személyes jelentéssel bírt. Egyként hördült fel a terem:
- 2000! Akkor végzünk? Hol van az még!
Megvan az a kép is, amikor a kollégiumban társaim megérkezését vártam. Kölcsönös kíváncsisággal méregettük egymást: vajon kivel fogok lakni egy vagy akár több évig?
Megannyi kérdőjel, melyre az idő már megadta a választ.
Történetek, anekdoták, pillanatok, mosolyok és könnyek vibrálnak az emlékezetemben, csupa közhelyszerű dolog, ami ösz-szerakva kiad egy életet.
Antipátiákból barátságok, barátságokból gyűlöletek. Már felfeslett és eltéphetetlen szálak. Személyiségek és baráti körök. Öntörvényűek és alkalmazkodók.
Előadás (már akinek), szeminárium, mozi, színház, meccs.
Vizsgák. Sikerek és kudarcok. Tételsor, tankönyv, fénymásolt jegyzet, éjszaka, kávé, magány, elesettség.
Reggel. Önálló életet élő gyomor. Várakozás. "Azt megnézted, hogy...?" "Hagyjál már békén, én sem tudom!" "Megjöttek!" Első ember. Kijön. "Mi van? Rendes? Szemét?" Nagy levegő. Tételhúzás. A ... életbe! Papír, toll. Magány. Izzadtság. Idő.
Saját hang. Kérdez. Nem jó. Beszéd, hang. Távoli. Jó. "Hagyjuk már abba!" "Ez ki akar véreztetni!" Gyöngyöző homlok.
Átenged. A világ mosolyog, újra színes. Megvág. "Pedig tudtam!" Vizsgaidőszak átvariálása. Ezek után kocsma.
Buli. Lloyd, Petőfi, Karantén, Graffiti. Nagyfröccs, sör, unicum... Nők. Tánc. Eszmélet. Az ebéd viszontlátása.
Ésatöbbi.
Sok ábrándos szemű embert lehetett látni az első időkben, akik a felvételi tárgyakhoz fűződő kapcsolatuk miatt választották ezt a helyet. Ma potenciális ügyvédek, bírók, közjegyzők. Olyan is van köztük - ó, borzalom! -, aki polgári joggal akar foglal-kozni. Ki gondolta volna ezt, akkor?
Elkötelezett emberek, akik minden követ meg akartak mozgatni, hogy átmenjenek Budapestre. Aztán maradtak. (Persze volt olyan is, aki nem.)
Sokszor tűnt lehetetlennek a feladat, hogy a gyermeki infantilizmust levetkőzve felelősségteljesen gondolkodó emberekké váljunk. Őszintén szólva néhány buli komoly kételyeket ébreszt. Hogy mindez hogyan sikerült, azt majd a jövő dönti el.
Valaki azt mondta két és fél év után, nem hiszi, hogy jól sáfárkodott az eddigi idővel. Sebaj, még csak félidőnél tartunk.
Most el kell számolni az idővel. Akármilyen az egyenleg, élményei vannak mindenkinek.
"Magamra csak én maradtam az emlékeimmel, ez is rendjén van" - írta Déry Tibor. Igaza volt.

Ál-Dimitrij



	Amikor az egyetemalapítók távoznak...