Diploma előtt és után
  - őszinte és elfogulatlan vélemények az államvizsgáról -
   
A pillanat varázsát semmi sem tudja visszaadni. A megismételhetetlenség, az őszinte, kendőzetlen megmutatkozás többletet kölcsönöz ilyenkor a szavaknak, hitelességüket az indulat vagy az öröm exponált feltörése igazolja. Csak egy diktafon, és máris belülről láthatjuk az államvizsgát. Vagy inkább az államvizsgázók lelkét?
{A szögletes zárójelen belül a szerkesztők önkényes szócseréi találhatóak, amit a hangulat túlságos oldottsága miatt kellett alkalmazni.}

- Mondjad, mondjad a benyomásaidat!
- Úgy érzem, hogy a hármas érdemjegyet megkaptam, ennél már csak jobb lehet. (Jobb, nevezetesen jó lett. - A szerk.) Bízom a jobb jegyben, mert érdemesnek tartom magam reája.
- Ma éjjel - tekintve, hogy riportalanyunkkal együtt töltöttem az éjszakát - még idegesebbnek tűntél.
- Igen, most már a feszültség feloldódott belőlem, és el vagyok lazulva.
- Nem látok poharat a kezedben.
- Még csak most jöttem ki, ebben a másodpercben.
- Milyen volt? Könnyű tételek, nehéz tételek?
- Nem, nehéz tételek, be voltam {parázva}. Tehát kihúztam - most átmentem komolytalanba - a tételeket, és az volt, hogy háromból három olyat húztam, amit nem szívesen húztam volna. Az egyik egy összehasonlító - {nagyon} sok volt -, a vállalkozás meg a megbízás…
- {Hülye} - veti közbe erre valaki.
- És ki az? Ki az, aki {hülye}?
- Aki ilyeneket kérdez.
- Nem én használtam ezt a szót először.
- Na, szóval kihúztam két ilyen {rossz}tételt. {Nagyon} jól megoldottam őket.
- Becsokiztál, {nagyon} jól megoldottad őket.
- {Nagyon} jól megoldottam a feladatot.
- Nagyon jó a nyilatkozat eddig.
- Úgyhogy {ki vagyok}.
- Este, tudod, Dénes… - közbevetés.
- Este viszem ezt, akkor miket fogtok mondani, komolyan.
- Hát az borzalmas lesz, apukám, ha te ezt elhozod, akkor szét…
- Itt áll a másik ember mellettünk…
- … lenyeletem veled. (Elvittem.)
- Szintén kijött?
- Kijött már, igen.
- Akkor mesélj, nyilatkozz!
- Ne káromkodj!
- Mit nyilatkozzak?
- Örök emlék lesz, bekereteztetjük és elküldjük.
- Hát apukám…
- Mondd, hogy miket húztál!
- A tételek komolyan érdekelnek, hogy miket húztam?
- Jó, hát inkább a hangulat.
- Olyan közép{rossz}.
- A hangulatot neked kell megteremteni…
- Így van.
- … Ezt meg kell tanulni egyébként.
- Megteremtsem a hangulatot? "Akácos út…"
- Én halál lazán, komolyan, halál lazán mentem oda. Valószínű, hogy az idegességemet így szoktam feloldani, hogy így becsúsztam, meg fogom a fejem, meg persze, meg mutogatok, meg magyarázok, érted, s a Lenkovicsnak ez nagyon szimpatikus volt, én úgy vettem észre. Nem ilyen mereven ültem ott, hanem így izé, fölkönyököltem, visszatámaszkodtam, gondolkodtam, visszakérdeztem, hogy: "Nem értem a kérdést, tanár úr." Akkor elmosolyodott egy kicsit, feltette újra. Az az igazság, hogy nagyon lassan forgott az agyam.
- Hát ez talán nem is csoda.
- Ez talán nem is csoda. Este hogy fog forogni. "Hozzá' még egy rummal!" Nem is rumot…
- Körülbelül három és fél kilóval könnyebbnek érezzük magunkat.
- WC-n voltatok?
- Nem voltunk Wc-n. Kilenc könyv, plusz a két törvény, apukám.


A beszélgetés még folytatódott, de ebben - mint cseppben a tenger - azt hiszem, minden benne van. Következő számunkban hasonló életképekkel, illetve az államvizsgák ennél komolyabb bemutatásával jelentkezünk.

Farkas Dénes

2000. július 1-én, és július 14-én avatták doktorrá a győri jogász képzés első 87 végzős hallgatóját az Eötvös Lóránd Tudományegye-tem Állam- és Jogtudományi Kará-nak ünnepi tanácsülésén. Az 1995-ös, kezdő évfolyam 116 fővel indult, a záróvizsgát ez év elején 92 hallgató kezdte meg, s ebből 87-en sikeresen teljesítették a diplomaadási követelményeket. 10 hallgatónak "summa cum laude" (jeles), 62-nek "cum laude" (jó), 15-nek "rite" (közepes) minősítésű lett a diplomája. 2000. július 7-én tartotta a SZIF és Győr városa az első végzős évfo-lyam búcsúztató ünnepségét a Győri Városháza Dísztermében. A frissen avatott jogász doktorokat dr. Keresztes Péter főigazgató és dr. Bihari Mihály szakvezető kö-szöntötte, majd emlékplakátot vettek át dr. Ficzere Lajos igazga-tótól. Az ünnepség második felé-ben a városi főiskola vezetői egy pohár pezsgővel köszöntötték a hallgatókat. A pohárköszöntőt Balogh József polgármester mondta.

Diplomaosztó - Pesten

A záróvizsgák alatt terjedt el a hír, hogy a most végző évfolyamnak Pesten lesz a diplomaosztója. Ez mindenkit váratlanul ért, hiszen eddig csak az tűnt kérdésesnek, hogy a Városháza dísztermében vagy a színházban lesz-e a diplomaosztó, és hogy mindezt talárban "élvezhetik - e" végig a végzősök.
A Tagozat megalakulásában és működtetésében - különösen az első két évben - oroszlánrészt vállalt Győr városa, a Főiskola és különösen az Universitas alapítvány. Bár tevékenységük a hallgatók előtt nem annyira ismert, azt mindannyian tudjuk, hogy jelentős anyagi áldozatot vállaltak a győriek a jogászképzésért. Legjobb tudomásom szerint az Alapítvány ma is fizet Phd - ösztöndíjat, és a jövőben is szerepel ez a tervei között. (Az alapítvány jóvoltából van fűtés a HÖK - irodában is.)
A diplomaosztó természetesen nagy publicitással járó esemény lett volna, amelyet felfoghatunk a Tagozat és a leendő győri egyetem reklámjaként is. Reklámnak nem lett volna rossz.
Azt, hogy milyen körülmények között osztja ki a kar az általa kiadott diplomákat, maga dönti el. Az ELTE - ÁJK döntését senki sem bírálhatja felül, semmi alapja nem lenne hozzá. Ha abban a rektori irodában ilyen döntés született, akkor az így is lesz.
Itt nem szabályokról van szó, azok alapján senki sem támaszthat ellenvéleményt a döntéssel szemben. De léteznek olyan fogalmak is, mint például elismerés, gesztus meg hasonlók.
Meg kellett volna adni Győrnek a lehetőséget, hogy ünnepeljen. Ünnepelje az öt évbe (meg ami még előtte volt…) fektetett pénzt és - ami fontosabb - a szándékot, akaratot.
Pestnek ez csak plusz kilencven ember lesz a többi között, Győrnek elismerés lett volna. Nem vitathatjuk, hogy az ELTE is sokat tett azért, ami itt létrejött az elmúlt öt évben, de szerintem minőségileg más az, amit a győri szervezők véghezvittek. Ha nem sokallnám a patetikus hangsúlyt, azt mondanám: semmiből teremtettek. Nem sokallom.
Sajnos, bár a munka Győrben folyt, és folyik a jövőben is, a döntések - egyelőre - Pesten születnek. Irodák vastag ajtaja mögött, néhány olyan ember hozza meg őket, akik ezúttal nem vették figyelembe érdekeinket.
Pest nincs túl messze, néha mégsem látnak el Győrig.

Tüdő