Egy sima egy fordított
  - étteremkalauz -
   
A konyhaművészetnek nagy tisztelettel adózó magyar irodalmi elődök emléke előtt tisztelegve egy anekdotával indítanék.
Illés Béla (1895-1975) író, aki a Kárpáti rapszódia című regénye nyomán lett híres (legalábbis irodalmi berkekben), élni tudó ember hírében állt. Egy alkalommal egy baráti házaspárral sétált hazafelé a körúton egy ünnepi vacsora után, ahol rendkívül sokat evett, mindehhez pedig vizespohárból itta a konyakot. Mindezek ellenére kedvük támadt betérni egy még nyitva tartó kávéházba.
Az író így szólt az őt természetesen jól ismerő pincérhez:
- Kérek tizenkét pár virslit és fél liter konyakot!
Majd a házaspárhoz fordult:
- Ti mit rendeltek?
Mindezek után komótosan megette a virslit, megitta a konyakot, és pipára gyújtott.
Ennek a történetnek a szellemében indítjuk útjára étteremszemléző sorozatunkat.

Hotel Klastrom étterme
Győr belvárosának impozáns szállodája, a barokk épület mind kívül, mind belül patinás. Az étterem sem kivétel ez alól: a vastag falak, a boltívek, a magas, fakazettás ablakok historizálják a teret. A faliképek is erősíteni kívánják ezt a hangulatot: a századfordulós, polgárváros Győr korabeli fotói díszítik. Mindez mégsem teszi barátságossá a helyiséget, az kicsit zord és sötét.
Az étterem felső középáras kategóriájú, választékában a hasonló éttermek kínálatát nyújtja. Kérdés, hogy van-e Győrött olyan középosztály vagy polgárság, esetleg üzleti-vállalkozó réteg, amely megengedheti magának, hogy itt reprezentáljon. Ha van is ilyen, az étterem mégis meglehetősen kihaltnak tűnt, pedig az udvar is lehetőséget kínál a kellemes időtöltésre. (Ideális lenne például irodalmi, kulturális est tartására.)
A hely szelleméhez kevésbé méltó az étel. Forró a szilva a hideg pulykamellben, bár a párosítás számomra új és tetszik. A köret viszont nagy csalódás: pulykához eleve nem illett volna az általuk ajánlott burgonyakrokett, ami ráadásul valami valószínűtlenül összepasszírozott krumplipüré inkább. Egyébként még csak nem is friss: érződik rajta, hogy most vették elő a hűtőből.
A kiszolgálás udvarias, bár kissé lassú, holott a vendégek száma ezt egyáltalán nem teszi indokolttá.
Mindenképpen van javítanivalója az étteremnek az általunk alkotott képen, bár a helyzet nem reménytelen.

Hosszú Tavasz
A város egyik kínai étterme a külső Baross úton. Kínai étteremben még nem voltam úgy, hogy sokan lettek volna (ha néhány alkalom megengedi az általánosítást), nem tudom, ez minek tudható be, talán az áraknak.
Az egzotikumot ugyanis meg kell fizetni. Valamivel ezer forint alatt kezdődnek a főételek, de hozzájön a köret, ami a legegyszerűbb rizs esetében is majd kétszáz forint, de inkább több. Persze, ha már itt van az ember, nem hagyja ki a három-ötszáz forintos előételeket sem.
A leves már önmagában újdonság: a talán tojás felhasználásával készült fecskefészek-leves, valamint a fűszerekkel gazdagon ízesített édes-savanyú leves egyaránt felcsigázza érdeklődésünket.
Nem véletlen a pálcikahasználat, bár a fém evőeszközök mellé csak külön kérésre hozzák ki. Az is a kínai ízvilág titkai közé tartozik, hogy nem a hideg fémet, hanem a szerves anyagú kínai evőeszközt használjuk, ez önmagában más dimenziót nyit meg. A fűszerezés bátor alkalmazása és az ételek szokatlan párosítása a tálon (pl. halaromájú csirkeszeletek) az európai ízekhez szokott ember számára merőben új, különleges távlatokat teremt.
A bambusznáddal és gombával tálalt csirke fenomenális, bár pénztárcánk nem engedi meg, hogy valami jófajta fehérborral kísérjük, marad az ásványvíz. Fontos, hogy a pálcika miatt lassan érjük el a telítettség-érzést, de akkor egyszerre hirtelen. Erre rájátszik a kavargó fűszeregyveleg, ami valósággal elbódítja az embert.
A valószínűtlennek tűnő megoldások bizonyítják, hogy a mai - a parasztos specialitásain kívül az eredetiség igényéről lemondó, és kultúráktól független konzumételeket készítő - magyar konyhától néha nem árt elszakadni.
Kínát nem ismerve nem tudjuk, hogy az étterem berendezése giccses-e vagy művészi, az érzéseink az előbbit diktálják. Talán a szokatlanság miatt tartózkodó a közönség, bár munkaebédek és vacsorák tanúi voltunk.
Talán a kevés bevetés, talán a kínai család más profilja miatt a felszolgálás lassú, de magyarázat lehet az ételek lassú elkészíthetősége is. Mindennel együtt ösztöndíj-átutalás után ajánlott hely.

Egy történet befejezésül.
Krúdy mindennap ugyanazzal a konflissal tette meg pesti, budai kávéház-vendéglő-kocsma-szerkesztőség-körútját. A kocsis már maga is ismerte az utat. Azért mindig feltette a kérdést:
- Hová parancsolja?
Egy nap azonban a következő választ kapta:
- Székesfehérvárra.
A kocsis nem szólt semmit, elindultak.
Három nap múlva érkezett vissza Krúdy. Barátai izgatottan kérdezték:
- Hol voltál?
Krúdy eltűnődve válaszolt:
- Húsz évvel ezelőtt ettem egy remek marhapörköltet egy Fehérvár melletti csárdában. Elmentem megnézni, van-e még belőle. Volt.

Dr. Jekyll - Mr. Hyde