A hóhér akasztása

1998-as megjelenése óta fokozódó kíváncsisággal, a 2000. évi első kiadás óta pedig fokozódó örömmel vá-rom és olvasom a Győri Paragrafus számait. Az érez-hetően színesedő felhozatal, színvonalas írások, és az egyre magasabb szintű technikai megoldások mind di-csérendők, mégis valami beárnyékolja ezt a fejlődést. Mint szakmai lap, a Paragrafus kétségkívül megállja a helyét, de mint vitafórum… Természetesen, kell, hogy szabad teret engedjünk az egyetemi élet mindennapos problémái megvitatásának, az építő szándékú eszmecserének. Néha azonban, úgy érzem, egy-egy konfliktus felmerül, heves érvek és el-lenérvek törnek felszínre, majd lassan elül az indulat, de nem születik sem megoldás, sem előrelépés. (Ezt éreztem az egyetemi polgárság kritériumairól vagy a felsőoktatási rendszer módszereiről folytatott - nem is olyan régi - vitáknál.) A cikkek írói kezdetben szelleme-sen, néhol maró gúnnyal fejtik ki véleményüket, de a hasonlóan csipkelődő hangvételű válaszok elhangzása után már-már "izomból" érvelnek. Aztán egyszer csak elül minden hév, és nem hallunk többet a témáról. Csak a megosztottság marad, egy kicsit a sértődöttség érződik és a harag. Talán azért van ez így, mert nincs több mondanivalójuk a szerzőknek; de az is lehet, hogy az egy kicsit is keményebb stílust már nem tűrné el a papír. Az utolsó hangok már inkább visszavágni törekednek, mintsem érvelni vagy megoldást találni. Nem az ellenkezést kellene a másik szavában látni, hanem a jobbító szándékot. Teret kell engednünk a szabad szónak és vitának, de vissza kell tudni fognunk haragunkat. Seneca ezt mondja nekünk: "Nem haragszik a bölcs a vétkezőkre! Hogy miért? Mert tudja, hogy senki sem születik bölcsnek, csak azzá válik, tudja, hogy minden korban csak igen kevesen lesznek bölccsé, mert jól átlátják az emberi élet mivoltát…" "Kitartó segítségre van szükség a folyamatos és mindig újratermő bajok-kal szemben, nem azért, hogy megszűnjenek, hanem, hogy ne győzhessenek." "A legjobb orvosság a harag ellen a haladék. Ezt kérd tőle a kezdetekor, nem azért, hogy megbocsásson, hanem, hogy mérlegeljen: heves ugyanis az első lendülete, de enged magából, ha ki-vár." Seneca tartja a tükröt. Lássunk bele, olvassunk be-lőle. Hallgassuk meg őt és mindenki mást is, sine ira… Tasi Katalin (Az idézetek Seneca: De ira / A haragról című művéből származnak)