Minden vers a maga
Nemében egy műremek.
Egy kép, egy érzés,
Egy hulló csillag
Fent az égen.
Melyet azért alkottak,
Hogy olvassák,
Majdan elítéljék, vagy
Szeressék, de átsiklani
Felette ne tudjanak.

De mit ér a vers,
Ha pusztán ésszel
Olvasod.
A szavak valóságát
Keresed, majd a
Művet, mivel nem
Érted, kezedből
Eldobod.

De ki szívével
Olvassa, átlát a
Sorok között.
S átérzi mindazt,
Amiért a mű íródott.
Néhány vers könnyet
Csal szemedbe, s másik
Vidámságot, nyugalmat
Hint el lelkedbe.