Az AIESEC a világ 87 országában mûködõ nemzetközi szervezet, melynek több mint 50.000 tagja dolgozik azon, hogy a diákok szakmai tudásához hozzájáruljon és ezzel kiegészítse a gazdasági felsõoktatás elméleti tanításait. A szervezet fõ céljai közé tartozik a vállalati szféra és a felsõoktatás közötti hídszerep betöltése. E cél megvalósításához az AIESEC elsõsorban a Szakmai Gyakorlatcsere Programon (azaz a Cserén) keresztül járul hozzá. A csere keretében a diákoknak lehetõsége nyílik külföldi cégeknél való tapasztalatszerzésre. Helyi Bizottságunk (HB) immár 5 éve gazdagítja a gyõri Széchenyi István Egyetem diákjainak képzési lehetõségeit. Az egyetemen egyre többen fedezik fel ezt a kiváló lehetõséget képességeik fejlesztésére és kapcsolataik alakítására. 
A másik tapasztalatszerzési lehetõség - a diákok és a mi számunkra is - az általunk szervezett különféle programok. Ezekbõl mindig akad az év során, a lehetõ legváltozytosabb témákban. Általában 1-2 nagy program és több kis program tölti ki az évet, valamint minden évben megrendezésre kerül az Állásbörze. 

 A HB jelenleg 6 vezetõségi tagból (EB-tagok) és sok lelkes tagból áll. Mindennapi munkánk a Diákcentrumban található irodában folyik, ahol két számítógép és egy telefon segíti tevékenységünket.Persze a munkába nagy segítséget nyújt a sarokban álló flippergép is. Ezen lehet ugyanis egy "kemény nap" fáradalmait kipihenni és lazítani. 
A mindennapokat általában a tárgyalások, programok szervezése és az utazgatás tölti ki. Egy AIESEC-esnek ugyanis rendkívül sok lehetõsége akad egy évben, hogy otthonától távol tengesse napjait. Évente legalább 3 közgyûlés (4 nap), számtalan nemzeti és még több nemzetközi találkozó áll rendelkezésre ahhoz, hogy jó alibivel utazzunk egy az iskolától távol esõ pontjára a világnak. Ez lehet, hogy egy közeli falucska, de lehet akár Hong-Kong vagy Argentina is. Minden esetre ezeken a találkozókon sokat tanulhat az ember a gazdaságról, a kultúráról és persze rengeteg embert ismerhet meg. Ebbõl is látszik, hogy sohasem unatkozunk, mindig van mit csinálni. 

 Visszatérve a tárgyalásokra. Ahhoz, hogy egy nonprofit szervezet megélhessen természetesen pénzre van szüksége. Ezeket, a mûködéshez szükséges pénzeket, olyan cégek bocsátják rendelkezésünkre (mármint ha vannak ilyenek), akik valamely programunkat támogatják, vagy egyetértve filozófiánkkal így akarnak hozzájárulni a jövõ vezetõ nemzedékének képzéséhez, vagy esetleg valamikor AIESEC-esek voltak és tudják, hogy pénz nélkül semmit nem lehet csinálni. Persze a tárgyalásoknak nem csak a pénzszerzés a lényege, sokkal fontosabb hogy az ember megtanul vezetõ körökben viselkedni, elsajátítja hogy lehet eredményesen tárgyalni és jó kapcsolatokat alakíthat ki, ami késõbb hasznos lehet. 

Sokan kérdezhetik magukban, hogy miért is csináljuk mi hiszen pénzt nem kapunk érte? A válasz egyszerû: egyrészt a gyakorlati tudás amit itt szerzünk a másik pedig az un. AIESEC-feeling. Ezt az érzést pedig nem lehet leírni, ennek megértéséhez legalább egy nemzetközi találkozó hangulatát kell átérezni. Csak annyit mondhatunk "ez igen".