A megoldás létezéséről és egyértelműségérőlMielőtt nekilátnánk az előző szakaszban kitűzött feladatok (kezdetiérték-feladatok és peremérték-feladatok) megoldásához, felvetődik a kérdés, hogy egyáltalán megoldható-e a vizsgált feladat és ha igen, akkor hány megoldása van. Ezen kérdések megválaszolása nemcsak elméleti, de gyakorlati szempontból is érdekes lehet. Gondoljunk csak bele a következőkbe. Tegyük fel, hogy tudjuk: a tekintett feladatnak megfelelő fizikai problémának egyféle megoldása, lefolyása van. Ha kiderül a matematikai feladatról, hogy annak nincs megoldása, vagy esetleg több is van, akkor ez azt jelenti, hogy a matematikai modell felállítása nem volt jó: az első esetben talán túl sok, a másodikban talán túl kevés feltételt vettünk figyelembe a feladat felállításakor, így a fizikai jelenség leírását újra kell gondolnunk.
Ezek után vizsgáljuk meg az előző szakaszban megfogalmazott feladatokat a megoldás létezése és ennek megléte esetén egyértelműsége szempontjából. (Ezt a kérdéskört a , ,megoldás egzisztenciája és unicitása'' elnevezéssel szokták illetni.)
Számtalan különféle eset előfordulhat, amint azt az alábbi
példák mutatják.
A 3. fejezetben be fogjuk látni, hogy a differenciálegyenlet összes megoldása felírható az
Ugyanez a helyzet akkor is, ha a peremfeltételt kicseréljük az
Mivel , ezért B=1; továbbá
, tehát A=0. Így az egyetlen
megoldás: .
Könnyű belátni, hogy az
A most következő két, bizonyítás nélkül közölt tétel elégséges feltételt nyújt elsőrendű kezdetiérték-feladatok megoldásának létezésére, illetve a megoldás egyértelműségére. Tétel. (egzisztencia-tétel) Tegyük fel, hogy az f kétváltozós függvény folytonos a
Ekkor az (36), (37) kezdetiérték-feladatnak létezik megoldása. Ez értelmezve van az intervallumon, ahol az a és a b/K számok közül a kisebbik.
Megjegyzés. A tétel feltétele, f folytonossága szükséges is a megoldás létezéséhez abban az értelemben, hogy lehet mutatni példát: e feltétel nem teljesül és a kezdetiérték-feladatnak nincs megoldása; ilyen az előbb tekintett 2. példa feladata is.
A megoldás egyértelműségéről szóló tétel kimondása előtt hasznos bevezetni az alábbi definíciót. Definíció. Legyen az f kétváltozós függvény értelmezett a halmazon. Azt mondjuk, hogy f-re H-n a második változójában teljesül a Lipschitz-feltétel, ha létezik olyan L valós szám, mellyel tetszőleges esetén érvényes az egyenlőtlenség.
Megjegyzés. A Lipschitz-feltétel lényegében annak a feltétele, hogy f ne nőjön túl gyorsan a második változójában. Ezt jobban megvilágítja az az (itt bizonyításra nem kerülő) állítás, miszerint ha létezik és folytonos H-n, akkor f-re H-n a második változóban pontosan akkor teljesül a Lipschitz-feltétel, ha korlátos H-n, azaz létezik ,mellyel H minden pontjában.
Tétel. (unicitási tétel) Ha f folytonos és a (42) alatti T halmazon teljesíti a Lipschitz-féle feltételt, akkor a fent definiált intervallumon a megoldás egyértelmű.
Megjegyzés. Bizonyos értelemben az unicitási tétel feltétel is szükséges: a 4. példában közölt kezdetiérték-feladatnak végtelen sok megoldása van és rá nem is teljesülnek az unicitási tétel feltételei: ugyan a hozzátartozó függvény folytonos, de nem teljesíti a Lipschitz-feltételt, hiszen pl. y1=0, y2>0 esetén T-n és |y2-y1| szorzója, tetszőlegesen nagy lehet, csak elég közel kell y2-t választani a 0-hoz.
Hasonló tételek mondhatók ki másodrendű differenciálegyenletekhez kapcsolódó kezdetiérték-feladatokra is: az f jobb oldal folytonossága elegendő a megoldás létezéséhez, illetve ha f folytonos, továbbá f második és harmadik változójában teljesíti a Lipschitz-féle feltételt, akkor a kezdetiérték-feladat megoldása egyértelmű. Peremérték-feladatok esetén a megfelelő tételek jóval bonyolultabbak. Ezt lehet sejteni a tételek előtti példákból is: pl. nem elég csak az f függvény folytonosságát vizsgálni a megoldás létezéséhez, hiszen a fenti 5-7. példákban f végig ugyanaz, folytonos, de egyszer van megoldása, máskor nincs.
Megoldás: Mivel f(x,y)=y2 folytonos, ezért a kezdetiérték-feladatnak biztosan van megoldása. Határozzunk meg egy olyan intervallumot, ahol a megoldás értelmezett! Ehhez válasszuk meg az egzisztencia-tételben szereplő T tartományt pl. az 5=2, b=2-nek megfelelő módon, azaz T a (-5,-1), (5,-1), (5,3), (-5,3) csúcspontokkal rendelkező négyzet. Könnyű látni, hogy T-n , ezért az 5 és 2/9 számok közül a kisebbik, azaz 2/9. Így a megoldás(ok) értelmezve van(nak) a (-2/9,2/9) intervallumon.
Hány megoldás van? Mivel korlátos
T-n, ezért teljesül rá a Lipschitz-feltétel. Így a fenti
intervallumon a megoldás egyértelmű.
| ||||||||||||||||
Készült a SZIF-MML-rendszer felhasználásával |